A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-18 / 38. szám

Ötezren a Évről évre egyre többen látogatnak el a Tátrába. A forgalom különösen a nyári és téli hónapokban növekszik meg ugrásszerűen. Már-már annyira, hogy gondot okoz a közle­kedés. Eljutni például Ótátrafüredröl (Stary Smokovec) a Csorba-tóhoz és vissza. A helyi járat mindegyik alkalommal zsúfolt. És bár a szerelvények tizenöt-húsz percenként közle­kednek, előfordul, hogy az egyik állomásról a másikra csak többszöri felszállási próbálko­zás után jut el az utas. Augusztus 6-a és 9-e között a Tátrában a már megszokottnál is nagyobb volt a forga­lom. A Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szö­vetség az említett időpontban rendezte meg a hagyományos Rysy-túrát. Az ország min­den részéből, valamint a szocialista és más országokból összesen mintegy ötezren jöttek össze Tatranská Lomnicán, hogy részt ve­gyenek ezen az immár nemcsak nálunk, Csehszlovákiában igen népszerű, hanem kül­földön is ismert és elismert sport és politikai rendezvényen. A 31. alkalommal megrende­zett akciónak növelte a jelentőségét, hogy az 1987-es Rysy-túrát a szervezők a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulója és a Szocialista Ifjúsági Szövetség közelgő IV. kongresszusa jegyében szervezték meg. A Rysy-túrán részt vett párt- és állami küldöttséget Peter Colotka, a CSKP KB El­nökségének tagja, szlovák miniszterelnök ve­zette. A túra megnyitóján, augusztus 6-án este, a kulturális műsorral tarkított manifesz­­táción beszédében többek között ezeket mondta: — A Rysy-csúcs megmászásával és az egész rendezvénnyel a fiatalok egyértelműen kifejezik támogatásukat Lenin eszméi, mun­kássága és forradalmi öröksége iránt. Társa­dalmunk jelenlegi helyzetének elemzése azt mutatja, hogy a szocialista építés időszaká­ban jelentős eredményeket értünk el az élet 1. Uborkaszezon Egy tömbház tizenkettedik emeletén lakni nemcsak a mutatós kilátás végett érdemes, hanem azért is, mert az emberrel jó hosszan jár föl-le a lift, miközben bárki jóízűen el­­dumcsizhat a szomszédjával... Az én szomszédom például arról mesél az augusz­tus végi hétfők egyikének délelőttjén, hogy több mint két heti tengerparti nyaralás után épp előző este érkezett haza. S ahogy az már lenni szokott, otthon ilyenkor semmi enniva­ló, Így hétfőn reggel gyors élelemszerzö útra indult. Hamarosan kiderült azonban, hogy az útból körút lett, holott eredetileg csak a szemközti boltba tartott tejért, kenyérért, vajért, nomeg a legközelebbi zöldségeshez némi gyümölcsért. Miközben fejünk fölött ijesztően nyikorog az egyébként új liftkötél, szomszédom egyre jobban belehevül a témába, és tüstént elpa­naszolja, amit én már egy hete amúgy is tudok. Mármint azt, hogy a szemközti üzlet szabadság miatt zárva van. Kétszemélyes bolt, az üzletvezető és a segítője nyaralnak, így hát aligha kell ügyet csinálni a dologból. Igen ám, csakhogy a szomszédomat a követ­minden területén. Vannak azonban gyengé­ink, amelyek gátolják az előrehaladást. Ebből a felismerésből és a magunk elé tűzött nagy célokból eredően jutottunk arra az elhatáro­zásra, hogy gyökeresen átalakítsuk a gazda­sági és a társadalmi élet mechanizmusát. Az átalakítás célja és tartalma közel áll a fiata­lokhoz. Meggyőződésünk, hogy a fiatalok segítenek érvényesíteni az újat, a tökélete­sebbet, küzdeni és dolgozni fognak azért, hogy a fiatalság szövetsége is jobb munkát végezzen és szocialista társadalmunkban egyre jobbak legyenek a munka- és az élet­­feltételek. Peter Colotka elvtárs beszédében foglal­kozott az állami vállalatokról szóló törvény­­tervezet jelentőségével és több más fontos bel- és külpolitikai kérdéssel, majd kijelen­tette : — Rövidesen megemlékezünk az ifjúsági vasútvonal építése megkezdésének 40. év­fordulójáról. A fiatal építők ezrei negyven éve korszerű gépek nélkül, szinte csupán lapáttal és csákánnyal igen nagy művet alkottak. Hasonló volt a helyzet más építkezéseken is, ahol szintén a fizikai munka dominált, mégis kiemelkedő eredmények születtek. A fiatalo­kat ma elbűvöli a számítástechnika és más korszerű technikai felszerelés. Dicséretes, hogy az ifjúsági szövetség védnökséget vál­lalt a robotizálás fölött, aktívan törekszik a mikroelektronika alkalmazására. Közösen kell törekednünk arra is, hogy sikeresen megvalósuljon az oktatás elektronizálásának a programja. A sátortáborban felállított dísztribünt lel­kes fiatalok gyűrűje vette körül. A kék inges, piros nyakkendős sziszesek az ünnepi beszé­det érdeklődve hallgatták és tetszéssel fo­gadták. Irány: a Rysy kezö bolt ajtaján szintén egy belépést tiltó tábla fogadta, ezúttal tatarozás címen. A harmadik üzlet ajtajára biggyesztett cetli arról tudósította, hogy ez a kereskedelmi egység betegség miatt tart zárva. A negyedik élelmiszerbolt bejáratán ugyan nem talált feliratot, de azért itt is lakat volt az ajtón, hiszen ebben a kereskedésben a hétfő esz­tendők óta hivatalos pihenőnap. Szomszé­dom az ötödik árudába már későn, fél tizen­egy után érkezett, így itt szintén zárt ajtókra lelt. Míg ugyanis ö nyaralt, a szóban forgó üzletben áttértek a kétszer félnapos nyitva­tartási rendre. A hatodik helyen végre aztán megvehette a kenyeret, a tejet; de azt talán mondanom sem kell, hogy gyümölcsöt és zöldséget ott nem árultak ... Nos, száz szónak is egy a vége: nyaranta bizony nem könnyű feladat a bevásárlás. E panasz nyitja sem titok: a kereskedelem elnőiesedett, sok a kisgyermekes és egye­dülálló anya. Az óvodák nyaranta egy hónap­ra bezárnak, az iskolákban vakáció van, így a gyermekek elhelyezése bizony nem kis gon­dot okoz. Gyanítom, az üzletfelújítási mun­kálatok zömét is azért végzik nyáron, mert akkor a boltok teljes személyzetét szabad­ságra engedhetik. Mindennek eredménye nem is lehet egyéb, mint a bezárt üzletek sora. A nagy élelmiszerboltokban pedig nyi­tástól zárásig akkora a zsúfoltság, hogy nincs is kedve bemenni az embernek. Őszintén szólva, távolról sem csupán a szomszédom iránti együttérzésből, hanem jómagam is meglehetősen érzékeny vagyok mostanában a kereskedelmi ellátás zökke­nőire. Külföldi útjaim során ugyanis újra meg újra azt tapasztalom, hogy a legközelebbi boltban szinte mindent megkapok. Például az adriai tengerparton, a szárazföldtől egy órányi hajóútra fekvő Hvar szigetén reggel nyolckor vagy este tízkor is még meleg kiflit vehettem; de nemkevésbé természetes do­lognak számított az is, hogy csak hidegen árulták a tejet, a sört, hogy a gyümölcs és a zöldség még este is olyan volt, mintha abban a pillanatban szedték volna a piac, vagy az üzlet mögötti kertből. Az otthoni zöldséges­nél viszont kókadozik, fonnyad a napon a paprika, a karfiol, hiszen frissítő vizet eső formájában látott utoljára. Igaz, nemcsak a kereskedelemben vannak nyári zavarok. A minap történt velem, hogy öt cipőjavitó-műhelyt kerestem föl egyetlen pár szandál javítása miatt; egy újságban megjelent nyilatkozatban pedig azt olvas­tam, hogy a nyári szabadságok végett a bíróságokon szintén lelassult az ügyintézés. Magyarán: aki június dereka és szeptember közepe között indít pert, az tárgyalást vagy egyéb komolyabb ügyintézést Luca napja előtt ne igen várjon. Nincs összesített statisztika arról, hogy hányszor bosszankodunk, hány üzletet nél­külözünk ezekben a hónapokban. Egy biztos: sokat. Vidéken és fővároson egyaránt. Saj­nos, az uborkaszezon gondjai: a nyári zava­rok évek óta, szinte menetrend szerint meg­érkeznek. Jómagam két megoldást javasol­nék. Az egyiket meddő üzletjárás közben, meglehetősen paprikás hangulatban agyal­­tam ki. Nevezetesen azt, hogy a nyári vaká­ció időszakában egyszerűen húzzuk le a rolót, küldjük szabadságra az egész orszá­got. A másik javaslatom ennél lényegesen reálisabb: szervezzük meg, hogy nyár ide vagy oda, mégse álljon meg az élet. A mainál körültekintőbb szervezéssel, több lelemény­nyel és főképp ösztönzőbb anyagi érdekelt­séggel jó lenne oda hatni, hogy a kereskede­lem, a szolgáltatások és a hivatali ügyintézés nyaranta is meg tudjon felelni feladatának. A gimnazista kamaszfiú kis híján lordként viselkedik az osztálytársai között. Magatar­tásának titka a bukszájában lapuló zsebpénz nagysága, bár becsületére legyen mondva. NOTESZLAPOK 2. Zsebpénz-dilemmák 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom