A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-10-09 / 41. szám

TIZENEGYES (Érettségi találkozó egy vendéglő különter­mében. Két, hatvan év körüli, tekintélyes, kopasz öregúr beszélget egymással a ban­kettasztalnál.) PUCSEK: Már csak tizenhatan va­gyunk ... Meghaltak a srácok ... Sic tran­sit gloria mundus ... GARA: Mundi... Mindig gyenge voltál latinból. Hehehe. PUCSEK: Hehe. Te most ugye főorvos vagy valahol ? GARA: Igen. Igazgató-főorvos. És te? PUCSEK: Mérnök. Vezető főmérnök .., Én még jól emlékszem rád, Gara ... Fociz­tál, nem? Mit is játszottál? Jobb szélsőt? GARA: (kicsit sértődötten): Nem. Ka­pust! PUCSEK: Úgy van! Kapust. Persze... Hát nem mulatságos? Te a B csapatban játszottál, én pedig az A-ban ... GARA: Emlékszem. Balösszekötő voltál. A Pucsek-féle ballábas bombák híresek voltak ... Hehe. PUCSEK: Azt meghiszem. Rengeteg du­gót benyomtam neked ... (Lojálisán.) De a te robinzonjaid ... az sem volt kutya ... GARA (szerényen): Úsztam a levegő­ben ... De a labdát nem tudtam lehúzni, öklöztem. Kesztyűben védtem ... PUCSEK: Úgy van! Kesztyűben, emlék­szem ... De a Pucsek-bombákat te sem tudtad védeni... GARA: (hűvösen): Egyébként hogy élsz? Család van? PUCSEK: Két unokám van. GARA: Nekem három ... Egyszer fejbe rúgtál. Emlékszel? PUCSEK: Csak úgy homályosan ... (El­gondolkozik.) Mondd, nem te védtél a B-ben, amikor a középiskolai bajnokságért játszottunk? GARA: (büszkén): De. Kikaptatok kettő­­egyre. PUCSEK: Persze, mert Baruha elkaszálta Schmideket a kapu előtt... GARA (szigorúan): Schmidek ofszájdon állt. A bíró volt hülye. Az nem volt tizene­gyes. PUCSEK: Tiszta tizenegyes volt. GARA: Hagyjuk ezt. Nem tudtad berúg­ni. Emlékszel? PUCSEK: Mert mázlid volt! Máig sem tudom, hogyan történhetett, hiszen a Pu­csek-féle tizenegyes védhetetlen volt. GARA: Nézd, Pucsek ... Azóta negyven év múlt el, most már elárulhatom neked, miért nem tudtad te berúgni azt a tizene­gyest . .. Egyszerűen azért, mert én tud­tam, hogy te állított labdából, bal lábbal mindig a jobb sarokba lősz. És rögtön jobbra vetődtem. (Kacag.) PUCSEK: Ne beszélj zöldségeket! Én jobbal vágtam a tizenegyest a bal sarokba, így futottam neki ... (Nekifut.) GARA: Szó sincs róla. Én igy vetődtem jobbra ... (Vetődik.) PUCSEK: így rúgtam jobbal... (Rúg.) GARA: így vetődtem jobbra ... (Vető­dik.) (Fáradtan, lihegve visszaülnek.) PUCSEK: Te ugye, tudományos munkás­ságot is folytatsz. GARA: írtam egypár könyvet. PUCSEK: Én a jövő héten utazom Egyip­tomba. Építünk ott valamit. (A vacsora befejeződött, asztalt bonta­nak. Gara és Pucsek szó nélkül otthagyják egymást.) PUCSEK (a mellette állóhoz): Ez a hülye Gara még mindig büszke rá, hogy véletle­nül kivédte a tizenegyesemet... GARA: (a mellette állóhoz): Ez a hülye Pucsek még mindig mérgelődik, hogy nem tudta nekem benyomni azt a dugót... GÁDOR BÉLA Miért baljós előjel ? Közismert babona, hogy a gömbölyű oldalá­ra fordult kenyér bajt hoz a házra. A kérdés az, hogy honnan ered e babona, amelynek Európán túl jószerivel hírét sem hallották. A válasz: a hajdani párizsi halpiacról, amely­nek közepén egy jókora akasztófa és pellen­gér állt. Az utóbbi egy hatszögletű toronyban volt elhelyezve, amely egyben lakásul is szolgált a városi hóhérnak. A derék bakó gyakran feltűnt furcsa, piros-sárga színű ruhájában a piacon, s minden délben elza­rándokolt a helybéli pékbódéhoz is, mivel fizetése kiegészítéséül naponta járt neki egy egész kenyér. Kötelező juttatásról lévén szó, a pék már a hajnali sütés után hasra fordi-Mikor találták fel 1885. augusztus 29-én szabadalmaztatta, DfíP 36423 szám alatt Gottlieb Daimler német mérnök első motorkerékpárját, a csá­szári szabadalmi hivatalban, Berlinben. A gázzal, illetve petróleummal hajtott rugózat­­lan masinát, amelynek kerekei vasalt fából készültek, csontmalomnak csúfolták a hely­béliek. mivel pokolian zörgött, ha elindult Motorját konstruktőrjével, Wilhelm May­­bachhal együtt szerkesztette meg Daimler, a már 1876 óta ismert Otto-motor működési elvei alapján. Gyors járású kis belső égésű motor volt. amely remekül bevált az 1885 novemberében kezdődött gyakorlati próbá­kon. A próbaszakasz a Stuttgart melletti Canstatt és Untertürkheim közötti három tott pultján egy kenyeret, ezzel jelezvén, hogy az a hóhéré, tehát akkor is ott kell maradnia, ha elkapkodják az áruját. Rászok­tak a vevők hamar, hogy a felfordított ke­nyérhez ne nyúljanak. De mivel nem kedvel­ték a hóhért, aki csak bajt hozott rájuk, hamarosan elterjedt, hogy bajt hoz a hóhér kenyere is. Ettől kezdve nagyon vigyáztak arra, hogy otthon se perdüljön gömbölyűbb oldalára a kenyér, mert még odacsalogatja a hóhért, aki egy házban sem volt kívánatos vendég. Aztán kidöntötték az akasztófát és lebontották a pellengért tornyostul. Elköltö­zött a környékről a hóhér is. De a babona megmaradt. motorkerékpárt ? kilométeres táv volt. Először Daimler fia, Paul tette meg oda-vissza, majd Maybach és fia, bukás nélkül, teljes sikerrel. Az ered­mény annyira kielégítette a négy vállalkozó szellemű férfiút, hogy nem is foglalkoztak tovább a kétkerekű járművel. Igy aztán a motorkerékpárt más tervezők tökéletesítet­ték. Köztük a magyar Csonka János, aki ugyan nem két-, hanem háromkerekű moto­ros levélgyűjtő-járművet tervezett a posta számára, de szintén Daimler ötletéből indult ki. Motor hajtotta a triciklijét 1924-ben vonták ki a forgalomból, de egy példány még látható belőle a pesti Közlekedési Múzeum­ban. JOGI TANÁCSOK „Névváltoztatás válás után" jeligéjű olva­sónk azt írja, hogy a házasságkötéskor fel­vette a férje nevét és abban állapodtak meg, hogy a közös gyermekeik is ezt a nevet fogják viselni. Tiz év után elváltak, s most a volt férje azt követeli tőle, hogy ne viselje továbbra is a nevét, hanem vegye vissza a leánykori vezetéknevét. — Azt kérdezi, hogy jogos-e a volt férje követelése és meg kell-e ezt tennie? A házasságkötéskor a házasfeleknek meg kell egyezniük abban, hogy a jövőben milyen nevet fognak viselni. Közös nevük lehet bár­melyikük eddigi neve, vagy mindegyik meg­tarthatja a házasságban a saját nevét is. Ugyanakkor meg kell állapodniuk abban is, hogy a házasságukból született gyermekeik­nek mi lesz a vezetéknevük. A házasság tartama alatt az igy választott, illetve megha­tározott nevet csak a névváltoztatásról szóló törvényes előírások alapján lehet később (indokolt kérelemre) megváltoztatni. A bírósági válás kimondása esetén azon­ban más a helyzet. Az a házasfél, aki a házasságkötéskor felvette a másik fél veze­téknevét jogosult (de nem köteles) a válás jogerösségétöl számított 30 napon belül an­nál a hnb-nél, ahol a házasságot annak idején megkötötték (az anyakönyvvezetőnél) bejélentení, hogy ismét felveszi az előbbi vezetéknevét (az asszony a leánykori nevét), amiről neki írásbeli igazolást állítanak ki azzal, hogy ezt a tényt a házassági anya­­könyvbe bejegyezték. Ez a bejelentés azonban csak a házasfél nevére vonatkozik, de nem érinti a házasság­ban született gyermekek vezetéknevét, ami továbbra is az marad, mint amiben a házas­ságkötéskor megállapodtak. Ez a névváltoztatás a volt házastárs joga. de erre öt a másik fél nem kötelezheti s az eddigi neve viselésétől sem ő, sem a bíróság nem tilthatja el. Olvasónk férjének követelése minden jog­alapot nélkülöz, s ezt figyelembe sem kell venni. Olvasónk tehát megtarthatja eddigi vezetéknevét, vagy az említett bejelentéssel visszatérhet leánykori nevéhez. Ha azonban most ezzel a jogával nem élne, akkor később már csak a névváltoztatásról szóló törvényes előírások alapján kérhetné nevének megvál­toztatását. „Kezesség" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy milyen jogi következményekkel jár szá­mára. ha barátja kérésére annak tartozásáért kezességet vállal, s milyen esetben kell ezt neki megfizetnie. Kezességet vállalni jogérvényesen csak írásbeli nyilatkozattal lehet; ebben a kezes kijelenti, hogy a hitelezővel szemben ki­egyenlíti, ha az adós ezt nem teszi meg. Szóbeli kijelentéssel nem keletkezik érvé­nyes kezesség. A kezes fizetési kötelezettsége másodla­gos; csak akkor köteles a hitelező követelé­sét megfizetni, ha az a közvetlen adóst a fizetésre eredménytelenül szólította fel. A hitelező köteles a kezes kérésére bármi­kor közölni követelése nagyságát. Ha a kezes a közvetlen adós helyett kifi­zette a hitelező követelését, akkor jogosult annak megtérítését a közvetlen adóstól kö­vetelni. Olvasónk csak akkor köteles a barátja tartozását megfizetni, ha azért írásbeli ke­zességet vállalt, s ha a barátja a hitelezője felszólítására'a tartozását nem egyenlítette ki. „Igazságos-e a büntetés?" jeligéjű olva­sónk azt kérdezi, hogy lehet-e (és ha igen. milyen esetben) gyilkosságért halálbüntetést kiszabni, mert legutóbb azt olvasta, hogy a tettest egy idős személy meggyilkolásáért 18 évi szabadságvesztésre ítélték. Szocialista jogrendünkben a büntetés el­sődleges célja a társadalom hathatós védel­me a bűncselekmények elkövetőivel szem­ben, újabb bűncselekmények elkövetésének a megakadályozása, továbbá hogy a tettesek a szocialista társadalmi együttélés szabályait betartó és a dolgozó emberek rendes életét éljék. Tehát a büntetést soha nem a bosszú vagy az elkövetett rosszért való megtorlás motiválja. Büntetötörvénykönyvünk a következő bün­tetésfajtákat ismeri: szabadságvesztést, javí­tó-nevelő intézkedést, a megtisztelő címek és kitüntetések elvesztését, a katonai rend­fokozat elvesztését,.bizonyos tevékenységtől (hivatásgyakorlástól) való eltiltást, vagyon­elkobzást, pénzbüntetést, bizonyos tárgy el­kobzását, a köztársaságból való kiutasítást, ha a tettes nem csehszlovák állampolgár, végül bizonyos helységben való tartózkodás tilalmát. A szabadságvesztés 1 naptól 15 évig terjedhet. A halálbüntetést a törvény csak mint rend­kívüli büntetésfajtát ismeri, amelyet csak a törvényben külön meghatározott bűncselek­mények esetében, kivételesen lehet alkal­mazni, mégpedig akkor, ha a tett elkövetésé­nek módja különösen elítélendő, vagy az indíték, esetleg a rendkívül súlyos vagy jóvá­tehetetlen következmények miatt a társada­lomra nézve rendkívül veszélyes esetről van szó, és egyúttal a halálbüntetés kiszabását a társadalom hathatós védelme követeli meg. Ezenkívül ha egyáltalán nincs már remény arra, hogy a tettest 15 évig terjedhető sza­badságvesztéssel meg lehetne javítani. Ezeket a körülményeket a bíróságnak a konkrét esetben mindig mérlegelnie kell. Ha ennek során arra a meggyőződésre jut, hogy a büntetés céljának elérésére nem szüksé­ges a halálbüntetés kiszabása, akkor e he­lyett 15 évtől 25 évig terjedhető szabadság­­vesztést szabhat ki. Gyilkosságért, vagyis ha valaki mást szán­dékosan megöl, a törvény értelmében 10 évtől 15 évig terjedhető szabadságvesztést vagy halálbüntetést lehet kiszabni, illetve ehelyett az előző bekezdésben emlitett eset­ben 15-től 25 évig terjedhető szabadság­­vesztésre ítélhetik. A konkrét büntetés kiszabásánál a bíróság mindig tekintetbe veszi a tett társadalmi veszélyességének mértékét, amit egyrészt a védett érdek (élet, testi épség, szocialista társadalmi tulajdon stb.), a tett elkövetésé­nek a módja, következményei, az elkövetés körülményei, másrészt a tettes személye, vétkességének mértéke (szándékosság, gon­datlanság), valamint a tett indokai határoz­zák meg. Figyelembe veszi továbbá a tettes személyi (családi stb.) körülményeit, vala­mint enyhítő és súlyosbító körülményeknek a mérlegelésével kell a bíróságnak megállapí­tania, hogy egy konkrét gyilkosság esetében elég-e a 15 évig terjedő szabadságvesztés, vagy indokolt-e a rendkívüli büntetés, illetve ennek esetleges mérséklése s 15-től 25 évig terjedő szabadságvesztéssel való helyettesí­tése. Dr. B. G. 19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom