A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-09 / 41. szám
GRÚZIÁI BARANGOLÁSOK átalakítás, gyorsítás , Jereván felől a grúz fővárosba érkező turistát egy nagyon érdekes tábla fogadja: „Üdvözli Önöket a parkok városa". Igen, Tbilisziben valóban rendkívül sok a zöldövezet, szépen rendezett parkok, magasra nőtt fák láthatók mindenütt, mi több, a Rusztavelí sugárutat helyenként pálmafák is díszítik. Aki viszont igazán szép természeti képet szeretne látni, az semmiképp sem szalaszthatja el a város legmagasabb csúcsán létesített Sztálin Kultúra és Pihenés Park megtekintését. Az 501 méter hosszú siklópálya, mely a Mtacminda hegy lábától a csúcsra viszi fel a látogatót, még 1905-ben épült. Szép vidéken halad velünk a kocsi, s innen teljes egészében láthatjuk a várost is. Ha valahonnan a városközpontból szétnézünk, már messziről látjuk azt a hatalmas fehér épületet, mely itt fönn, a természet berkeiben a kultúrát, művelődést szolgálja. Két emeletén számos olvasóterem, könyvtár, játékszoba működik, sőt mozit is üzemeltetnek. A parkban érdemes sétálni egy kicsit, a kaktuszok, a sok fa még a legnagyobb hőségben is kellemesen langyos levegőt biztosít. A növényeket ápolják, ottjártunkkor is többször „kaptunk" a locsolóautó vizéből. Tapasztalt öreg bácsika irányítja a siklót, egyik kíváncsi barátunknak még azt is megengedi, hogy a motorházból készítsen néhány fotót, majd jót nevet az idegenek ügyetlenségén, akik alig tudják kinyitni a kocsi ajtaját. Pedig tapasztalatból tudom, hogy ez nem is olyan nehéz. Grúzia népgazdaságában az utóbbi időszakban jelentős változásokra került sor, hiszen a gyorsítás politikája itt is érezteti hatását. A nagy októberi szocialista forradalom óta eltelt hetvenéves időszakban a köztársaság nagymértékben felvirágzott, hiszen az ipari termelés mintegy nyolcvanötszörösére növekedett, míg a mezőgazdaságban a gabona és egyéb termények eredeti mennyiségének csaknem tízszeresét termesztik. A nyersvastermelésben is rekorderedményeket értek el, az elmúlt öt év alatt a negyvenszeresére nőtt a kitermelés. Grúziában a textilipar is jelentős szerepet tölt be, még mindig elterjedt a selyemgyártás. Főleg a konfekcióipar vívott ki magának nagy elismerést, de a könnyűipar többi ágazata is fejlett. Utunk során gyakran láttunk most épülő üzemeket, gyárakat, melyekben majd a mai generáció dolgozik, azok a grúz fiatalok, akik már a szovjethatalom békés időszakában születtek. Az ipari termelés természetesen nemcsak vidéken terjedt el, hanem a főváros. Tbiliszi is több üzemet működtet. A lakosság munkaellátása itt bonyolultabb tehet, mint falun, ahol a mezőgazdaságban sokan elhelyezkedhetnek. De vajon miről kapta nevét a főváros? Grúziában mindenki tudja, hogy azokról a meleg vizű kénsavas forrásokról, melyek itt feltörtek, s ma már ezek fölé fürdőket, üdülőket építettek. Tbiliszi tehát magyarul nem más, mint forrás, gyógyvíz, illetve hévíz. A gazdag forrásvidékröl máris tudomást szerezhetünk, mihelyt asztalhoz ülünk valamelyik vendéglőben, ahol automatikusan néhány üveg ásványvizet tesznek elénk. Ennek számos fajtáját érdemes megkóstolni, mert kellemesen üdítenek. Igen finom a grúz kenyér is. A hatalmas, lapos, korongszerü Tbiliszi a parkok városa — egy jellegzetes park. a háttérben jól láthatók a török fürdő kupolái A Kormánypalota előtti szobor jelképezi az orosz és a grúz nép barátságát készítmény különösen vajjal, paradicsommal meg paprikával kitűnő csemege. A grúz ételek hasonlítanak a magyaros ízekhez, hiszen az ott élők igen szeretik a különféle fűszerezést, a pikáns leveseket, gulyásokat, sőt az egyik specialitásuk a magyar pörkölthöz hasonló. A zöldség feltálalásakor az összes ott megtermő zöldségfajtát felhasználják, hogy minél gazdagabb legyen a „vegyestál", a paprikán, paradicsomon, uborkán kívül sokszor padlizsán, petrezselyemzöld Az NDK sikere Európában a II. világháború után a Szovjetunió számos rendezési javaslata ellenére több évig függőben maradt az egyik legfontosabb rendezendő ügy: Németország sorsa. A három nyugati nagyhatalom (az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország) a Szovjetunió valamennyi, a német ügy rendezésére vonatkozó javaslatát elutasította és arra törekedett, hogy megvalósítsa szeparatista elképzeléseit. Ennek következményeképpen jött létre 1949. szeptember 20-án a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK). A szovjet kormány 1949. október elseji memorandumában elítélte az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának szeparatista — a potsdami egyezményt semmibe vevő — lépését és hozzájárult ahhoz, hogy 1949. október 7-én megalakítsák a Német Demokratikus Köztársaságot (NDK). A Szovjetunió az NDK-t 1949. október 15-én ismerte el és diplomáciai kapcsolatot kötött vele. A Szovjetunió a két német állam megalakulása után az új helyzetnek megfelelően sokoldalúan fejlesztette kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal. Küzdött a Német Szövetségi Köztársaság újrafelfegyverzése ellen, és szorgalmazta a német kérdés békés megoldását. Az NDK 1950 szeptemberében lett a KGST tagja. Bár megalakulása óta a két német állam viszonyának normalizálására törekedett, a Német Szövetségi Köztársaság revansiszta körei hosszú ideig nem voltak hajlandók semmiféle kapcsolatot létesíteni a Német Demokratikus Köztársasággal. Az NSZK és számos nyugati tőkés ország évek hosszú során át diszkriminációs politikát folytatott (és folytat esetenként még ma is) az önálló és a szocialista fejlődés útján igen jelentős sikereket elért Német Demokratikus Köztársasággal szemben. E fiatal, 37 éve alakult állam nemzeti ünnepét, az 1987-es október 7-ét most mégis újabb sikerek jegyében ünnepelheti. Szeptember 11 -én befejeződött Erick (Erich) Floneckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének a Német Szövetségi Köztársaságban tett ötnapos hivatalos látogatása. Erich Flonecker személyében először látogatott a szocialista német állam legmagasabb rangú politikusa a szövetségi köztársaságba. Erich Honeckert a külföldi államfőknek kijáró tiszteletadással fogadták. A látogatás alkalmából a bonni kancellári hivatal előtt — a két német állam történetében először — egymás mellett lobogott az NDK és az NSZK zászlaja, és először csendült fel az NDK himnusza. A német—német állam vezetői a megbeszéléseken a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi kérdések egész soráról tárgyaltak. A világsajtó által történelminek minősített találkozóról kiadott közös közlemény síkra szállt valamennyi ország szuverenitása és területi intenzitása mellett. Egyben kifejezte: a nemzeti kérdésben vallott gyökeresen eltérő álláspont ellenére a feleknek az a szán-20
