A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-26 / 39. szám
MAGYAROK a természettudomány és technika történetében FIZETEK, FŐÚR! Boráros Imre dalestje „Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában" címmel tudományos találkozót és tanácskozást rendeztek a múlt év augusztusában. Budapesten külföldi és magyarországi tudósok és mérnökök részvételével a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, a Budapesti Műszaki Egyetem, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár szervezésében. Ebből az alkalomból jelentek meg az alábbi igen értékes kiadványok: Természettudományos és műszaki ki kicsoda. Mérnök vagyok, A tudományos találkozó előadásainak kivonata, és a Magyarok a természettudomány és technika történetében. Ez utóbbi kiadvány segédkönyvnek vagy akár lexikonnak is felfogható értékes összeállítás; betűrendben tartalmazza ismert és kevésbé ismert magyar tudósok legfontosabb adatait, több mint háromszáz címszóban. A kötet minden esetben közli a tudósok születésének, elhalálozásának helyét és időpontját (év, hónap, nap), valamint rövid életrajzát, ismerteti tudományos, feltalálói tevékenységüket, valamint egyes tudósok főbb műveit és a rájuk vonatkozó irodalmat is. A könyv első része a történeti Magyarországon tevékenykedő, vagy az itteni születésű múltbéli (tehát már nem élő) nemzetközi szinten számottevő, illetve a haladást hazai szinten előre vivő természettudósokkal, műszaki alkotókkal illetve mérnökökkel és esetenként orvosokkal is foglalkozik, akik a természettudományokban és a műszaki tudományokban alkottak maradandót. A lexikon szerkesztői általában magyarnak azokat tekintik, akik saját magukat annak tartották. A lexikon-részt Bérezi Szaniszló, Lambrecht Miklós, Nagy Dénes, Nagy Ferenc és ébredése című verses előjátékával nyitották meg. Az évekfiosszú során erről a színpadról hangzott fel a Bánk bán, a Csongor és Tünde, Az ember tragédiája — melynek első Évája Jászai Mari volt — és Szophoklésztöl kezdve Gogol Revizoráig mindaz, ami a világ irodalmának remekét képezte. A színház kezdeti stádiumában, mint a főváros egyetlen magyar nyelvű színháza — mindent játszott. Ez azt jelentette, hogy a hét napjait fel kellett osztani a próza, a zenés játék, opera és népszínmű között. Az évek folyamán azonban nőttek az igények, s azok kielégítésére egy épület bizony kevésnek bizonyult. így elsőnek a nagy népszerűségnek örvendő népszínművet játszó csoport önállósult, s hajléka az 1875-ben épült Népszínház lett, majd 1884-ben az operisták is átköltöztek Ybl Miklós remekébe, a Sugárúti palotába. A két új színházi épület közül minket most a Népszínház épülete érdekel ott a Blaha Lujza téren, mert mikor századunk első éveiben az 1837-ben felhúzott épület elaggott s 1908-ban tűzveszélyes voltánál fogva lebontatott, a prózai társulatot ide telepítették át a Népszínház épületébe. Igaz, átmenetileg, míg egy új, egy szebb épület felépül. Ez azonban nem következett be, s így válhatott aztán több mint egy fél évszázad alatt a hajdani Népszínház Nemzetivé, a nemzet színházának szimbólumává. És visszapillantva a múltba büszkén mondhatjuk, hogy jog-Sipka László szerkesztette. A bibliográfiai összefoglaló Gazda István munkája. A második rész „Támpontok a magyar tudomány- és technikatörténethez" címmel a „magyar mérnöktan köréből" — Nagy Dénes és Nagy Ferenc szerkesztésében — közölnek mémöktanulmányokat, értekezéseket és egyéb kuriózumnak számító eredetű dokumentumokat. A függelék — többek között — azoknak a leveleknek közli a másolatát, amelyeket Neumann János Bay Zoltánnak írt. A kiváló fizikus a már említett tudományos találkozó megnyitóján a magyar tudományhoz való kötődésének jeleként e levelet a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, Berend T. Ivánnak adta át. Az első rósz címszavait 125 szerző írta. A népes szerzői kollektívából többek között Benedek István, Endrei Walter, Gazda István, «araszon Dénes, Papp János, Sain Márton, Szabadváry Ferenc, Szénássy Barna, Vajda Pál és Vekerdi László tudománytörténészek nevét kell kiemelni. A Nagy Károly címszót Oláh György, a Feszty Adolf és a Tarczy Lajos címszavakat Szénássy Árpád csehszlovákiai magyar szerzők írták. A szerzőknek már ebben a kötetben is sok mindent sikerült megvalósítaniuk annak ellenére, hogy számos kiemelkedő személy és tárgykörrész még hiányzik. „Ennek pótlására készül jövő évben a második kötet, mely további életrajzi szócikkeket, valamint áttekintő tanulmányokat tartalmaz a hazai mérnökelőfutárokról. a mérnökképzés kezdeteiről, a matematika kultúrtörténetéből, a magyarok szerepéről az agrártörténetben, az erős áramú elektrotechnikáról, a hírközléstechnika és számítástechnika területeiről." gal, mert hiszen deszkáin, a felsorolhatatlan névsorból találomra kiragadva Blaha Lujzától Márkus Emílián keresztül Bajor Giziig, Ódry Árpádtól Tímár Józsefen át Básti Lajosig a legnagyobbak szólaltatták meg a hazai és külföldi irodalom remekeit. Idővel azonban az ideiglenes hajlék csillaga is leáldozott, s mikor 1964-ben falai repedezni kezdtek, lebontásra ítéltetett. Ma már tudjuk, hogy forró fejjel, hiszen Prágában a Smetana színházat is hasonló sors érte, de szerencsére ott a végítéletet nem hajtották végre s az épület ma régi pompájában ékeskedik. A „nemzeti" hát újra költözni volt kénytelen — persze ideiglenes hajlékba a Hevesi Sándor nevét viselő téren lévő színházi épületbe, ahol sikerekben, de buktatókban is gazdag negyedszázad után egy megfiatalodott társulat : a Bubikok, Kubik Annák, Funtekek és Mácsaiak generációja várja az újabb, a véglegesbe való költözés parancsát. De, hogy ez a parancs mikor hangzik el, az még a tervek és a realitás összehangolásának függvénye. VARGA JÓZSEF Világra szóló hírneve, a Szomorú vasárnap, a Ma utoljára kérem, a Ne hallgass az emberekre, a Gyere Bodri kutyám és jópár egyéb, nemkevésbé felkapott szerzeményének népszerűsége révén mindmáig élő Seress Rezsőt idézi Boráros Imre legújabb, sorrendben immár kilencedik önálló műsora: a Fizetek, főúr! — című dalest. E műsor színre kerülésének több apropója van. Rögtön például az, hogy Seress Rezső Komárom (Komámo) szülöttje. Bizonyos értelemben így tiszteletadással elegy adósságtörlesztés ez a másfél órás, augusztus derekán is telt házat vonzó produkció, amely egyúttal újabb kitűnő bizonyítéka annak, hogy Boráros Imre a Magyar Területi Színház legsokoldalúbb, a színpadi érvényesülés lehetőségeit legtudatosabban kereső művészeinek egyike. A zongorakísérettel és az ügyesen koreografált táncbetétekkel (a görlök: Balogh Henrietta, Jakab Andrea, Jandás Hona, Tóth Ildikói kiegészített műsor lényege pedig Seress Rezső emberi magatartásának és dalszerzői világképének jelzésszerű tükrözése. Egy, a saját kora valamennyi szépségét és nehézségét teljes szívvel felvállaló művészi életút felvillantása ez — egy olyan egyéniségről, aki a nehézkes pályakezdés buktatói ellenére is hisz dalainak életformáló erejében. , Ezen az esten a hangsúly ezért Seress Rezső világhírű dalainak szuggesztivitásán, a dallamok harmóniájához illeszkedő szöveg (Boráros Imre a kor dokumentumaiból és Müller Péter: Szomorú vasárnap című zenés játékából válogatott) tolmácsolta gondolatok sok esetben azonosulásra késztető őszinteségén nyugszik. Természetesen, a Fizetek, főúr! című dalest igazi hangulatát a tömör összekötőszöveghez illő dalok teremtik meg, de ennek keretében Seress Rezső sokfajta arca villan fel a műsorban. Egy olyan ember énje, aki megosztja velünk kétségekkel, félelmekkel, öniróniával teli gondolatait. Boráros Imre a négy fiatal táncosnőn kívül a zongora mellé Tarics Pétert hívta meg műsorába. Ők ugyan fontos segítői a műsornak, Boráros lényegében azonban másfél órán át minden különösebb díszlet, kellék, vagy smink híján, partnerek nélkül, egyedül tartózkodik a színen. Ez pedig nem akármilyen feladat — és a Matesz kitűnő művésze újfent bebizonyítja, hogy nem is akármilyen színész. Fenntartom eme állításomat még akkor is, ha a teljes igazság kedvéért viszont leszögezendő, hogy a partnerek és konzultánsok hiányában önmagát színpadra állító Boráros Imre a rendezés gondjait s dilemmáit nem mindenütt tudta valóban találóan megoldani. Sietek azonban hozzáfűzni, hogy e dalest pozitív értékei messze felülmúlják a kritikus netán szörszálhasogatásnak is vélhető észrevételeit. De ami valóban megdöbbentő, az a színészkollégák közönye, hiszen akár a félkezemen is meg tudnám számolni, hggy a premieren a művésztársak közül hányán voltak kíváncsiak Boráros Imre legújabb önálló műsorára. Szerencsére a publikum annál nagyobb lelkesedéssel zárta ismét a szívébe. M. P. Fotó: Gyökeres György OLÁH GYÖRGY 11
