A Hét 1987/2 (32. évolyam, 27-52. szám)

1987-09-26 / 39. szám

MAGYAROK a természettudomány és technika történetében FIZETEK, FŐÚR! Boráros Imre dalestje „Magyarok szerepe a világ természettudo­mányos és műszaki haladásában" címmel tudományos találkozót és tanácskozást ren­deztek a múlt év augusztusában. Budapes­ten külföldi és magyarországi tudósok és mérnökök részvételével a Magyarok Világ- szövetsége, a Magyar Tudományos Akadé­mia, a Budapesti Műszaki Egyetem, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövet­sége és az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár szervezésében. Ebből az alkalomból jelentek meg az alábbi igen értékes kiadványok: Természettudományos és műszaki ki kicsoda. Mérnök vagyok, A tudományos találkozó előadásainak kivonata, és a Magyarok a természettudomány és tech­nika történetében. Ez utóbbi kiadvány segédkönyvnek vagy akár lexikonnak is felfogható értékes össze­állítás; betűrendben tartalmazza ismert és kevésbé ismert magyar tudósok legfonto­sabb adatait, több mint háromszáz címszó­ban. A kötet minden esetben közli a tudósok születésének, elhalálozásának helyét és idő­pontját (év, hónap, nap), valamint rövid élet­rajzát, ismerteti tudományos, feltalálói tevé­kenységüket, valamint egyes tudósok főbb műveit és a rájuk vonatkozó irodalmat is. A könyv első része a történeti Magyaror­szágon tevékenykedő, vagy az itteni születé­sű múltbéli (tehát már nem élő) nemzetközi szinten számottevő, illetve a haladást hazai szinten előre vivő természettudósokkal, mű­szaki alkotókkal illetve mérnökökkel és ese­tenként orvosokkal is foglalkozik, akik a ter­mészettudományokban és a műszaki tudo­mányokban alkottak maradandót. A lexikon szerkesztői általában magyarnak azokat tekintik, akik saját magukat annak tartották. A lexikon-részt Bérezi Szaniszló, Lamb­recht Miklós, Nagy Dénes, Nagy Ferenc és ébredése című verses előjátékával nyitották meg. Az évekfiosszú során erről a színpadról hangzott fel a Bánk bán, a Csongor és Tünde, Az ember tragédiája — melynek első Évája Jászai Mari volt — és Szophoklésztöl kezdve Gogol Revizoráig mindaz, ami a világ irodalmának remekét képezte. A színház kezdeti stádiumában, mint a fővá­ros egyetlen magyar nyelvű színháza — min­dent játszott. Ez azt jelentette, hogy a hét napjait fel kellett osztani a próza, a zenés játék, opera és népszínmű között. Az évek folyamán azonban nőttek az igények, s azok kielégítésére egy épület bizony kevésnek bizonyult. így elsőnek a nagy népszerűség­nek örvendő népszínművet játszó csoport önállósult, s hajléka az 1875-ben épült Nép­színház lett, majd 1884-ben az operisták is átköltöztek Ybl Miklós remekébe, a Sugár­úti palotába. A két új színházi épület közül minket most a Népszínház épülete érdekel ott a Blaha Lujza téren, mert mikor századunk első éveiben az 1837-ben felhúzott épület elaggott s 1908-ban tűzveszélyes voltánál fogva le­bontatott, a prózai társulatot ide telepítették át a Népszínház épületébe. Igaz, átmeneti­leg, míg egy új, egy szebb épület felépül. Ez azonban nem következett be, s így válhatott aztán több mint egy fél évszázad alatt a hajdani Népszínház Nemzetivé, a nemzet színházának szimbólumává. És visszapillant­va a múltba büszkén mondhatjuk, hogy jog­Sipka László szerkesztette. A bibliográfiai összefoglaló Gazda István munkája. A második rész „Támpontok a magyar tudomány- és technikatörténethez" címmel a „magyar mérnöktan köréből" — Nagy Dénes és Nagy Ferenc szerkesztésében — közölnek mémöktanulmányokat, értekezése­ket és egyéb kuriózumnak számító eredetű dokumentumokat. A függelék — többek között — azoknak a leveleknek közli a másolatát, amelyeket Neumann János Bay Zoltánnak írt. A kiváló fizikus a már említett tudományos találkozó megnyitóján a magyar tudományhoz való kötődésének jeleként e levelet a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, Berend T. Ivánnak adta át. Az első rósz címszavait 125 szerző írta. A népes szerzői kollektívából többek között Benedek István, Endrei Walter, Gazda István, «araszon Dénes, Papp János, Sain Márton, Szabadváry Ferenc, Szénássy Barna, Vajda Pál és Vekerdi László tudománytörténészek nevét kell kiemelni. A Nagy Károly címszót Oláh György, a Feszty Adolf és a Tarczy Lajos címszavakat Szénássy Árpád csehszlovákiai magyar szerzők írták. A szerzőknek már ebben a kötetben is sok mindent sikerült megvalósítaniuk annak elle­nére, hogy számos kiemelkedő személy és tárgykörrész még hiányzik. „Ennek pótlására készül jövő évben a második kötet, mely további életrajzi szócikkeket, valamint átte­kintő tanulmányokat tartalmaz a hazai mér­nökelőfutárokról. a mérnökképzés kezdete­iről, a matematika kultúrtörténetéből, a ma­gyarok szerepéről az agrártörténetben, az erős áramú elektrotechnikáról, a hírközlés- technika és számítástechnika területeiről." gal, mert hiszen deszkáin, a felsorolhatatlan névsorból találomra kiragadva Blaha Lujzától Márkus Emílián keresztül Bajor Giziig, Ódry Árpádtól Tímár Józsefen át Básti Lajosig a legnagyobbak szólaltatták meg a hazai és külföldi irodalom remekeit. Idővel azonban az ideiglenes hajlék csillaga is leáldozott, s mikor 1964-ben falai repe­dezni kezdtek, lebontásra ítéltetett. Ma már tudjuk, hogy forró fejjel, hiszen Prágában a Smetana színházat is hasonló sors érte, de szerencsére ott a végítéletet nem hajtották végre s az épület ma régi pompájában ékes­kedik. A „nemzeti" hát újra költözni volt kénytelen — persze ideiglenes hajlékba a Hevesi Sán­dor nevét viselő téren lévő színházi épületbe, ahol sikerekben, de buktatókban is gazdag negyedszázad után egy megfiatalodott tár­sulat : a Bubikok, Kubik Annák, Funtekek és Mácsaiak generációja várja az újabb, a vég­legesbe való költözés parancsát. De, hogy ez a parancs mikor hangzik el, az még a tervek és a realitás összehangolásának függvénye. VARGA JÓZSEF Világra szóló hírneve, a Szomorú vasárnap, a Ma utoljára kérem, a Ne hallgass az embe­rekre, a Gyere Bodri kutyám és jópár egyéb, nemkevésbé felkapott szerzeményének nép­szerűsége révén mindmáig élő Seress Rezsőt idézi Boráros Imre legújabb, sorrendben im­már kilencedik önálló műsora: a Fizetek, főúr! — című dalest. E műsor színre kerülésének több apropója van. Rögtön például az, hogy Seress Rezső Komárom (Komámo) szülöttje. Bizonyos ér­telemben így tiszteletadással elegy adósság- törlesztés ez a másfél órás, augusztus dere­kán is telt házat vonzó produkció, amely egyúttal újabb kitűnő bizonyítéka annak, hogy Boráros Imre a Magyar Területi Színház legsokoldalúbb, a színpadi érvényesülés le­hetőségeit legtudatosabban kereső művé­szeinek egyike. A zongorakísérettel és az ügyesen koreografált táncbetétekkel (a gör- lök: Balogh Henrietta, Jakab Andrea, Jandás Hona, Tóth Ildikói kiegészített műsor lényege pedig Seress Rezső emberi magatartásának és dalszerzői világképének jelzésszerű tükrö­zése. Egy, a saját kora valamennyi szépségét és nehézségét teljes szívvel felvállaló művé­szi életút felvillantása ez — egy olyan egyé­niségről, aki a nehézkes pályakezdés bukta­tói ellenére is hisz dalainak életformáló ere­jében. , Ezen az esten a hangsúly ezért Seress Rezső világhírű dalainak szuggesztivitásán, a dallamok harmóniájához illeszkedő szöveg (Boráros Imre a kor dokumentumaiból és Müller Péter: Szomorú vasárnap című zenés játékából válogatott) tolmácsolta gondolatok sok esetben azonosulásra késztető őszinte­ségén nyugszik. Természetesen, a Fizetek, főúr! című dalest igazi hangulatát a tömör összekötőszöveghez illő dalok teremtik meg, de ennek keretében Seress Rezső sokfajta arca villan fel a műsorban. Egy olyan ember énje, aki megosztja velünk kétségekkel, félel­mekkel, öniróniával teli gondolatait. Boráros Imre a négy fiatal táncosnőn kívül a zongora mellé Tarics Pétert hívta meg műsorába. Ők ugyan fontos segítői a műsor­nak, Boráros lényegében azonban másfél órán át minden különösebb díszlet, kellék, vagy smink híján, partnerek nélkül, egyedül tartózkodik a színen. Ez pedig nem akármi­lyen feladat — és a Matesz kitűnő művésze újfent bebizonyítja, hogy nem is akármilyen színész. Fenntartom eme állításomat még akkor is, ha a teljes igazság kedvéért viszont leszögezendő, hogy a partnerek és konzul­tánsok hiányában önmagát színpadra állító Boráros Imre a rendezés gondjait s dilemmá­it nem mindenütt tudta valóban találóan megoldani. Sietek azonban hozzáfűzni, hogy e dalest pozitív értékei messze felülmúlják a kritikus netán szörszálhasogatásnak is vélhe­tő észrevételeit. De ami valóban megdöb­bentő, az a színészkollégák közönye, hiszen akár a félkezemen is meg tudnám számolni, hggy a premieren a művésztársak közül há­nyán voltak kíváncsiak Boráros Imre legújabb önálló műsorára. Szerencsére a publikum annál nagyobb lelkesedéssel zárta ismét a szívébe. M. P. Fotó: Gyökeres György OLÁH GYÖRGY 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom