A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-26 / 39. szám
• Szeptember 27. — A vasutasok napja • Sínek, talpfák, irányok • A hazai vasút helyzetéről, szerepéről, lehetőségeiről •tn&viiix'MiM x ná Hazánk területén kereken másfélszáz esztendeje közlekednek vonatok. E százötven év alatt a vasút — háborúban és békében — mindig a figyelem homlokterében állt. Ez lényegében a közismertté vált jelszavakban is tükröződött: a vasút az ország vérkeringése: vasutasnak lenni hivatás; jó a vasutasnak, hiszen nyugdíjas állása van; arccal a vasút felé, minden erőt az őszi vasúti csúcsforgalom biztosításáért, satöbbi. A vasutasokat kissé konzervatív, jobbára szabályokban, szolgálati utasításokban gondolkodó emberekként tartották — és tartjuk ma is — számon. De azt senki sem vonta — vagy vonja — kétségbe, hogy eddig még mindig megoldották a rájuk háruló mégoly nehéz feladatokat is ... Akiknek azonban szívügyük a vasút, azokban mostanság növekednek az aggályok. A honi vasutak felszabadulás utáni történetében először áll fenn a veszélye annak, hogy közlekedésünknek ez az ágazata nem tud majd lépést tartani a nemzetgazdaság fejlődésének és szerkezetváltásának tervezett ütemével. Az elmúlt évtizedekben a Csehszlovák Államvasutak fejlesztése ugyanis mindinkább elmaradt az egyre növekvő szállítási követelmények nemzetközi viszonylatokban is helytálló korszerűsítésének igényeitől. Elsősorban azért, mert a fejlesztés többnyire nem a maga teijességeoen, hanem elegge „löketszerűen", mindig a leginkább elmaradott részterületet injekciózva történt. Márpedig, ha a vonóerő, a teher-, illetve a személykocsipark, a pályák, az állomások, a rendező-pályaudvarok, a forgalombiztosító berendezések, a pályatestek műszaki allapota, s személyi feltételek kapacitása nincs egyensúlyban egymássá1 akkor — érthetően — az egész vasúti tevékenység teljesitókepességet a leggyengébb láncszem szabja meg. Mindebből pedig alighanem nyilvánvaló, hogy eszközeit nézve vasutunk közeoesen fejlett nem kis szélsőségévé' A folyamatos ko'szerustés hiánya't e'sösorbam a vasút: pályák sínylették meg. az ebbé' eredő gondok viszont mindmáig rohamosan halmozódnak. Korábbá" a technikát meg könnyebben lehetett pótolni az en-'ber munkává — pé-seul a pályaudvari finomfékezést sarusokkal, a pályakarbantartást krampácsolókkal —, ám erre egyre kevésbé van lehetőség. Gondolom, az egyes vasúti körzetek személyzetisei igazolhatják a legjobban, hogy a munkaerő egyre kevesebb: azt pedig már a műszaki dolgokban jártas vezetők teszik hozzá, hogy a beruházási források szűkülése egyelőre visszafogja a technikai előrehaladást, és a meglévő eszközöket kell tetemes áron életben tartani. Ide tartozik az is, hogy a sok helyütt gyenge pályák miatt a korszerű jármüveket sem tudjuk mindig jól kihasználni, ugyanakkor a tehervagonok választéka sem felel meg a mai szállíttatói igényeknek. Joggal merülhet fel a kérdés: ebből a rendet, szervezettséget, korszerűsítést sürgető helyzetből milyen a kivezető út? Nos, mindazon válaszok alapján, amit a riporter a Keleti Vasúti Körzet igazgatóságán, illetve a közlekedési dolgozók szlovákiai ágazati szakszervezetének irodáiban kaphat, az érintettek jól tudják: ez az út hosszú, nehéz és rögös. Lényege a kevés erőforrás okosabb és gyorsabb felhasználása, nemzetközi viszonylatban pedig a tagadhatatlan lépéshátrány csökkentése. Az idei vasutasnapot megelőző beszélgetéseim alapján nyugodt szívvel állíthatom: a vasutasok mindennek tudatában vannak, amit tetteikkel egyre jobban bizonyítanak is. De azt is elvárják, hogy a társadalom ismerje el a becsületes munkát, a nemegyszer átlagon felüli teljesítményt, s ne legyen a vasutas szinte reflexszemen bírálat és gúny targya. Azt már én fűzóm hozza ehhez, hogy a közvélemény formálásában a vasútnak keli először lepnie hiszen az udvariasság, a pontosság es a tisztaság a legkevesebb, amit az utasok millióinak, a fuvaroztató partnerek ezreinek nyújtaniuk kell(ene). Ennek tudatában érdemes szemügyre venni a haza' vasuthelyzet nehány jobbéra naponta tapasztalható, jellemzőjét Peltiau azt hogv —ennyit késnek a vonatok ?!... Az erre vonatkozó statisztikai aaatok a:apjar egyre több vonatunk közlekedik pontosan . ha viszont eg\ -eg> szerelvény késik, akkor átlagosan húsz percnél többet. A nemzetközi járatok késnek a legtöbbet, olykor nem ritka, hogy két-három óra az eltérésük a menetrendtől. Természetesen, ez nemigen róható fel a Csehszlovák Államvasutaknak. Többnyire az a nemzetközi szerelvény hagyja el késve az országot, amelyik késve lépett be. Sőt, nemegyszer előfordul, hogy a csehszlovákiai szakaszon még sikerül is valamit lefaragni a kellemetlen késésből. Persze, féligazságok szajkózása lenne elhallgatni, hogy bizony sokszor késnek a belföldi vonatok is. Sokéves országjárásom tapasztalatai alapján úgy vélem: egy három-négy órás utazáson annyit még zokszó nélküli el tud viselni valaki, ha a vonatja öt-tíz percet késik, többet azonban nem. A hó- és egyéb, úgymond objektív akadályokon kívül, a késés akár az utas becsapásaként is fölfogható, hiszen a pénzéért nem azt kapja, ami megilleti. A késésekkel kapcsolatos gondok visszásságait kitünően bizonyítja, hogy bizonyos vonalakon a vasút egyszerűen képtelen teljesíteni azt, amit papíron vállalt. Ha ugyanis egy vonalon csupán 90 kilométeres sebességgel képes menni a vonat, akkor biztos, hogy késni fog, mert a menetrendet eredetileg 100—110 kilométeres sebesség szerint alakították ki. . . Ebből fis) nyilvánvaló, hogy a késések mérsékléséhez, legalább s gyorsvonatok pontosabb közlekedéséhez aligha elég a jó szándék, hanem jobb pályákra, mozdonyokra és kocsiparkra lenne szükség. Mert bizony ez utóbbiak állapota sem valami rózsás. Elsősorban a rendszeresen ingázok a megmondhatói, hogy bizony rengeteg személyvagonnak „becezett ócskavas forgóvázé gurui meg a síneken. Annak pedig a vasutasok a megmondhatói, hogy a majdnem ugyanennyi az enné! is hasznavehetetlenebb vasúti kocsi. Ezeket tarolni kell valahol ami viszont a munka folyamatosságát akadályozza Érthető hat. hogy egyre sürgetőbb feladatként jelentkezik a kocsik felülvizsgálatának genve. hogy amelyik semmire se jc, az menjen a seie.itbe amelyik viszont használhatónak tűn k meg az nagyjavítást kapjon. A szén.tas teendők zökkenőmentes ellátásához a mainál több. legfőképpen azonban jobb és korszerűbb kocsikra van szükség. A Csehszlovák Államvasutaknak azonban nemcsak a kocsiinseg okoz fejfájást, hanem iegaiább ennyire homiokrancolo gönc az utasok egy részének minősíthetetlen viselkedése, A minap merő kíváncsiságból és találomra kimentem például a brstislava Főpályaudvarra 20 óra 39 perckor érkeze 'aló Spissks Nova Vés. gyorshoz Az utasok leszabtak en te: U'es cigarettásdoboz, almacsutka, az egyik fű kében kupacnyi ósz'barackmag bontotta a padlót. A másik fj'ke műbőr uiésen zsíros papm es rántott húsból származó 12
