A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-26 / 39. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Kötődések — beszélgetés TÓTH ATTILA kibernetikussal Batta György: SZINTE LEÉG A TÜDŐM! (Szabó Attila, vb ezüstérmes vallomása) Miklósi Péter: MIÉRT NINCS ELEGENDŐ ÉPÍTŐANYAG? Mécs József: NOTESZLAPOK Ozogány Ernő: A „VILLANYOS" ORVOS UTÓÉLETE Koller Sándor: GRÚZIÁI BARANGOLÁSOK Címlapunkon M. Horsky felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ó. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame n. p., Koäice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Nős vagyok. 47. évemet taposom. Három gyermekem van. Idősebb lányom banktisztviselő, a fiatalabb a járási népművelési központ képzőművészeti osztályának dolgozója, a fiam másodikos gimnazista. Feleségem szintén pedagógus. Naprágyon születtem, s korán árva maradtam. Sajókeszi keresztszüleim vállalták a nevelésemet. Az elemi iskola négy osztályát ott jártam ki, a polgárit Tornaiján, (Safárikovo) 1957-ben a gimnáziumot is ott végeztem el. Keszihez kötődik gyermekkorom. Ott épültem bele a paraszti sorba. Szerettem énekelni, vasárnap délutánonként a falu fiataljaival összejámi. Énekeltem, táncoltam a többiekkel együtt. Nemcsak dalolni szerettem, hegedülni is tudtam, egy tornaijai cigányprímástól vettem órákat. Adunak hívták. Sajókeszinek akkor 140— 150 lakosa volt, s 8—10-en jártak Tornaijára polgáriba, méghozzá úgy, hogy Kövecsesig gyalog, onnan tovább vonaton. A portalanitott út csak 1957-ben készült el, s élményként maradt meg bennem, hogy az érettségi bizonyítványt már autóbuszon vittem haza. Tornaija nem volt idegen számomra. Kesziböl odajártak piacra, vásárokra, én is hamar eljutottam oda gyermekként ökrön vagy lovasszekéren. A mostani főtér volt a vásártér, macskaköves burkolattal. Gimnazistaként magam is bontottam a burkolatot s a helyére fákat ültettünk. Zsámbok és Czícer tanárok nagy hatással voltak rám, nekik köszönhetem, hogy vittem valamire. Zsámbok Tamás végig osztályfőnököm volt, és történelmet tanított. Nem véletlen, hogy a főiskolán a földrajz mellé ezt a szakot választottam. A földrajzot Veréb Béla szerettette meg velem még a polgáriban. Czícer matematika—fizika szakos volt, logikus gondolkozásra nevelt, aminek ma is hasznát veszem. A tornaijai gimnáziummal kapcsolatban még az osztályműsorokra, iskolai fellépésekre emlékszem. Mind a polgáriban, mind a gimnáziumban a jobb tanulók közé tartoztam, s ez nem kis erőfeszítésembe került. Polgáriba nyolc-tízen jártunk Kesziből, gimnáziumba viszont csak én jelentkeztem, majd tiz évet kellett várni további érettségizőkre. Mikor polgáriba jártam, Kesziben még nem volt villany, petróleumlámpa fénye mellett tanultam. A keresztszüleim mintha a szüleim lettek volna, soha nem éreztették velem, hogy csak a keresztgyermekük vagyok. Amikor Kesziben megalakult a szövetkezet, keresztapám agronómus lett. Az is maradt a kis szövetkezetek egyesítéséig. — Bratislavában folytattam tanulmányaimat a kétéves pedagógiai főiskolán. Szabady János maradt meg élesen az emlékezetemben. Földrajzot adott elő, kitűnő pedagógus volt, nagy tudású, és szigorú a tananyag-ismeret megkövetelésében. Nála a beszámító vizsgán is tökéletes tudást kellett nyújtani. Tornaijánál messzebb soha nem jártam addig, éppen ezért nagy hatással volt rám a Duna parti város. Szerényebb évfolyamtársakkal barátkoztam, ennek ellenére, igen sokat jártunk kulturális műsorokra. Főiskolai éveim idejére esett a Jégkorong Európa-bajnokság, amely nagy élmény volt. Szerettem labdarúgó-mérkőzésekre is eljárni, a jó zenét is szívesen hallgattam. Egyszóval okosan kihasználtam az ott eltöltött időt. Jóleső érzéssel gondolok még vissza Hamar Kálmán előadásaira és vizsgáira történelemből. Sportolnom kötelezően kellett. A labdajátékok alapjait sajátítottam el. Másodéves koromban a Zoch utcai magyar gimnáziumban folytattam gyakorlatot. Alig voltam idő-PAPP LAJOS, a szádalmási (Jablonov nad Turftou) nyolcéves alapiskola igazgatója sebb a tanítványaimnál, s bizony nagyon fel kellett készülnöm a tekintélyt biztosító helytállásra, mert különösen a nagyobb lányok igyekeztek zavarba hozni a fiatal tanárjelöltet. De a helytállás jóleső öröm volt azután ... Egy internátusbán laktam Tőzsér Árpáddal és Cselényi Lászlóval, aki iskolatársam volt Tornaiján. Segített, jó tanácsokkal látott el. Jónak tartom utólag is, hogy vegyesen laktunk szlovák évfolyamtársakkal. Jól megértettük egymást. Havonta egyszer hazautaztam. Este tizenegy órára értem Tornaijára, ahonnan hegyen-völgyön keresztül gyalog mentem a falumba. Eszembe sem jutott félni, fűtött, hogy mehetek haza. Akkor az úgy volt, hogy a járások iskolaügyi szakosztályai pályázatot küldtek a főiskolára, ahol azt kifüggesztették. Mivel számomra nem volt lehetőség közelebb, Tomagörgöre (Hrhov) esett a választásom, amely a volt Szepsi járáshoz tartozott. Forgács Bertalan igazgató kedvesen fogadott. Mindjárt a kezdet kezdetén fiatal pedagógusként nagyon szerettem volna bizonyítani, de két hónap múltával be kellett vonulnom Sokolovba katonának. Közben Szádalmáson felépült egy új, kilencéves iskola, oda helyeztek 1961- ben, leszerelésem után. Egészen 1972-ig tanítottam új állomáshelyemen, aztán kineveztek igazgatónak. — Szádalmáson nemcsak az iskola, hanem a Csemadok és a SZISZ helyi szervezet életébe is belefolytam. A sportéletről már nem js beszélek. .. Tíznél is több színdarabot tanítottam be a hatvanas években. Esztrádmü sorok szervezéséből is kivettem a részem. A Csemadok helyi szervezete vezetőségének 1961-től a járási pártbizottságnak tíz, az elnökségnek öt éve vagyok tagja. A tanítás első esztendeiben fiatal pedagógusgárda volt Szádalmáson. Csak az igazgatóm s még egy pedagógus volt nős a huszonhárom tagú tantestületben. Lelkes gárda volt. Jól megalapozta az iskola hírnevét. Már a hatvanas években jó színvonalon oktattuk a matematikát, a szlovák nyelvet. Minden pedagógus KÖTŐDÉSEK igyekezett a lehető legtöbbet nyújtani. Mind a tanításban, mind a társadalmi munka végzésében derekasan helytálltak. 1961-ben párttagjelölt lettem, aztán megválasztottak a helyi nemzeti bizottság képviselőjének és tanácstagnak. 1965-től 1971-ig titkára is voltam a helyi nemzeti bizottságnak. Aztán a fiatal pedagógusok családot alapítottak. Én is feleségül vettem egyik kolléganőmet. Soltész Erzsébetet. Tanítói lakásba költöztünk, azóta is ott lakunk. Jöttek egymás után a gyerekek, kötöttebbek lettünk Szádalmáshoz. Napjaim úgy teltek, hogy iskola, osztályfőnöki és aktív pionír munka, több gyermekszíndarab betanítása, sporttevékenység a fiatalokkal és közéletiség. Nemzeti bizottsági, pártvezetöségi, községfejlesztési munka stb. 1972-töl vagyok igazgatója az iskolának. Az átgondolt vezetés az életem része. Elődöm nyomdokaiba lépve igyekeztem az iskola jóhírét öregbíteni. A matematika és a szlovák nyelv oktatásában a korábbinál is jobb eredményeket értünk el. A szlovák nyelvoktatás színvonalának az elismeréseképpen feleségemet 1978-ban Példás tanító címmel tüntették ki. A hetvenes évek elején a szövetkezet ipari termelési ágazatának jóvoltából sikerült felépítenünk az iskola második épületét, amelyben műhelyt és étkezdét rendeztünk be. De a tornaterem még mindig hiányzott. A megépítésére tíz évet kellett várnunk, végre 1981-ben elkészült társadalmi munkával, hárommillió korona ráfordítással, amelyből körülbelül ötmillió korona értéket alkottunk. A szülök 19 ezer órát dolgoztak az építésén, én magam is 165 munkanapot. Lényegében 1981-ben lettünk teljes szervezettségű iskola. Most már szinte mindennel rendelkezünk. Vannak szaktantermeink, sportpályáink s van tornatermünk. Tehát minden feltétel adott a tanulók oktatásához és neveléséhez. Pionírszervezetünk tagjai az iskolakertben végzett munkájuk gyümölcsét értékesítve saját anyagi eszközeikből fedezik nyári táborozásaikat a deáki termálfürdőben. Az idén még számítógépre is jutott 12 ezer korona a pénzükből. Iskolánk jó munkáját bizonyítja: hogy ötszáznál többen érettségiztek tanulóink, s hetvennél többen szereztek oklevelet főiskolán vagy egyetemen. A velünk, nemzetiségi iskolákkal szemben támasztott követelmény, hogy végzős tanulóink legalább ötven százaléka kerüljön középiskolába. Ennek az elvárásnak mi évek óta eleget teszünk. Iskolánk erényének tartom, hogy akik nálunk egyesek matematikából, szlovák és anyanyelvböl. azok minden nehézség nélkül helytállnak szlovák tanítási nyelvű középiskolákban is. — Kilencszázkilencven lakosa van Szádalmásnak. Az iskolában és a községben végzett munka tölti ki életemet. A polgári ügyeket intéző testület tagjaként esketek és százakra menő fiatalt adtam össze a hatvanas évek elejétől, és hogy lekopogjam, egyikük sem vált el. A járási pártbizottságnak évek óta aktivistája, a Szocialista Akadémia járási bizottságának tagja vagyok. Huszonhat éve lakom a faluban. Lelkemhez nőtt. Lakóit tisztelem, szeretem, ők sem bántanak engem. Benne élek a faluban. Az emberek bizalommal fordulnak hozzám, megkeresnek ügyes-bajos dolgaikkal. Úgy érzem, közvetlen tudok lenni hozzájuk, de a szülőfalum, Naprágy is megdobogtatja a szívem, ha hazavetődöm. A nővérem alapított ott családot. Keszibe már csak a keresztszüleim sírjához járok. MÁCS JÓZSEF 2
