A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-14 / 33. szám
JOSEF KADLEC JOGI TANÁCSOK SAKKPARTI A sakktáblán már csak néhány figura maradt. A játék kiegyenlített «olt, pozícióját tekintve a világos kissé jobban állt. A világos bábukat Koranda egykori középiskolai tanár vezette, aki most már nyugállományban volt, a sötétekkel Frantiiek. az egykori diákja játszott. Azoktól az időktől, amikor a professzor a katedránál ült. vagy idegesen járt föl-alá az osztályban és Frantiiek a padban kuporgott lehorgasztott fejjel, hogy elkerülje a tanár figyelmét elég sok esztendő eltelt. A tanár azóta megőszült s mintha kiszáradt volna, most már nem árasztott magából félelmet, mint egykoron. egészen ártalmatlannak, harciatlannak látszott. a hangja elvesztette élességét, megiágyult. megfakult. Frantüek viszont megférfiasodott. mérnök lett belőle, megnősült, nevelte a kislányát, egészen tűrhetően élt A tanárával szembeni egykori szégyenérzete azonban továbbra is megmaradt, isten tudja miért mindig elbizonytalanodott, zavarba jött előtte, mintha nem volna tiszta a lelkiismerete. A sakkklubban találkoztak időnként. Egy alkalommal. amikor éppen kevés ember volt a klubban, Frantiiek megemberelte magát, és felkérte a tanárt, aki magányosan üldögélt a falnál és újságot olvasott, hogy nem volna-e kedve játszani vele egy partit. A tanár kémlelő pillantást vetett rá az erős szemüvegén át és halkan megszólalt: — Miért ne. Mindketten nagy szenvedéllyel láttak hozzá a .átékhoz, szinte alig beszéltek, hogy szét ne szóródjon a figyelmük. A sakkparti elejét emlékezetből játszották. Frantiiek csupán akkor ingott meg. amikor a tanár meglepte egy váratlan lépéssel, mely ellentétben állt a szokásos figura-vezetéssel, s arra kényszerítette. hogy elgondolkodjék. Abban a pillanatban elbizonytalanodott. mint régen az iskolában, amikor feleltetés közben kiderült, hogy nem készült el kellőképpen. Elhamarkodott ellenakciója nem lehetett a legjobb, mert a tanár élegedetten képet vágott és eléggé kíméletlenül azt mondta: — Ha nem csal az emlékezetem, maga az osztályban elég gyakran volt figyelmetlen ... bizonytalan, s nem koncentrált túl ragyogóan. Ezt a lépést vonja vissza, mert elveszíti a királynőjét! Frantiiek elsápadt, a homlokán apró verejték - cseppek jelentek meg. hiszen azt képzelte, hogy ő fogja irányítani a játék menetét, most meg egyszeriben szorult helyzetben találta magát. Szórakozottan kavargatta kihűlt kávéját, a csésze oldalához verődő kiskanál enyhén tompa hangot adott. — A türelmetlenség a legrosszabb tanácsadó — mondta nagy léleknyugalommal a tanár. — Csak egyetlen lehetősége van: lecserélni a futárt. Frantiiek nem szívesen fogadott szót, kényszeredetten cserélte csak ki a futárt, elveszítve ezzel esélyét a jól előkészített támadás folytatására. Egyszersmind átfutott az agyán, hogy a megváltozott körülmények között már nincs is kedve a játékhoz, olyasfélét érzett mintha ez a játszma már nem is az övé volna, henem valaki más ülne a helyén, aki szolgai módon tologatja ide-oda a figurákat minden remény nélkül a győzelemre. Mindazonáltal folytatta a játékot, összeszoritva a fogát hogy még lejjebb ne süllyedjen a tanára szemében, hogy tisztelettel végigjátssza a megkezdett partit. — Nem vagyok formában — mondta szomorúan a kővetkező lépésnél, beismerve önmaga előtt a kishitűségét — Nincs szerencsém. Sem a játékban, sem az életben ... — A sakk — az igazságos — javította ki őt elgondolkodva a tanár. — A sakkjátékban nem lehet a szerencsére hagyatkozni. De éppúgy az életben sem ... Különös helyzet alakult ki: a megkezdett kusza beszélgetés egyszerre mindkét felet joh ban kezdte érdekelni mint a félben levő játszma. Mindenekelőtt a tanárt. Szeretett volna többet megtudni egykori diákjáról, ámde kérdezősködni nem illett, nem akarta zavarni játékostársát a gondolkodásban... — Felajánlom a döntetlent — motyogta kis idő múlva Frantiiek fojtott hangon. — Inkább még játsszunk tovább — mondta a tanár, nem hátrált meg. noha nagyvonalúan elfogadta volna az ajánlatot. — Tarthatunk szünetet ... így tehát ahelyett, hogy folytatták volna a játékot, amely már úgyis a vége felé közeledett, előnyben részesítették a beszélgetést, mely máshová vezette őket, a fekete-fehér mezőktől az emberi érdekek egyenetlen szövevényéhez. Alighanem szükség volt rá. hogy a játék feszültségét egy időre a szabad eszmecsere váltsa föl. — Csakhamar negyven éves leszek és fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek — ismerte be őszintén Frantiiek. és maga is elcsodálkozott rajta, hogy minden köntörfalazás nélkül beleavatja legszemélyesebb titkaiba egykori tanárát. — Noha lelkiismeretesen megteszek mindent azért hogy előrejussak a szakmában, mások mégis megelőznek, mégha nincsenek is meg hozzá ugyanazok a személyi adottságaik és feltételeik, mint nekem ... — Henriét tudja ezt? — szakította félbe óvatosan a sakkpartnere. — Az könnyen észrevehető. A műszaki szakmában hamar kiderül, hogy ki mire képes.... — Gondolja ? — jegyezte meg bizalmatlanul a tanár. — Először magának kellene kinyilvánítania. miilyen tudással és emberi értékkel bír... — A többiek kerülő utakon érik el. amit akarnak. — Az olyanokat maga csak a tudásával ütheti ki a nyeregből — emlékeztette rá a tanár. — De mit tehetek, ha az afféle versengésben fabatkát sem ér a tudásom ? — Az akkor a maga hibája. Senki másé, csakis a magáé. Senkire és semmire ne próbálja magát kibeszélni. Önmagában keresse a gyengéket ... A tanár szigorú volt és hajthatatlan, akár csak a középiskolai években. Előttük a kisasztalon mozdulatlanul állt a sakktábla, be kellett fejezni a félbenhagyott játszmát. A figurák türelmesen várakoztak a táblán, míg a riválisok mindketten úgy Ítélik meg a dolgot, hogy méltóztatnak ismét leülni az asztalhoz és figyelmet szentelni nekik, hogy kellőképpen meggondolják, milyen lépést tegyenek a folytatásban. — Az életben, akárcsak a sakkjátékban, számtalan változás lehetséges. Persze a változatok a belső logikus törvényszerűségek függvényei — elmélkedett fennhangon a tanár, mintha szavait az előző beszélgetés koronájának szánta volna. — És még valamit: e törvényszerűségek ismerete lehetővé teszi, hogy elejét vegyük saját hibáinknak, kijelöljük lehetőségeink határait, azt a területet, amelyre figyelmünket összpontosítani kell. — Talán befejezhetnénk a függőben levő játszmát — javasolta Frantiiek. A tanár rászegezte ijedtnek látszó tekintetét, és minden teketóriázás nélkül döntött: — Tudja mit? Maradjunk az ajánlott döntetlenben. Amikor aztán Frantiiek hazatért és otthon azt kérdezték tőle. hogy kivel játszott aznap este. semmi egyébről nem beszélt, csak az egykori tanárával való találkozásról. — Jól sakkozik — mondta Frantiiek. — De különben éppolyan makacs és beképzelt, mint volt... Más szemszögből nézi az életet. Senkinek nem hajlandó semmiben engedményt tenni ... ~ Az éjjel Frantiiek rosszul aludt, minduntalan ellenfele sápadt és a kitartó gondolkodástól kissé eltorzult arcát látta maga előtt. Az asztalkán egy csomó sötét és világos sakkfigura hevert, javarészt a harcból kiiktatottak, némelyek azonban ezidáig egy lépést sem tehettek a fekete-fehér sakktáblán a mindezídeig befejezetlen játszma során. KÖVESD! JÁNOS fordítása ..SZÖVETKEZETI LAKÁS" jeligével olvasónk azt írja, hogy a házastársának még a vele kötött házasság előtti időből van szövetkezeti lakása, amelyet az előző házassága alatt szerzett, s amelyben most ők laknak. Házastársának az előző házasságából két nagykorú gyermeke van. Azt kérdezi, hogy ki örökli majd a szövetkezeti lakást, ha házastársa meghal, hogy örökölheti-e a lakást három személy és hogy ö majd benn maradhat-e továbbra is a lakásban, vagy elcserélheti-e? A házastársak közös lakáshasználati jogáról a Polgári Törvénykönyv 175/177 paragrafusai rendelkeznek, amelyek különbséget tesznek állami és szövetkezeti lakások között. A lakástulajdonos halála esetére pedig a törvénykönyv 179—180. paragrafusai érvényesek. Ezenkívül a szövetkezeti lakások esetében még a szövetkezeti alapszabályok 45—48. cikkelyei az irányadók. Állami lakás esetében a házasságkötéssel mindkét félnek közös lakáshasználati joga keletkezik ahhoz a lakáshoz, amelyben már az egyik fél lakik. Ugyancsak közös lakáshasználati joguk keletkezik ahhoz a lakáshoz is, amelyet valamelyikük a házasság tartama alatt szerez. Ha az ilyen közös állami lakás tulajdonosai közül az egyik házastárs meghal, akkor megszűnik a közös lakáshasználati joguk és az állami lakás kizárólagos tulajdonosává a hátramadt házastárs válik. Házastárs nem létében, az állami lakás használati joga a lakástulajdonos gyermekeire, unokáira, szüleire, testvéreire, vejére és menyére száll, ha ezek vele a halála idején közös háztartásban éltek és nincs saját lakásuk. Ugyancsak a lakás tulajdonosává válnak azok a személyek is. akik az elhunyttal a halálát közvetlenül megelőző egy évben közös háztartásban éltek, nincs saját lakásuk és az elhunyt közös háztartásáról gondoskodtak vagy eltartásukkal rá voltak utalva. Ide tartozik például az élettárs. vagy más rokon, vagy idegen személy is, aki az említett feltételeket teljesiti. Szövetkezeti lakások esetében más a helyzet. Ha a házastárs, mint a lakásépítő szövetkezet tagja, már a házasságkötés előtt szerzett szövetkezeti lakást, akkor a házasságkötéssel a másik félnek csak közös lakáshasználati joga keletkezik, de nem válik a szövetkezet tagjává. Ez a közös lakáshasználati joga csak a házasság tartama alatt áll fenn, amely az eredeti szövetkezeti tag halálával megszűnik. Ebben-az esetben a szövetkezeti tagság és a szövetkezeti lakás használati joga az elhunyt házastársnak arra az örökösére száll, akinek a hagyatéki eljárás során a szövetkezeti tagilletmény jutott. Ez mindig csak egy személy lehet, több örökös esetén tehát vagy az örökösök ez irányú megegyezése, vagy az állami közjegyző döntése az irányadó, hogy ki lesz a szövetkezet tagja és a szövetkezeti lakás tulajdonosa. Ha bármelyik házastárs a házasságuk fennállása alatt szerez szövetkezeti lakást, akkor mindkettőjük a szövetkezet tagjává válik és mindkettőjüknek közös lakáshasználati joguk keletkezik, amiből mindkettőjük számára közös jogok és kötelességek származnak. Ha ilyen közös lakásszövetkezeti tagság esetén az egyik házastárs meghal, akkor megszűnik ugyan a közös lakáshasználati joguk, de ez a jog és a szövetkezeti tagság kizárólag a túlélő házastársra száll, aki egymaga válik a szövetkezet tagjává és a lakás kizárólagos tulajdonosává. Ezt az állami közjegyző a hagyaték letárgyalásánál és az örökösök és a hátramaradt házastárs közti vagyoni elszámolásnál figyelembe veszi. Olvasónknak a fentiek szerint nem keletkezett a férjével közös tagsága a lakásépítő szövetkezetben, hanem csak a házasság tartama alatt fennálló közös lakáshasználati joga van, amely a házastársa halálával megszűnne. Házastársa halálával a szövetkezeti lakás további használati joga már nem öt fogja megilletni, hanem a házastársa örökösei közül azt. akinek az örökösök megegyezése vagy az állami közjegyző döntése alapján a szövetkezeti tagsági illetmény jut, s aki a szövetkezet tagjává válik. Házastársának elhalálozása esetén a törvényes örökösei a két nagykorú gyermeke, valamint olvasónk, mint hátramaradt házastárs, akik egymással egyenlő 1/3—1/3 arányban öröklik a hagyatéki vagyont. A hagyatéki eljárásban nem lehet semmi akadálya annak, hogy az örökösök megegyezése alapján olvasónk kapja a szövetkezeti tagsági illetményt és ezáltal ő váljék a szövetkezet tagjává és a szövetkezeti lakás kizárólagos tulajdonosává. Az örökösök közti vagyonjogi elszámolásnál a szövetkezeti lakás fennmaradó értékét olvasónk terhére, illetve az örököstársak javára figyelembe kell majd venni. Amennyiben az örökösödési eljárás során nem olvasónk örökölné a szövetkezeti tagsági illetményt, hanem az elhunyt házastársának valamelyik gyermeke, akkor a lakásból elöbb-utóbb ki kellene költözködnie. Erre azonban csak akkor volna kényszeríthető, ha neki a nemzeti bizottság lakásügyi osztálya jogerős közigazgatási határozattal megfelelő pótlakást utalna ki. „NAGYSZÜLŐ" jeligével olvasónk kérdezi, hogy kell-e neki az unokájának tartásdijat fizetni, ha fia, aki külföldre távozott, nem fizeti az elvált feleségének a gyermekükre biróságilag megítélt tartásdijat. A tartásdíjról szóló rendelkezéseket a Családjogról szóló 1963. évi 94. számú törvény tartalmazza. Eszerint a szülők és gyermekeik közt kölcsönös eltartási kötelezettség áll fenn. Ezt a szülök természetben, s ha nem élnek együtt, vagy elváltak, készpénzben történő fizetéssel teljesítik. Amennyiben a szülök, vagy a szülők egyike nem teljesíti az eltartási kötelezettséget, akkor ennek helyébe lép a távolabbi rokonok közti eltartási kötelezettség (pl. a nagyszülőké). Míg a szülök és gyermekeik közti eltartási kötelezettség mértékének meghatározásánál a szülők képességei és lehetőségei és az eltartásra jogosult gyermek jogos igényei a mértékadók, addig a többi rokon eltartási kötelezettsége csak annyiban és oly mértékben áll fenn, amennyire erre a jogosult személynek (az unokának) okvetlenül szüksége van. Ennek mértéke tehát szükebb a szülői tartásdíjnál. Olvasónkat, mint nagyszülőt (illetve mindkettőjüket) csak olyan tartásdij fizetésére kötelezheti az unokája számára, amire annak okvetlenül szüksége van. Emellett a bíróság nak mindkét nagyszülő számára — a képességeik és lehetőségeik szerint — külön-külön kell ezt a tartásdíjat meghatározni. Dr. B. G. 19
