A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-31 / 31. szám
Udvardy Anna Varsányi Máriával Illyés Gyula Dupla vagy semmi c. drámájában ANNIKA ELMENT ... Udvardy Anna nincs többé. Törékeny teste végleg megtöretett. Az elékezet hófehér lankáira távozott, a hangtalan csobogásé színtelen patakok, az illattalan virágok és mozdulatlan lombok vidékére, ahol immár szárny nélkül repül a madár — sehonnan sehova ... Ahol az ember már csak a hiányával van jelen ... 1987. április 20-án — húsvét másodnapján —, ebéd után körülbelül egy óra tájban megszűnt csodálkozni a szeme, ajkáról elillant a kesernyés mosoly, törékeny teste megfeszült — utolsó ugrásra készen ... Azóta csak a hiányát hordozzuk magunkban, mint az a valószínűtlen táj, amelybe távozott. Udvardy Anna nincs többé. 1. 2. 1927. július 25-én született — kis hiján a tengeren: Görögország partjainál... Hogyan került Udvardy Anna, a Magyar Területi Színház művésznője „Hellász kék ege" alá? Ennek hosszú története van ... Lássuk hát legalább a tényeket! Ereiben többféle vér csörgedezett. Édesapja nagymúltú, tehetős lengyel családból származott. Elődei Napóleon hódításai következtében menekültek „keletebbre", így települtek meg Erdélyben. Unatyinszky Mihály Szarvason született, majd 1919-ig Budapesten élt, ahol a csepel-szigeti „Weiss Manfréd" acélgyárban dolgozott szakmunkásként. A Tanácsköztársaság idején a (katonai) gyárőrség tagja volt. A felesége ugyanitt dolgozott, s ő sem maradt tétlen a forradalom napjaiban. A Tanácsköztársaság bukása után — hasonlóan menekülve mint az Unatyinszky-elődök — visszaköltöztek Erdélybe, azazhogy Romániába. Innen „egy német mérnök szakmunkásaként" Görögországba ment-menekedett... Édesanyja, Bajkó Borbála székelyföldön. a Csik székbeli Ditróban született. 1917-ben szülte első gyermekét, Misukát, aki négyéves korában — máig kifürkészhetetlen okból — váratlanul meghalt. Budapesten temették el, ahol tizenhárom év múlva már hiába keresték a sírját a Kerepesi temetőben... A fiatalasszony 1922-ben utazott férje után Szarvasról a görögországi Korfu szigetére (görögül Kérkira). A férjet azonban egy idő után áthelyezték „Athén kikötővárosába", Pireusba. Az aggódó asszonyka ide is követte Unatyinszky Mihályt... A hajó még nem ért be a kikötőbe, amikor a várandós asszony megérezte az első szülési fájdalmat. Alig tették partra, két leánygyermeknek adott életet. Az ikrek közül az elsőszülött Margaret volt a fejlettebb, s a „szebbik". Öt hónap után mégis ő távozott az élők sorából. így maradt meg szüleinek — három közül a harmadik — a „csúnyácska-satrryácska" Annika ... Mindez hatvan évvel ezelőtt történt, amikor a Szaroni-öböl felett olyan gyönyörű azúrkék volt az ég, amilyen csak Annika emlékeiben lehetett, amikor behunyta a szemét, hogy most már mindig, örökké csak ezt láthassa ... Görögország partjain innen — túl az élet partjain ... 3. Azok közé tartozott, akik ízes magyarsággal beszélik nyelvünket, akik nem nyugodtak bele, hogy romlik, egyre romlik „ez a csodálatos kifejező eszköz". Nem cikkezett, nem tartott előadásokat erről — „csupán példát mutatott": a Magyar Területi Színháznak ő volt a legszebben beszélő színésznője. Pedig gyermekkorában szinte egyetlen szót sem tudott magyarul... Már-már hihetetlen. Pedig így volt. Udvardy Anna élete első hét évét Görögországban töltötte. Igén eleven és szókimondó gyerek volt kicsi korától kezdve. A környezetében mindenki görögül beszélt, így ő is „csak ezen a nyelven volt hajlandó megnyilatkozni". Megmagyarázhatatlan furcsaságnak tartotta, hogy a szülei olykor „érthetetlenül" váltanak szót, s emiatt bizony haragudott is rájuk szaporán ... Szülei nem mondtak le a Közép-Európába való visszatérésről, ezért — Görögországban magyar nem lévén — német óvodába íratták. Amikor azonban „Heil Hitter"-rel kezdte köszönteni a szüleit, még aznap kivették az óvodából a „kicsi katonát" ... így került francia nyelvű iskolába, ahol azonban nem tűrhette a zárdái szigorúságot. Ezt az iskolát ugyanis egy zárdában rendezték be... A konok kislányban bábeli zűrzavar keletkezett, mígnem a szülei úgy döntöttek, hogy „hazautaznak Szarvasra". Itt természetesen magyar iskolába került Annika, aki már eddig is igen ellenszenvesnek találta ezt a nyelvet. „Nehéznek és érthetetlennek ..." Úgy érezte, hogy a görög nyelvvel együtt megfosztják egész gyermekkorától, legszebb emlékeitől — mindattól, ami eddig az életet jelentette számára . .. Szerencsére hatalmas konokság lakozott a törékeny gyermekben. Nem engedte, hogy legyűrjék ezek a nagy megrázkódtatások. Mint egykor az Unatyinszky-ősök, úgy próbált most ő is menekülni a kellemetlenségek elöl. Az elöl, hogy „más bőrébe" bújtassák. Amennyi konokság szorult belé, legalább annyi megértés és tapintat volt a szüleiben. Ébesanyja még az iskolapadba is beült melléje, „hogy tolmácsoljon" féltve őrzött, egyetlen gyermekének ... Tízéves elmúlt már Annika, amikor kezdte megérteni, hogy a magyar nyelv az anyanyelve; hogy „boldog-békés görög ón"-jét szűkölö-menekülő magyar én"-re kell „cserélnie" ... Szinte „egy világ dőlt össze" benne, amikor mindezt „fudomásul vette". „Begombolkozott", mint aki „mindig fázik" ... Sokan ismerték „nehezen oldódó, zárkózott természetű embernek. Később úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy talán ekkor — „korán, igen korán" — vált felnőtté ... S akkor még nem is sejtette, hogy később — önszántából — még csehül és szlovákul is meg kell tanulnia ... Szarvasról ugyanis újra Budapestre költözött az Unatyinszky-család, majd Annika a háború után — a „szűkös körülmények kényszerű hatására" — Csehországba jött. Karlovy Varyban talált állást, s közben sikeres felvételit tett a prágai Állami Konzervatóriumban, ahol a tanárok között pl. Karel Höger ítélte meg a színinövendék-jelölt képességeit... Innen édesanyja betegsége miatt maradt ki. Hiába végzett hát Budapesten sziniiskolát, hiába szerette volna ország-világ — de főképp önmaga — előtt bebizonyítani, hogy „a színpad a legcsúnyább embert is megszépíti, a leggyámoltalanabbat is erővel tölti el" ... Ekkor érezte meg először, hogy „öregedni kezd". A gyönyörű gyermekkor — a múltja — után most „a megálmodott jövőről is" le kellett mondania ... Ismét „szorosabbra gombolta magát", hogy „ki ne peregjenek leikéből — most már — az anyanyelv édes ízei" ... És várt... Valami csodára várt... 4. S a csoda megtörtént. 1952-ben az Új Szóból tudta meg Unatyinszky Anna, hogy Komáromban (Komámo) Magyar Színház alakul. „Szedte a sátorfáját" és csakhamar jelentkezett „Atyánál", azaz Fellegi Istvánnál, a Magyar Területi Színház igazgatójánál. Ekkor kötött „örök barátságot" Ferenczy Annával és Lőrincz Margittal, akikkel együtt felvételizett. Itt vette fel az „Udvardy" művésznevet — „Atya tanácsára". Mozgalmas időszak volt ez egy huszonöt éves lány számára. Mindenki tele volt tenniakarással. Eközben úgy repült az idő. hogy a közönség rokonszenvétöl övezve észre sem vette... , Udvardy Anna örökre eljegyezte magát a színpaddal... Nem is ment férjhez. Amíg szülei éltek, őket istápolta. Miután eltemette őket a komáromi evangélikus temetőben, már csak a színháznak élt. Harmincnégy évadon át volt a Magyar Területi Színház tagja. Ezalatt 89 szerepet alakított. Az utolsó darab, amelyben játszott — Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül — még mindig a repertoáron van ... Egyforma odaadással játszott kortárs és klasszikus szerepeket. Emlékezetünkben azonban leginkább erélyes-elegáns bárónők s a balladák kemény tartású, elveihez hű. konok asszonyaként marad meg a legtovább. Mert a színpadon határtalan erővel bírt — és csodálatosan megszépült... A Matesz alapító tagja egész életében egyetlen szerepet játszott: a szakmája iránt alázatos színésznőt. Harmincnégy évig tartott a csoda ... S most ez a csoda véget ért. KMECZKÓ MIHÁLY 10
