A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-24 / 30. szám
veit, éspedig mind a szocialista forradalom előtti, mind a forradalmat követő időszak vonatkozásában. A szerző hangsúlyozza, hogy Leninnek a nemzeti-nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos minden írása időszerű ma is. „A burzsoá nacionalizmus — az imperializmus ideológiája" című fejezetben a szerző ugyancsak Lenin müveire támaszkodva kifejti, hogy a burzsoá viszonyok fejlődésének különböző fokai szerint lehet különbséget tenni a nacionalizmus egyes megnyilvánulásai között. így szól a burzsoá-klerikális nacionalizmusról, a burzsoá és a kispolgári nacionalizmusról, a sovinizmusról és a kozmopolitizmusról. Hangsúlyozza, hogy az imperializmus korszakában a burzsoá nacionalizmus világjelenséggé válik. Ennek keretében a burzsoá nacionalista a pszichológia, a politika és a társadalmi gyakorlat kölcsönhatásaiban nyilvánul meg. A nacionalizmus maradványainak okait a szocialista körülmények között egyrészt objektív, de főleg szubjektív körülményekben látja. A szerző kimutatja, hogy a nacionalista csökevények szívósak, s maga a nemzetiségi kérdés viszonylag hosszú távú problémakör. A nacionalizmus elleni leghatékonyabb fegyver a szocializmus sikeres építése, az olyan viszonyok kialakítása, amelyek meggyőzően tükrözik a szocialista társadalom előnyeit a kapitalizmussal szemben. A mű harmadik része a fejlett szocialista társadalom nemzetiségi viszonyaival és a szocialista internacionalizálódási folyamat kérdéseivel foglalkozik. A szerző e fejezetben is több ízben hangsúlyozza a nemzetiségi kérdés helyes, marxista-leninista szellemben történő intézését és a nemzetek közötti, a szocialista internacionalizmus elvein épülő kapcsolatok helyes irányítását. Rámutat, hogy ma a világon közel kétezer nemzet és nemzetiség él, ennek több mint kilencven százaléka többnemzeti, ill. nemzetiségű államban él. A szocialista országok közösségében közel kétszázötven nemzet és nemzetiség él. Ezekben a nemzetiségi kérdés szocialista megoldásának módszere, a nemzetiségi viszonyok rendezésének, fejlődésének és irányításának alapja a szocialista internacionalizmus, habár nem zárja ki annak lehetőségét, hogy bizonyos kérdéseket nem egyformán ítélnek meg a gyakorlatban. Éppen ezért hangsúlyozza, hogy az internacionalizmus elismeri a sajátos nemzeti vonásokat, s megköveteli tiszteletben tartásukat, de a társadalmi viszonyok rendszerében elfoglalt helyüknek megfelelően, nem engedi meg eltúlzásukat, abszolutizálásukat, általános törvényszerűségek fölé helyezésüket. Kiemeli azt is, hogy az internacionalizmus nemcsak mint a szocialista társadalmi rendszer, hanem a szocializmus mint világrendszer kialakulásának és fejlődésének is meghatározó tényezője, s melynek sikeres fejlődése és erősödése elsősorban a szocialista országok egységétől, gyümölcsöző együttműködésétől, a szocialista integrációtól, a gazdasági és kulturális fejlettség kiegyenlítésétől, az internacionalizálódásnak az élet minden területén egyre gyorsuló folyamatától függ. Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a szerző nagy munkát végzett azzal, hogy alapos vizsgálat tárgyává tette a nemzetiségi kérdés problémakörét az ideológiai harc tükrében, s hogy meggyőzően rávilágít az internacionalizmus elleni nyílt és burkolt támadásokra, s ebből kifolyólag annak a fontos és állandóan időszerű feladatnak a szükségessége, amelyet a nemzetköziség védelméért és továbbfejlesztéséért, helyes értelmezéséért és érvényesítéséért folyó küzdelem jelenti. Dr. GYÖRGY ISTVÁN kandidátus Janiga József illusztrációja KINCSÜNK A NYELV Kerüljük az idegenszerő mondatszerkezeteket! A sajtó, a rádió, a televízió híranyagának egy része természetesen különféle idegen nyelvekből lefordított szövegek alapján készül, hiszen a tömegtájékoztatási eszközök ma már úgyszólván a világ minden tájával kapcsolatban állnak. Hogy az idegen nyelvű szövegek hatással vannak a magyar sajtónyelvre, az több mint bizonyos. Különösen szembetűnő ez a hatás a jelzői értékű határozók használata terén. Tévedés ne essék: nem általában helytelenítem a jelzői értékű határozót. Az ilyen — különösen címként használt — kifejezések: a kultúra szerepe a társadalomban, ballada a katonáról, mese a kisdobosról, óda Adyhoz, stb. teljesen hibátlanok, félreérthetetlenek. Semmi szükség rá, hogy átalakítsuk őket — holmi szőrszálhasogató pontossággal — ilyen módon: a kultúrának a társadalomban betöltött szerepe, a katonáról szóló ballada stb. Csakhogy amikor az ilyen és hasonló jelzői értékű határozót beiktatjuk egy bővített mondatba, igen sokszor hibás, félreérthető mondat lesz a hanyag mondatszerkesztés eredménye. Sokan azt hiszik, hogy ha a jelzői értékű határozót a mondat végére teszik — mint ahogy ez az indogermán nyelvekben általános és szabályszerű —. akkor már minden a legnagyobb rendben van. Hogy ez az elképzelés mennyire téves, mindjárt ki fog derülni a felsorolt példákból. Ma már másképpen ítéljük meg a kultúra szerepét a társadalomban. Ez a mondat ebben a formában azt jelenti, hogy mi a társadalomban ítéljük meg a kultúra szerepét. A helyes magyar nyelvérzék számára a társadalomban határozó akkor is az állítmány bővítménye (hol ítéljük meg? válasz: a társadalomban), ha a mondat végén áll. Pedig ez a mondat nem arról akar tájékoztatni, hogy hol ítéljük meg a kultúra szerepét, hanem arról, hogy a kultúrának milyen szerepét ítéljük meg. Éppen ezért a mondat magyarul helyesen így hangzik: Ma már másképpen ítéljük meg a kultúrának a társadalomban betöltött szerepét. A szlovák, a cseh, az orosz nyelvekben és más indogermán nyelvekben maga a szórend, hogy tudniillik a jelzői értékű határozó hátra, a szerkezet végére kerül, egyértelművé és félreérthetetlenné teszi a mondatot. Ha szlovákul így mondjuk: Ones uí inác posudzujeme úlohu ku/túry v spolocnosti, ebből tökéletesen világos, hogy a v spobénosti (a társadalomban) kifejezés itt nem határozó, hanem jelző. Következő példamondatunk a rádióban hangzott el: Az ő ódájából Adyhoz idézzük a következő sorokat De mi nem Adyhoz idézzük a következő sorokat, hanem egy ódából, melyet valaki Adyhoz írt! Helyesen tehát így kell mondanunk: Az ö Adyhoz irt ódájából idézzük a következő sorokat. Indiának nem tetszik az amerikai segélynyújtás a pakisztáni nukleáris programhoz. Ezt a szintén zavaros mondatot is a rádió híranyagából jegyeztem fel. Próbáljuk meg lefordítani szlovákra: Indii sa nepáci ámeneké podpora k pakistánskemu programú. Szlovákul is lehetne ezt talán szebben kifejezni, de Így is elfogadható. Magyarul azonban ez a mondat bántón rossz. Többféleképpen is helyreigazíthatjuk. Az egyik lehetőség: Indiának nem tetszik a pakisztáni nukleáris programhoz nyújtott amerikai segítség fvagy: támogatás). A másik megoldás: Indiának nem tetszik, hogy Amerika segélyt (támogatást) nyújt a pakisztáni nukleáris programhoz. Vagy: Indiának nem tetszik, hogy Amerika támogatja a pakisztáni nukleáris programot. Egészen jól és pontosan akkor tudnánk ezt a mondatot magyarul megfogalmazni, ha ismernénk az eredeti idegen nyelvű szöveget, és abból kiderülne, voltaképp miféle „segélynyújtásról" van szó (anyagi támogatásról vagy egyéb segítségről). És lássunk még egy szép példamondatot: Jeles történészünk tanulmányt irt Magyarország külpolitikájáról a nyolcvanas években. Mi derül ki az ép nyelvérzékü ember számára ebből a mondatból? Az, hogy jeles történészünk a szóban forgó tanulmányt a nyolcvanas években írta. Pedig nem erről van szó! A mondat megfogalmazója azt akarta közölni, hogy a jeles történész a nyolcvanas évek külpolitikájáról írt. Vagyis a mondat helyesen igy hangzik: Jeles történészünk tanulmányt írt Magyarországnak a nyolcvanas években folytatott külpolitikájáról. Ha a szóban forgó könyvnek ez a címe: Magyarország külpolitikája a nyolcvanas években (vagy: a múlt század nyolcvanas éveiben), akkor nincs mit kifogásolnunk; ez egyértelmű és szabályos, semmi ok a félreértésre. Röviden összefoglalva: a magyarban is van jelzői értékű határozó. Csakhogy ezzel nagyon óvatosan kell bánnunk, mert a bővített mondatba való helytelen „beépítése" sokszor idegenszerüvé, zavarossá, sőt félreérthetövé teszi a magyar mondatot. Ne hivatkozzunk arra, hogy a jelzői értékű határozó rövidebbé. tömörebbé teszi a nyelvet, hiszen a példákból is láttuk, hogy az úgynevezett tömörség ára nem egy esetben az, hogy törhetjük a fejünket, mit is akartak nekünk voltaképpen mondani. És ne fogadjuk el azt az érvelést, hogy hiába minden, a nyelvfejlödés ebben az irányban halad. Szerintem meg kell akadályoznunk, hogy ilyen irányban haladjon, mert a mondatszerkesztésnek az imént bemutatott „indogermános" módja mindenképpen ellenkezik a magyar nyelv szellemével. MAYER JUDIT A szóláshasonlatok egyike-másika úgyszólván a szemünk láttára. fülünk hallatára keletkezik. Valamilyen érdekes esemény tanulságát fogalmazzuk meg mintegy összegezésként szóláshasonlattal. Milyen szóláshasonlattal zárná a következő erdélyi történetet? A szöveget stilizálás nélkül, eredeti lejegyzés szerint közöljük. Úgy volt régebben Széken, hogy az apaállatokat kiadták. Aki kivette, annak fizettek érte. hogy tartsa. Vigyázzon reá, gondozza, rendesen csapja ki a csordába, mikor megy a csorda, este. mikor hazamegyen, lássa el, ahogy kell, gondozza szépen hogy ne rongyosodjon el. Kivette Dezsi János a községi kanat de biza a gyengén élt, mert ő elhúzta, elfogyasztotta a nekie szánt gabonát. Egyszer aztán panasz lett hogy rongyos a kan. Kiment a bizottság megvizsgálni. — Te Dezsi, elvesszük tőled a kanat, s levonjuk a fizetést. Mit csináltál vele, hogy ilyen rongyos ez a kan? — Mit csináltam volna? Én mindig csak szemmel tartottam. — Szemmel, szemmel, de lehet, nem máié szemmel, csak úgy nézegetted. Azóta mondják Széken arra, akinek rongyos állatja van, hogy: ... 11
