A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-25 / 52. szám
••• Egy bizonyos: az egri vár Magyarország leglátogatottabb történelmi emlékhelyei között is előkelő helyen szerepel. A sok vihart átélt, „agyonostromlott" falak között szinte a nap minden órájában akad látogató. Szolnokról érkezett általános iskolás pajtások szaporázzák előttem lépteiket a szűk, macskaköves utcácskában. A várba igyekeznek. Mögéjük settenkedem, hozzájuk igazítom a mozdulataimat. — A suli idegenvezető szakkörének a tagjai vagyunk — fordul hátra kis idő múltán a sor végéről egyikük —, s versenyzünk, ki tud majd többet elmondani Eger büszke váráról. Az alsó várkapu előtt tanárnőjük röpke bevezetőt tart: — A vár területén már István, első királyunk püspökséget alapított. És székesegyház is épült. István egyébként ez idő tájt egy falut is adományozott a püspökségnek. A tatárok a székesegyházat, a többi épülettel egyetemben felgyújtották, s porig rombolták. Később IV. Béla király a várdombon az előző épület helyére új templomot emeltetett. Falvak is keletkeztek, s ekkor kezdődött a vár építése is. No, de most már lépjünk be a kapun és folytassa valaki más a történetet... — A püspökség — veszi át a szót azonnal bogárszemü Angelika — egyre gazdagodott, a vár pedig bővült, terebélyesedett. A nagyszabású építkezéseknek a Mátyás király halálát követő zűrzavaros évtizedekben szakadt vége. Az 1500-as évek derekán Dobó István — piacozók kínálták portékáikat errefelé. A békés napoknak 1552. szeptember 11-én szakadt hirtelen vége: hatalmas török sereg zárta körül az erődítményt, s megkezdődött az „egri juhakol" kíméletlen ostroma. Teltek-múltak a napok, támadást támadás követett, vészesen apadt a várvédök amúgy is kis lélekszámú csapata, ám a beígért királyi felmentő seregnek híre-hamva sem mutatkozott. Dobó István immáron maroknyira zsugorodott lelkes osztaga Gárdonyi Géza s/rjara virágot tesznek a gyerekek A romkertben szinte mindig akad turista Az „agyonostromlott” vár A gótikus püspöki palota régi pompájában díszeleg A terménytároló kutat ma is erős vasrács fedi kapitány került az eladdig több ízben gazdát cserélt, kifosztott, átépített egri vár élére. A Dobó-bástya már az ő parancsnoksága alatt épült. A belső vár magas fala alatt a vármúzeum kapubejáratán át a várudvarra érkezünk. — Valaha — mutat körbe ekkor Ákos azonban hősiesen helytállt, az őrzök heroikus küzdelmet vívtak a sokszoros túlerővel támadó oszmán hadakkal. Meg kell mondani — pillant mosolyogva a leányok irányába —, hogy a nők is nagyszerűen viselkedtek: bőrperzselö forró „szuroklevest" zúdítottak az ostromlétrákon végeláthatatlan sorokban felfelé kapaszkodó martalócok nyakába. — Az október tizenharmadikán indított végső sikertelen roham után a súlyos veszteségeket szenvedett török maradékhadak eltakarodtak a vár alól — folytatja tovább a pulykatojás képű Imre a megkezdett gondolatsort. — Az úpépítési munkákat már az új várkapitány, Bornemisza Gergely irányította. A várvédök hősi harcának állít emléket Gárdonyi Géza, az Egri csillagok című regényében. — Az „egri remete" egyébként — halljuk már Rolandtól, miközben a déli bástya felé lépegetünk — a városka 20
