A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-25 / 52. szám
Látják-e a költőt? — Arról tudom, ősz van, hogy Bredár Gyula nyelvész barátom visszautazik Prágába, és a Rima partján, közvetlen a hetedik emeleti ablakom alatt nem napoznak a nők, A feleségem tudja, hogy nézem őket, de nem bánja. Biológus és ö a diákoktól kapott kukkerral a madarak életét tanulmányozza, én meg a napozó nőket nézem vele. Mikor eltűnőben az ősz, szomorú vagyok. A tavaszt és a nyarat szeretem nagyon. Ablakából látom a dúsai, tamásfalai és a szabadkai erdőt, valamint a Rima jókora darabját. Dolgozószobájában íróasztal, szék, nagyon régi írógép, amelyet inkább javíttat, mint cserél, ragaszkodik mindenhez, ami régi, meg gyűjteni kellene rá a pénzt, aminek szűkében van betegeskedése óta. A dolgozószoba falán érmék függnek, a Csemadok nyári művelődési táboraiban vásárolta. Adyról készült festmény is látható a szobában, egy beteg társa. Pintér József festette Új- Tátrafúreden. Veres János a festmény rámájába szúrta bele Tompa, Petőfi és Berzsenyi fényképét. Huszonéves korától szereti Berzsenyi verseit, amelyeket bizonyos szempontból Nagy László költészetével rokonit. Ott függ dolgozószobája falán a jászberényi emlék is: a Lehel-kürt pontos másolata, égetett agyagból. Ez emlékezteti őt számos magyarországi útjára feleségével és a fiával. — A fiamba is beleivódott az utazás vágya, már tervezi, hogy folytatja ő is ezeket az utakat feleségével és a fiával, a másfél éves Előddel. Én annyira felkészültem magyarországi és hazai barangolásaimra, hogy egy alkalommal az idegenforgalmi szakembert is megleptem az ismereteimmel. Katalin cárnő arra volt büszke, hogy mozgatni tudta a fülét. Én meg arra, hogy még az idegenforgalmi szakembert is meglepem az ismereteimmel! Gauguin képe is ott függ a falon (Tahitiban festette) és nem véletlenül. Diákkora óta vágyik oda, és ahogy tréfásan mondogatja, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez! A padlóburkolaton egy nagyméretű füles, égetett agyagfazék. Simonyiból hozta, egy padláson találta, neki ajándékozták. Van benne néprajzos, régiséggyűjtő hajlam. A fia is elörökölte tőle. A könyvszekrény tetején dereski korsó, mellétéi fazék és néhai apósa teheneinek a kolompja s néhány fütyülős pohár. S a falon díszes sztrapacskaszaggató. Egy szécsényi népi faragótól vette. Bácskái Béla képe is ott van a szobájában, s néhány Jókai-plakett is helyet kapott könyvszekrényének az üveglapja mögött. Arra emlékeztetik öt, amikor tíz évig a Fáklya Irodalmi Színpadot vezette. Néhány kép pedig azt idézi fel, hogy húsz évig amolyan mindenesként a Tompa Mihály Klub munkáját irányította. Az utóbbi öt évben már csak szaktanácsadója a klubnak. Fábry Zoltán dedikált fényképe is legkedvesebb emlékeinek egyike. A kisasztalon eredeti csángó hímzett teritőcske, az íróasztalon cseh-magyar, szlovák-magyar szótár, Magyar szinonima szótár ronggyá használva. A számára fontos könyvek is ott vannak a dolgozószobájában. Hemingway és Nagy László, a két kedvenc. Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső műfordítása is. És hát a Nemeskúrty-könyvek! — Valamikor magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, de a betegségem miatt nem lehettem. Moldova György is fontos iró számomra. Meg Győry Dezső is. Folytatnom kellene, amit ő csinált. Sütő András is itt van a szobámban, méghozzá több könyvével. S mivel a nyelvészet is nagyon érdekel, amit Bredár Gyuszinak köszönhetek, kedves könyvem Kosztolányi Nyelv és lélek című munkája. Bredár nem-' csak a munkámban segít, a magánéletemben is. Lebeszélt a dohányzásról — és sikerrel! Most az írásról próbál lebeszélni, még nem teljes sikerrel. Ján Smrek néhány dedikált kötetét is büszkén őrzöm. Leveleztem vele. Személyesen is ismertük egymást. Tornaija (Safárikovo) a szülővárosa. 1930-ban itt látta meg a napvilágot. Rokonai a falusias Alvégen laktak, hozzájuk járva egyszerre érezte magát városinak és falusinak. Látta a módos polgárokat és a nincsteleneket. Érezte az őket egymással szembeállító feszültségeket. Az apja fogtechnikus-segéd volt, így ő a nélkülözés keserveit nem szenvedte meg, de látta a nyomort. Tízéves volt, amikor a szüleivel elköltözött Rimaszombatba (Rim. Sobota). És harmincéves koráig, nösüléséig visszajárt a nagyszüleihez Tornaijára. Új lakóhelyén a protestáns gimnázium légköre csapta meg, és Blaha, Tompa, Ferenczy emléke. A negyvenes évek legelején egy hagyományokban gazdag megyeszékhely fogadta. Igyekezett gyorsan megismerkedni az új környezet nyújtotta élményvilággal. Itt kezdett alakulni benne a költő. Már alsós gimnazista korában Petőfi-rajongó volt, rímeket faragott őt utánozva. Negyvenöt után törés következett be az életében. Két év kihagyás után beiratkozott a szlovák gimnáziumba. Tornaiján érte utol az első igazi nagy szerelem. Egy Jutka nevű tizenhat éves gimnazista lányba szeretett bele. A végén ő szakított vele, nem akarta, hogy egy fiatal, virágzó élet egy beteg fiatalemberhez kötődjék. Verseket is írt a lányhoz, akkor már Ady modorában, mert őt istenítette. Sőt hatására döntötte el, hogy költő lesz! Aztán egy Magda nevű rozsnyói lányba szeretett bele. Döntő fordulatot azonban egy Judit nevű füleki lány hozott a költészetében is. Értett a versekhez, véleményt tudott mondani róluk, főiskolás volt. Neki köszönheti a sok Juditverset, amelyek minőségi változást eredményezték egész költészetében. Feleségül akarta venni, de nem lett belőle semmi. Megszenvedte a szakítást. Aztán a Tamásfalán lakó Habán Ilonába szeretett bele, akivel egybe is kelt. Biológia-kémia szakos tanár a rimaszombati gimnázium magyar tagozatán. — Még nem voltam húszéves, amikor 1949 nyarán megbetegedtem. Súlyos tüdőtébécém volt. 1949-töl 1958-ig bő öt esztendőt töltöttem a rimaszombati kórházban és a Magas-Tátra szanatóriumaiban. Rengeteg emberrel megismerkedtem, ez volt a jó a rosszban. És időm is volt olvasni. De az ottani ismeretségkötések csúcsa Fábry Zoltán, akivel közös folyosón laktam az új-tátrafüredi szanatóriumban. Látogattuk egymást, sétáltunk együtt. Nagy szégyenlősen megmutattam neki a verseimet. Azt mondta, érdemes írnom. De elkobozta tőlem az Adyverskötetet, amely bibliaként volt az ágyam mellett. Kivont az Ady-versek hatása alól. Aragon és József Attila verseit nyomta a kezembe. És megparancsolta, hogy ezeket olvassam. Aztán én jobban lettem, akkor kezdődött szerelmem a brünni lánnyal. Fábry is naponta együtt volt egy Lónika nevű lánynyal. Az is szerelem volt. Kétszer hívtak Bratislavába dolgozni. Egyszer a Fáklyához, másszor a Héthez. De a szülőföld mindig visszatartott. Sokak nézetével ellentétben én a mi irodalmunkról nem tudok lebecsülöen szólni. Valamennyi nemzedékének megvannak a maga értékei. Egy nagy együttesnek tekintem irodalmunkat, amelyben egyenlő létjogosultsága van a tilinkónak, a dobnak stb. Aztán majd az idő dönt. Mint tollforgató, szívemen viselem a csehszlovákiai magyar sorsot. És azt vallom, hogy a nemzetiség nyelvében és hagyományában él. Rimaszombatra, emlékszem, tizenöt éve még igen büszke volt. Mert szerinte akkor szép, gondozott és tiszta volt. Megvolt a varázsa, egyedi jellege. Sajnos az utóbbi időben városrendezés, modernizálás címén meggondolatlan, elsietett rombolások, bontások történtek. — Több ízben felajánlottam a Madáchnak válogatott versfordításaim elképzelt kötetének anyagát, s azt válaszolták, hogy ilyen könyvek kiadása nem tartozik a profiljukba. Még szerencse, hogy egy magyarországi kiadó bevette a jövő évi tervébe. Legutoljára egy igény vékony kötetem jelent meg Mikrovilág címmel. Értetlenül megnyirbálva, zsilettpenge vékonyságúvá lapítva. Máig sem tudom, hogy miért? Most Életút címmel válogatott és újabb verseimet adtam át a kiadónak, remélem sikeresen összeállított kötetet szerkesztenek belőle — esetleg a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban. Mivel hatvanadik életévem felé közeledem, betakarítást végzek verseimből, fordításaimból, elbeszéléseimből, a legjobb esszéimből és tanulmányaimból. Természetesen még sok új mondanivalóm is van! Nagyon szereti a Tompa Mihály Klub vezetőit. Ez számára az a nagyobb közösség, amely vidámmá, bizakodóvá teszi. Ami pedig a közérzetét illeti, elégedett embernek tartja magát, mert a felesége jóban, rosszban mellette áll, a fia, Attila, igen becsületes, rendes agrármérnök és lelkes kultúrmunkás, az unokája is kedves gyerek, és sok neves embert vallhat a barátjának. S elégedetlennek is. mert a kiadóval soha nem volt olyan viszonyban, amilyet szeretett volna, s mert hiába próbált segíteni a világon és az embereken a tollával, ismételten rá kellett döbbennie, hogy a toliforgatók szándéka és lehetősége kevés a nagyvilág és a mi kis mikrovilágunk gondjainak megszüntetéséhez. De elégedettségével és elégedetlenségével is hiányozna nagyon, ha nem tudhatnánk öt Rimaszombatban, ahol hetedik emeleti dogozószobájában délelőttönként az íróasztal fölé görnyedve ír, vagy fordít. Ebéd után meg pihen, gyűjti az erőt. Vagy meglátogatja a fiát, játszik az unokájával, körüljárja a szeretett város legkedvesebb helyeit. Este pedig olvas, televíziót néz; találkozik a Tompa Klub vezetőivel. Irodistaként dolgozott a kórházban, szakelőadóként a járási művelődési központban, innen vonult rokkantsági nyugdíjba immár tizenöt éve. És én az utolsó leírt mondat jogán azt kérdezem, vajon a rimaszombatiak látják-e a városukban élő költőt, aki Fábry Zoltán megállapítása szerint rendelkezik a jó költő minden adottságával. MÁCS JÓZSEF 13
