A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-25 / 52. szám
Parnasszuson CSELÉNYI SZILVESZTER Mon tage Villamos vágtat, ég a napmelegtől. Kilátszik a vízből két szép térdecskéje. Vak ügetését hallani, mely túlnyomónak mondható. Lépj elő vén Márkus! Lányom, e ifjú gyilkosa vagy! Húzd, ki tudja meddig húzhatod! Ne húzd, hogy a szerelemnek boldogság a vége! Áldjon vagy verjen sors keze, itt van az ősz, itt van újra. Már vénülő kezemmel néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Szent-Mihály útján suhant nesztelen, áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje. Azért, mert tél van kis szivem, lecipeled a kályhát, egyedül hozod. Minden vigaszság tőlem eltávozott. Óvakodva lépked, hosszan, elnyúlt testtel. Estve jött a parancsolat: nagy szárnyadat borítsd ránk éji fellegi De ím nem tudom, mi lö/e, hogy bennem meg felgerjede. Lámpa, ha lecsavarom, ne égj, ha nem akarom: ágyban, párnák közt halni meg. Mint zsibbadt erek útjain a vér, az emberélet útjának felén az erőtlen csügged, az erős megállja. Nyugszik a sírban alant, ezért a szent fát félre tedd. Ott, ahol a kis Túr siet beléje, kis lak áll a nagy Duna mentében. Azt üzente a nagymama : száz forintnak ötven a fele. Rózsafa-vonóként nagy zöngésú húrhoz, állata őrzeni két alabárdost: reccsen a deszkapalánk. Járom az utam macskaköves utón, csámpás, konok netán ez a világ. Világok rongya, könyvtár a neved. Föltekintek a csillagos nagy égre: ó, mily nehéz a mélység, hogy fecseg a felszín és hallgat a mély. BARAK SZILVESZTER Vajhai Miklósnak, Zsena Gylajosnak, Té Thlászólónak és Talán Tibornak. Nagyolló Tegnap egy verset elnagyoltam és elnagyoltam egyet ma is, mert így lesz a vers nagy is, hatalmas is. Mitagadás: néhány rím hamis, de az idézetek valódiak, akárcsak a majdani idézetek a majdan elnagyolt verseken belül. Ha majd énnekem tízezer elnagyolt versem lesz — csinálok azokból egy hatalmasat, hogy hatalmasabb költő legyek annál, amilyen hatalmas már most is vagyok. Olykor, ha rólam nem írnak szép kritikákat, olykor felhívom telefonon a kritikusokat, hogy hatalmas költészetemről mondjanak hatalmas véleményt — mert ugye telefonon mégiscsak őszintébbek a kritikosok, mintsem az írott szavakon belül. Fel is szereltettem hát két darab készüléket otthon, hadd hallja a a családom is: milyen hatalmas költővel laknak egy fedél alatt. Már tudom: szükségem lesz majd néhány megafonra, nehogy a szomszédok mindebből kimaradjanak. Befejezésül pedig azt szeretném mondani, hogy a költészet nem pénz. melynek hamisítását a törvény bünteti. A költészet pedig nem is jégeralsó, nem is gumicsizma, és nem is izé, mert a költészet az költészet, és ne fogjon senki könnyen a húrok pengetésihez. (Az idézetek Barak László és fétöfi Sándor verseiből valók.) CSONTOS SZILVESZTER Gyógyírtó Sosem láttam még naplementét, pedig megértem sok évet, asszonyon se láttam mentét, pedig láttam már sok Évát. De egyszer, régen, hajdanán: szoknyát láttam egy asszonyon. Azt hittem, ott, vagy majdan ám ez élmény engem összenyom. De össze mégse nem nyomott s bejártam a Garam-mentét... Hagytam millió lábnyomot — a hídon is, hol ő ment át. A parton — mentát, fodrosat — fájdalom ellen szedtem én, és verset írtam, jó sokat, hogy meggyógyítson másokat. Ismeretlen Csehszlovákiai Magyar Szilveszter Elek Tra (Rimes beszély három színpadi felvonásban — részlet.) Mottó: „Amit MA TESZ, azt holnap ne tegye!" Szín: Transzformátor-állomás a mezsgyén Szereplők: Elek — mezei technikus Ben — mezei démon ELEN: Bek, ha meg nem sértelek, szép szóval hadd kérdezzelek: Mit egyelsz, Elek? ELEK: Répát egyelek. Egyébként szép vagy. Elén — félek, hogy meg ne egyelek, mert oly húsos vagy, gusztusos... ELEN: Figyelsz, Elek?! Ha meg nem sértelek, bevallom, figyeltelek, szememmel kísértelek ... Megmondanád: kié e zsellértelek, hol egyedül egyelsz? ELEK: Enyém e lejtős telek, enyém, de van egy másik is Lekenyén. Lám, e telek de lejt. Elén, de mágnesem delejtelen. ELEN: Ha igaz, hogy ez lejt — Elek, akkor most elfelejtelek! ELEK: Elén; engem ne felejts el! Felköszöntlek nefelejccsel... ELEN: Nefelejccsel ne köszönts fel, inkább a mágnesed töltsd fel! De ha nem megy, elejtelek — minek ilyen selejt Elek! Mert Elekem, ne felejtsed: nem kell a te nefelejcsed. Nem számítok szerelmedre, ilyet százat szereltem le. ELEK: Ben, hát te szerelő vagy? Azt hittem, hogy szerető vagy! ELEN: Te sem vágyói mai gyerek, ezért nem vagy Tromos Elek. Eredj Elek aggotthonba s ne itt omolj Elek Tromba! ELEK: Ben! Tromba nem omolok, de teérted megbomolok. Nem omolok elektronba, el is megyek a templomba. Be is lépek tán a rendbe. lehet, hogy ott jövök rendbe. Elén, még most ne szerelj le — nem működök én elemre! ELEN: Szívesen vágnálak orrba, dugd az orrod konnektorba! ELEK: Tele vagyok szerelemmel, beteltem a szerepemmel. Azért vagyok ilyen romos, mert nem vagyok elektromos. Mert míg takarnak működök semmire se nem működök. Elkerülöm Elén ágyát, és széthintem a műtrágyát. ELEN: Bár ágyamból fel nem kelek, kerüld el az ágyam Elek! Függöny 11
