A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-11 / 50. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Kötődések — ROPOG JÓZSEF Miklósi Péter: ERDŐNÉZÖBEN Mécs József: ÉLETUTAK Lovicsek Béla: MENEKÜLÉS (1. rész) Dénes György: KARÁCSONY Hajdú András: A TATÁRJÁRÁS - MONGOL SZEMMEL Címlapunkon Trugly Sándor felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Ösl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Péterné Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. ő. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiame n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kös Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesrtö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK Alighogy leülök a dolgozószobájában, máris cseng a telefon. Egy iskolaigazgató kér útbaigazítást, mert a bürokrácia útvesztőjében elveszett a dolgok lényege. Félreteszem az előre elkészített kérdéseimet, ezen a fonalon indul beszélgetésünk. — Gyakran előfordul hasonló eset? — Az, hogy előfordul bosszant, de annak örülök, ha hozzám fordulnak, mert így közvetlenül s gyorsan megoldható a probléma. Mostanában leginkább a pályaválasztás kapcsán cseng a telefon. — Ez érthető, mert a pályaválasztás nagyon komoly dolog ... — De nem érthető az, hogy a szülő, a gyerek mégis hiányos információk alapján dönt. Elégedetlen vagyok némely iskola pályaválasztási tanácsadójának a működésével. A jogi propaganda jelenlegi állapotával sem lehetünk elégedettek. Sokan azt sem tudják hogy létezik a száznegyvennégyes számú Nemzetiségi Alkotmánytörvény, nem élnek a lehetőségekkel. A jelenlegi iskolaévben például csak a magyar tanitási nyelvű gimnáziumokban hatszázötvennel többen tanulhatnának, ha az alapiskolákban a pályaválasztásra való nevelés hatékonysága összhangban lenne az elvárásokkal. Ezáltal bővülne a főiskolára jelentkezők és az azt elvégzők száma is. Évről évre azt tapasztaljuk, hogy nem teljesítjük a minisztérium azon utasítását, miszerint a nemzetiségi általános iskolákból a gyerekek ötven százalékát irányítsák érettségivel végződő középiskolákba, és a gimnáziumban érettségizőknek legalább a nyolcvan százaléka tanuljon tovább főiskolán vagy egyetemen. — Ön szerint mi lehet az oka, hogy az adott lehetőségekkel sem élnek a szülök, a diákok ? — Az okot több helyen, több mindenben kell keresni. Minisztériumunk a közeljövőben felkéri a Szlovák Tudományos Akadémia Kassán (KoSice) működő Szociológiai Intézetét, hogy végezzen felmérést arra vonatkozólag, vajon mi befolyásolja a szülőket leginkább a pályaválasztást döntéshozatalkor. Nem értem azokat a szülőket, akik gyerekük pályaválasztásakor csak a pillanatnyi érdeket tartják szem előtt, ám azokat a pedagógusokat sem, akik a pályaválasztásra nevelést nem tekintik az oktató-nevelő munka egyik legfontosabb feladatának. — Az egyik ok a tájékozatlanság is lehet. Még mindig vannak ún. sztáriskolák, ahol nagy a túljelentkezés, és vannak hat-nyolc éve működő, de nem eléggé ismert, ennek következtében betöltetlen látszámú szakok és osztályok ... — Mint például a losonci (Lucenec) építészeti szakközépiskolában. Az elmúlt tanévben,nem volt elég jelentkező a magyar osztályba a geodéta (földmérő) szakra, de a magasépitészeti szakra sem. Ezért a tervezett két osztály helyett csak egy osztályt sikerült nyitni az említett szakközépiskolában. A tájékozatlanságra is nehéz magyarázatot találni. Hivatali úton is megkapják a pályaválasztási tanácsadót vezető pedagógusok. hogy hol, milyen lehetőségek vannak, és a sajtót is felhasználjuk a szülök és a gyerekek tájékoztatására. Ez idén is megjelent az Új Ifjúságban az Oktatási Minisztérium tájékoztatója a továbbtanulási lehetőségekről. — Látom, ma is szenvedélyes pedagógus. Az indíttatást a gyermekkorban vagy a serdülőkorban, a családban vagy az iskolában kell-e keresni ? — A gyerekkorban. A bátyám, aki tíz évvel Dr. FIBI SÁNDOR, a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatási Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője idősebb nálam, a rozsnyói (Roznava) Pedagógiai Szakközépiskolába járt. Édesanyámmal többször meglátogattuk öt. És egyszer megtörtént a nagy esemény. Engem, a kisdiákot bevittek Kossuth János tanár magyarórájára, és ö úgy üdvözölt, mint leendő diákját. A nagybátyám szintén pedagógus. Tehát volt a családban is példakép. Az első osztálytól fogva kitűnő tanítóim voltak. Mindig volt kire felnéznem. Például Princz Ernő, az osztályfőnököm vagy Vassányi Aurél, a kémiatanárom. Élő és követendő példaként álltak előttem. A magatartásukkal. Azzal, ahogyan velünk bántak, ahogyan meg tudtak nyerni egy-egy ügynek. Most nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy mindig erre a pályára készültem, de az igazság az, hogy az orvosi hivatás is vonzott. Erről a bátyámmal beszélgettem. Ö győzött meg arról, hogy mentalitásomnál fogva nem lenne jó orvos belőlem. — így lett pedagógus? — Nem ment az olyan könnyen, bár szerencsém volt, mert az én korosztályom mehetett elsőként már a nyolcadik osztályból középiskolába, de még a hároméves általános műveltséget nyújtó középiskolába. így tizenhat és fél éves koromban érettségiztem, azután jöttem felvételizni a Komensky Egyetem magyar—orosz szakára. Átéltem ugyanazokat a problémákat, mint a jelenlegi felvételizők. Éreztem a felkészültségbeli hiányosságokat, hiányzott az egészséges önbizalom belőlem is, mint ahogy — feltételezem — a maiakból is esetleg hiányzik. — Hihetetlen! Előbb csupa kiváló pedagógus, a főiskolai .felvételinél pedig hiányos önbizalom ? — Mégis Így van. S hogy így lehet ma is, az is bizonyítja, hogy a főiskolát az első évfolyamban még az első vizsgák előtt többen otthagyják. Egyszerűen feladják; mert a középiskola nem készítette fel őket kellőképpen arra, hogy „én kibírom", „én megállóm a helyemet". A főiskolán a szlovák nyelvű oktatás a magyar tanitási nyelvű középiskolában végzett tanulók számára lehet hátrány, de lehet előny is, mert az egyén két kultúrában szerez aránylag magas szintű ismereteket és főiskolai tanulmányai során bármely tantárgyban kétféle szakirodalomra támaszkodhat. — Szóval felvették és egyetemista lett? — Nem. Helyszűke miatt nem vettek fel. Dolgozni kezdtem. Előbb segédmunkás voltam a füleki (Filakovo) Kovosmaltban. majd géphez tettek. A műhelyben nagyszerű légkör uralkodott. Az ott dolgozó fiatalok bevontak az ifjúsági szervezet életébe. A velem egy évfolyamban érettségizők közül kilencen dolgoztunk akkor ott. Életre szóló barátságot kötöttem Wter Tibor szakmunkással. Neki és a többieknek köszönhetem, hogy a későbbiekben megálltam a helyemet. Az ö ösztönzésükre tanultam és készültem a következő felvételire. Ebben az időszakban már el sem tudtam magamról képzelni, hogy más legyek, mint nemzetiségi pedagógus. A tizennyolcadik születésnapomat már Nyitrán (Nitra) a Ftedagógiai Főiskolán ünnepeltem. Problémamentesen teltek a diákévek. A negyedik évfolyamban óriási változás állt be az életemben. Akkor határoztuk el a párommal, hogy összeházasodunk és mivel ő csallóközi, akkor döntöttem úgy, hogy Gömör helyett csallóközi lakos leszek én is. — Gömörországnak mely csücskéből származik? — Gyönyörű szép kis falu Fülekpüspöki (FiL Biskupice). Jó oda visszatérni. Ez a falu pár év alatt kivirágzott és megszépült. Itt mindig dolgos munkásnép lakott. Életfelfogásuk hozta, hogy saját környezetüket is megszépítsék. Jó érzés elmenni amellett a régi épület mellett, amely az összevont egy-öt osztályos iskola volt. Az ott töltött öt évből annyi szép emlékem van, mint amenynyi nincs a közép- és a főiskoláról összesen. — Aztán jött a Csallóköz ... — Szerencsés ember vagyok. Itt is barátokra találtam. Előbb a kollégák, azután szélesedett a baráti kör. — Hogyan tudott kiegyezni a pedagógus a hivatalnokkal, amikor a minisztériumba hívták dolgozni? — Nem érzem magam hivatalnoknak, még akkor sem, ha a munkámmal sok olyan dolog jár, ami a hivatalnokra jellemző. Az iskolákkal eleven a kapcsolatom. A munkámban csak az nyugtalanít, hogy nem elég gyors ütemben valósulnak meg azok a szép elképzelések, amelyek azt szorgalmazzák, hogy a nemzetiségi iskolák eredményei fokozottabb tempóban javuljanak és egy magasabb szinten teljesüljenek ki. — A minisztériumi dolgozó napi gondjait, tennivalóit hogyan tudja összeegyeztetni a szabadidős tevékenységgel, társadalmi munkával, a családi élettel? — Ha nem lenne olyan a feleségem, mint amilyen, ezt a munkát nem is végezhetném. Ő vállalja magára a család rengeteg gondját. Pedig ö is pedagógus, neki is megvannak a szakmabeli, munkahelyi gondjai. Sok időm eltelik az utazással. így reggel hattól este hatig nem vagyok otthon. Kevés a szabadidőm. Ennek ellenére nem tudom elképzelni, hogy ne csak a legújabb szakirodalommal, hanem a szépirodalommal, a színház és a filmművészettel is naprakész összhangban legyek. Eléggé becsületes kis könyvtárunk van, szépirodalmi ismereteimet az gazdagítja. A hivatalon kívüli munkám a Csemadokhoz kötődik elsősorban, hiszen a nemzetiségi osztály az egyik szervezője a Kazinczy Napoknak. Ezen túl a nyelvi szakbizottság elnökeként a szakbizottság munkájának szervezése szintén része az életemnek. Sétára, vadászatra, halászatra nem jut időm, mindezt meghagyom későbbre, majd ha ... Szabadidős elfoglaltságommal, társadalmi tevékenységemmel, a beosztásommal kötődöm ugyanazokhoz a gyökerekhez, amelyekből eredek... FISTER MAGDA Fotó: Nagy László 2
