A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-12-04 / 49. szám

ZÖLD HOLLÓ JOGI TANÁCSOK Az volt említésre méltó, amikor Domino megjelent S.-éknél, bekapcsolta a rádióké­szüléket, és lakkozott mogyorófapálcájával vezényelt, ő: a nagy maestro! Valahogy összejöttek a hangszerek is, megalapítottuk a zenekart. Ez a korszakunk volt az átívelő híd a gyermekkorunk és a felnőttségünk közt, mely robogva közelített már felénk, elvéve a korábbi örömeinket. Igen, barátaim! Egy napon letesszük a cite­­rát, a hegedűt, a gitárt, a csergőket, a klarinétot, a bendzsót. De Domino — azaz: V. Sándor — szinte kétségbeesett eszelös­­séggel védte volna előbbi kiváltságait. Ritka, az ilyen ember, mint a fehér holló, de minden színű holló akad, Domino a maga módján zöld hollónak számított. A fiúk tizenhat évesen hagyták el a falut. Szállodákban dolgoztak. Cipelték a málhá­kat. Kétszer annyit kerestek, mint otthon hagyott szüleik. Domino fehércigány mivoltával igazi (tár­sadalmi) defekt-esetnek számított. Pedikűr­re, kozmetikára s fodrászra verte el a motyó­­ját. Hússzor annyi borravalót adott, mint a törzsvendégek elitje. — Uramisten, micsoda ember...! A szegénység, a gyermekkorát elnehezítö nyomorúság utólag Így állt rajta bosszút. Emeletes házak falait festette már: árboc­kosárból. A leginkább megfizetett munkahe­lyek egyike. De Dominónak nemigen volt pénze. így lett két arca. Egyikkel havonta két alkalommal a legdrá­gább lokálokba látogatott, és ilyenkor a megdicsőülés teljes folyamatát újra s megint átélte. A másik pedig az volt, amikor gyere­kektől pénzt tarhált, hogy a korsó sörét fizetni tudja. — Elmegyek én innen ... — mondogatta — Szingapúrban aranyozott topánokban korzóznak a lányok .. . S amint mennek, a díszhalak meg-megrándulnak a cipőcskék sarkain... — Elmégy? Mikor? — Talán a költöző fecskékkel... A szavát beváltotta. Ősszel ment el. A költöző madarakkal. Szingapúrig nem állt meg. Két évvel ké­sőbb Ausztráliából írt levelet, hogy gyöngy­halászokkal dolgozik. Egy hónappal később arról tudósított, hogy megismert egy klassz házaspárt, fiatal hollandusok. Üzletük van északon. S oda készül. Ez volt az utolsó levele. Itt pedig az utolsó fotográfiája, amint Do­mino a dobfelszerelésnél ül, az arca szép. még mindig nagyon fiatal, sugárzó. No, és a visszatérő emlék, amikor minden reggel be­toppant S.-ékhez, bekapcsolta a rádiókészü­léket, ö: a nagy maestro, hogy a rádióhang­versenyt vezényelje, így volt, pontosan így. VAJKAI MIKLÓS „67” jeligével olvasónk családi vagyonjogi és ajándékozási ügyben kér felvilágosítást. 1982-ben ajándékozási szerződéssel felesé­gére íratta a saját különvagyonát képező családi ház felét. Ezt felesége rábeszélésére tette, aki nem volt hajlandó a közös háztar­tás kiadásaihoz hozzájárulni. Azzal érvelt, hogy amíg neki nincs vagyona, addig nem hajlandó a villany, telefon, házadó, kertadó, házbiztosítás, bombakártörlesztés költségeit sem viselni. Olvasónk az ajándékozást megbánta, mert a felesége továbbra sem akar a kiadásokhoz hozzájárulni, azonkívül olvasónkat súlyosan megsértette, durván és kegyetlenül bánik vele, sőt meg is verte öt úgy, hogy a lányának kellett őt megvédenie. Ezután olvasónk a bírósághoz fordult és kérte, hogy az ajándékozási szerződést há­látlanság címén semmisítse meg. Ebben a perben a bíróság nem hozott ítéletet, mert bizonyítékokat kér olvasónktól arra, hogy a felesége viselkedésével súlyosan megsértet­te a szocialista együttélés szabályait. A házastársak minden vagyona, amit a házasság tartama alatt szereztek, kivéve azt, amit örökség vagy ajándékozás útján szerez­tek, osztatlan közös tulajdonukat képezi. A család és a közös háztartás költségeit és kiadásait a házastársaknak közösen kell vi­selniük, tekintet nélkül arra, hogy melyikük­nek milyen jövedelme vagy milyen külön­vagyona van. E tekintetben nincs közöttük elszámolási kötelezettség. Ha közöttük vita vagy nézeteltérés keletkezik a családra, a közös háztartásra, vagy a közös gazdálko­dásra vonatkozó jogokat és kötelességet ille­tően, akkor bármelyikük a bírósághoz fordul­hat és kérheti annak döntését. A közös háztartással összefüggő kiadások, mint pl. a villany, a víz, a gáz, a telefon, a lakbér, a lakás karbantartási költségei, vala­mint a család egyéb létfenntartási kiadásai (élelmezés, ruházkodás stb.) mindkettőjüket terhelik. Más elbírálás alá esik az egyik házastárs különvagyonát képező családi ház, jelen esetben az olvasónk családi háza az 1982. évi ajándékozás előtt. Ekkor a családi házá­val összefüggő kiadások csakis öt terhelték, mert ennek — mint különvagyonának — csakis ö volt a kizárólagos tulajdonosa. így csak neki kellett a házadót, a kertadót, a házbiztosítást s a már előbb keletkezett bombakár törlesztésének költségeit viselni, s ezekhez nem követelhette a felesége hozzá­járulását. Megváltozott a helyzet 1982-ben, amikor a fél házát a feleségének ajándékozta. Ettől kezdve a felesége is társtulajdonossá vált, s mint a fél ház tulajdonosának, neki is kellett a tulajdoni arányában a házzal kapcsolatos kiadásokat (házadót, kertadót, házbiztosí­tást) viselni. Ha ezt nem tette, akkor olva­sónk ismét csak a bírósághoz fordulhatott volna azzal a kérelemmel, hogy az kötelezze a feleségét a házzal kapcsolatos kiadások felének a megtérítésére. Mindezek az okok azonban nem olyan jellegűek, amelyek a Polgári Törvénykönyv 409. paragrafusában felhozott hálátlanság fogalmát kimerítenék, amelyek miatt olva­sónk az ajándékozási szerződés megsemmi­sítését kérhetné. Az idézett paragrafus ugyanis kimondja, hogy az ajándékozó akkor kérheti az ajándék visszaadását, ha a megajándékozott vele vagy a családtagjaival szemben úgy viselke­dik, hogy viselkedésével súlyosan megsérti a szocialista együttélés szabályait. A konkrét esetben a bizonyítékok alapján a bíróság ítéli majd meg, hogy a megajándé­kozott viselkedése kimeriti-e ezt a követel­ményt. Ilyen viselkedés lehet az ajándékozó súlyos megsértése, rágalmazása, meghurco­­lása. tettleges bántalmazása és hasonlók. Olvasónk a levelében azt is írja, hogy a bíróság a helyi nemzeti bizottság vagy a közbiztonsági szerv írásbeli igazolását köve­teli arról, hogy öt a felesége megverte. A polgári peres eljárásban bizonyítékul min­dent fel lehet használni, amivel olvasónk az állításait bizonyíthatja, így tanúvallomásokat, okiratokat, hatósági igazolásokat. Olvasónk tehát a lánya tanúkénti kihallga­tásával is bizonyíthatja, hogy a felesége megverte úgy, hogy a lányának kellett a védelmére kelnie. Esetleg más személyek (rokonok, szomszédok) is igazolhatják a fele­sége durva és rossz bánásmódját, amiről vagy maguk győződtek meg, vagy olvasónk elbeszéléséből, panaszaiból szereztek tudo­mást. — Természetesen konkrét tényeket és eseteket kell felhoznia, amelyeknek jelentő­ségét és súlyát a bíróság szabadon mérlege­li. De nem feltétlenül szükséges, hogy a bántalmazást a közbiztonsági szervnél tett formális feljelentéssel igazolja. A helyi nem­zeti bizottság is adhat a bíróság kérésére véleményt arról, hogy milyen volt olvasónk és feleségének az együttélése és kölcsönös vi­szonyuk. „65 éves nyugdíjas" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy miért nem emelték fel a havi 921 Kcs-t kitevő nyugdíját 1000Kős-re. 1969 óta kapja a rokkantsági nyugdijat, közben betöltötte a 60-ik életévét, de éjjeli­őrként tovább is dolgozik. A feleségének nincs nyugdíja. Azt kérdezi, hogy nem lett volna igénye öregségi nyugdíjra? Az 1987. évi 53. számú törvénnyel októ­ber 1 -jével havi 1000 koronára emelték fel azoknak a nyugdíjasoknak a nyugdíját, akik­nek nyugdíja eddig is az egyetlen megélhe­tési forrásukat képezte. Amennyiben a nyug­díjasnak ráutalt családtagja is van (pl. felesé­ge), akkor a feltétel teljesítése mellett a nyugdíját havi 1600 koronára emelték fel. Olvasónk nyugdiját azért nem emelik fel, mert tovább dolgozik és Így a nyugdiján kívül más megélhetési forrása is van. Csak ha a nyugdíja és a keresetének együttes összege nem haladná meg a havi 1600 koronát, akkor kérhetné és kaphatna nyugdíjemelést úgy, hogy ezek összege az emeléssel együtt 1600 koronát tegyen ki. Mihelyt olvasónk megszűnik dolgozni és nyugdija lesz az egyetlen megélhetési forrá­sa és a feleségének sem lesz sem nyugdija, sem egyéb jövedelme, kérheti majd a nyug­dija felemelését. Ha olvasónk a rokkantsági nyugdíj meg­szerzése után is tovább dolgozott. 60 éves korában kérhette volna az öregségi nyugdíj megállapítását. De ennek összege nyilván kisebb lett volna, mint a rokkantsági nyugdí­ja. mert nyilván kevesebbet keresett, mint a rokkantságának megállapítása előtt. így az esetleges két nyugdíjra (a rokkantsági és öregségi) nyugdíjra való igény közül a na­gyobb nyugdíjra volt igénye, ami nyilván a rokkantsági volt. Dr. B. G. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom