A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-04 / 49. szám
MINDIG ÚJRA KELL Beszélgetés Kubik Annával Veszprém megyei kisfaluból. Örsiből érkezett Budapestre, hogy átadja egész lényét a játéknak, a színháznak. Mozdulataiból, tekintetéből, úgy árad a természetesség és a harmónia, hogy nem lehet nem oda figyelni rá. Fiatal kora ellenére annyi nagy szerepet kapott és játszott el, amit más, húsz év alatt nem kap meg. Kubik Anna az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színésznő. — Miért pont színésznő lettél? — Nem is tudom. Biztos volt bennem szereplési vágy. Kiskorom óta mondtam verseket. Rengeteget olvastam. Szerettem az irodalmat. Talán ezért. — Rád illik az a mondás, hogy jött látott és győzött? — Általában ezt mondják rám. Látszólag elég töretlen a pályám. Az biztos, nagy szerencse volt, hogy hat évvel ezelőtt a főiskola befejezése után, a Nemzeti Színházhoz kerültem. A színház vezetői megbíztak a fiatal gárdában és azonnal főszerepeket osztottak ránk. Más színházaknál ez nincs így. Egy évad alatt 12—13 főszerepet játszottam, és a legnagyobbakat. Júliától elkezdve, az Elektrán át, Tündéig. Hamarjában nem is tudom felsorolni, annyi mindent játszottam. Az tény, hogy ez ritkán adatik meg fiatal színésznőknek. Persze sok-sok nagyszerep és siker mögött igen kemény tanulás, vasfegyelem, szorgalom, meg sok kétségbeesés, szenvedés van. A lemondásokról és a fáradtságról nem is beszélve. Egyet viszont jól megtanultam ebből az egész pályából: mindig újra kell kezdeni. Az ember nem ülhet a babérjain. Minden szerep, minden egyes mondat újabb harc. Soha nem lehet megelégedni, mert akkor semmit nem érek el. Mindig újra kell kezdeni a tanulást, a munkát. — Megváltoztattak a sikerek ? Ma más vagy mint tíz évvel ezelőtt? —- Nagyon sok minden történt velem, amióta eljöttem otthonról. Más lettem. Nem a siker változtatott meg, inkább a munka. A sikereimre nem figyelek oda igazán, mindig a következő feladatra koncentrálok. Nem foglalkozom azzal, hogy mit értem el eddig. Mint ember is változtam. De ez is munkámnak köszönhető, és talán azoknak a női alakok sorainak, akiket játszottam. Kezdetben nagyon bizalmatlan voltam és szigorú, nemcsak önmagámmal szemben. Ma már engedékenyebb vagyok, éppen a munkakapcsolatok miatt. A színház nagyon társas dolog, ennek érdekében sokszor kell kompromisszumokat kötnöm, megértőbbnek, engedékenyebbnek lennem partnereimmel szemben. — Rólad nagyon sok újságcikk, címlap készült. Nehéz vagy könnyű együtt élni a népszerűséggel ? — Hidd el, hogy aki nem foglalkozik vele, az nem is tudja, hogy nehéz-e vagy könnyű. Nem szeretek feltűnő, kihívó lenni, ezért civilben ritkán festem magam, és nem öltözöm feltűnően sem. Szeretem az egyszerűséget, a természetességet, a csöndet. Ezért igazából még mindig nem tudtam megszokni Budapestet. Nehezen viselem el a tömeget, a tülekedést. Amint tehetem, megyek haza, vagy bárhová vidékre. Azt hiszem, aki vidéken nő fel, az így van a várossal. Talán egy kisebb városban jobban el tudnék éldegélni, ahol mindenki ismeri a másikat, ahol köszönnek egymásnak és odafigyelnek a másikra. — Romantikus vagy? — Látod, ez az, amit azonnal kiszúr mindenki. Igen romantikus vagyok, sőt vadromantikus. Túlteng a fantáziám. Már gyermekkoromban is, amikor könyvet olvastam, azonnal bele tudtam bújni bárki bőrébe; még férfi is lehetett az illető. Mindenkivel azonosulni tudtam. Emlékszem, tizennégy éves voltam, amikor először vittek színházba Székesfehérvárra, ahol a Kőszívű ember fiait láttuk. Felejthetetlen, nagy élmény volt, hogy élő eleven emberként láthattam azokat a figurákat, akiket a fantáziám már rég életre keltett, amikor a könyvet olvastam. — Nem vagy túlhajszolt? — Most már nem. De voltam, tavaly. Akkor annyi minden összejött. Jászai-díjat kaptam, és rengeteg bemutató volt. Meg is betegedtem, nem tudtam beszélni. A szín-KEZDENI házam úgy döntött, hogy vigyáz rám, és nem „hajszol" bele újabb bemutatókba. így annyi minden másra jutott időm. Például a tévéjátékokra. — Mégsem lazítottál? — Azért vállaltam el a tévészerepeket, mert mindegyik más szerep volt. Voltam kicsi, öreg, csúnya. Változatos, szép szerepek voltak. — Könnyen azonosulsz a szerepekkel?-- Olyan nincs, hogy egy szerep elnyerje végső formáját. Minden este változik a megformálás. Nincs két egyforma színházi este. Még soha nem tudtam elmondani magamról azt, hogy százszázalékosan készen vagyok. Annyi felfedezhető dolog van egy szerepen belül, hogy minden estére jut belőle valami. Nem lehet egy darabot úgy eljátszani, ahogy öt héttel, vagy öt évvel ezelőtt beállították. Én legalábbis nem tudom úgy eljátszani. Minden este újat kell belevinnem. És ez nem kényszerűség, teljesen spontán dolog. Ez adódhat a partnerből, egy másképp oda rakott tárgyból. Csak erre oda kell figyelni, és reagálni rá, és nem úgy tenni, mintha úgy menne az egész, mint máskor. BALÁZS ZSUZSA Könyv Mikoviny Sámuelről A Hungária Nova megrajzolója Mikoviny Sámuel címen, tetszetős könyvet adott ki ez évben Budapesten a Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat. A könyv összeállítója és a Mikovinyt bemutató tanulmány szerzője Deák Antal András, aki több érdekes eredeti dokumentumot is közreadott. A gazdag korabeli kép- és térképanyag a régmúlt korokat idézi fel az olvasó előtt. Mikoviny Sámuel magyar nemes, a császár udvari térképésze, földink, akinek születési helye és ideje, akárcsak halálának körülményei bizonytalanok. Mint a reáltudományok művelője elsősorban matematikusként és csillagászként jeleskedett; gépeket szerkesztett, de leginkább a térképészetben alkotott maradandót. Bél Mátyás hive és barátja volt, akinek kiváló munkáit az ő térképei díszítik. Mikoviny a Csallóköz árvízvédelmén is eredményesen dolgozott. Pozsony nevét azzal is ismertebbé tette, hogy a vár tövében vásárolt házában kijelölte a kezdömeridiánt. Később a Selmecbányán megalakult Bányászati-Kohászati Intézetnek lett — haláláig — tanára, s nem kis része volt abban, hogy az intézetet akadémiai rangra emelték. Az örökösödési háború idején az építészek legfőbb katonai parancsnoka volt, aki pénzét és életét is kockáztatta. A topográfiai térképek készítésének szükségességét először Mikoviny vetette fel nálunk. Az 1732-ben megjelent Episfo/aban jelzi, hogy Magyarország topográfiai térképeinek elkészítési módszeréről fog írni, az Előterjesztésben pedig újra felveti egy ilyen jellegű munka fontosságát és soraiból az tűnik ki, hogy az egész országot szeretné topográfiai pontossággal felmérni és leírni. A könyv közli Balassa Pál grófhoz intézett magyar nyelven, saját kezűleg írt levelét is. (A szlovák történelemtudomány Mikovinyt az első szlovák kartográfusként tartja számon.) Ha a recenzens hű akar maradni küldetéséhez, az életmű iránt érzett csodálata mellett sem titkolhatja el friss észrevételét, hogy a polihisztor Csallóköz térképén hibát vétett, és felcserélte Olgya és Csenke falvak nevét. A könyv végén 122 hivatkozást, másfél oldalas irodalomjegyzéket, kétoldalnyi terjedelmű német, angol és szlovák nyelvű összefoglalót is találunk. A szlovák nyelvű összefoglaló nyomdai kivitelezése elmarad a könyv jó színvonala mögött és tulajdonnév írásmódjával is bosszantja az olvasót. Egyre gyakrabban találunk magyar nyelvű könyvekben szlovák, szlovák nyelvű könyvekben magyar összefoglalót. Ez nagyon örvendetes jelenség, de meg kellene oldani a kivitelezés színvonalának biztosítását, akár még nemzetközi kooperációval is. Mikoviny Sámuel tudása, emberi tartása, és főképp munkássága révén példaként szolgálhat korunknak és ifjúságunknak is. CSUKA GYULA 10
