A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-12-04 / 49. szám

ÉLETÉBŐL Sidó Zoltán. Lukács Tibor Gáspár Géza Dunajsky Géza Hodek Maria Papp Sándor DUNAJSKY GÉZA: Én több szempontból is versenypárti vagyok. Rövid visszatekintésre van szükség ahhoz, hogy miért ? A nemzeti­ségi amatőr művészeti csoportok a hatvanas években zárkóztak fel az országos élvonal­hoz. Ez alapvető cél volt akkor. Ennek érde­kében születtek meg a versenyszabályok. Jótékony hatása érződik az egész énekkari mozgalmon. Szerintem a csoportok túljutot­tak azon. hogy a diplomácia is jelen legyen az értékelésen. LUKÁCS TIBOR: Pontosítani szeretnék. Én a verseny formai kérdéseit tartom megkérdő­jelezhetőnek, különben azt vallom, hogy megmérettetésre szükség van; arról azon­ban nem tudtak meggyőzni, hogy ez nem történhet másképp, csak helyezéssel. Azt hangsúlyoztam, hogy például a koszorús mi­nősítésre való áttéréssel esetleg sokkal több ember távozna elégedetten a versenyről, íyen értelemben gondolnék változtatásra, mert ha a zsűri nem tud négy csoport között különbséget tenni, az álibizmus. Ha nem meri kimondani az egyet, kettőt, hármat, hanem vacilálni kezd, mint legutóbb Zselizen és Léván, akkor a három díjból hat vagy hét lesz, és teljesen feje tetejére állítottuk az alapelvet. GÁSPÁR TIBOR: Hosszú éveken keresztül részt vettem a Jókai Napok bírálóbizottságá­nak a munkájában. Könnyű volt akkor. A versenyszabályzat egyértelműen kategorizál­ta az együtteseket, színjátszó csoportokat, irodalmi színpadokat. A mostani két kategó­riába osztja az együtteseket. Az én kérésem tehát az, hogy az idő követelményei alapján változtassunk ezen, csak így tudunk tovább­lépni. Ha már a verseny és a fesztivál dolgá­ban is véleményt kell mondanom, hivatko­zom a Jókai Napokra, amely lényegében fesztiválszerű. Véleményem szerint ez sokkal jobb, mint a régi kategorikus versenybeosz­tás. Jobb hatással van a rendezőkre és a szereplőkre. HODEK MÁRIA: Az eperjesi országos gyer­mekfesztiválon ez már bevált módszer. Van egy fődíj, s ezenkívül az együttesek is kap­hatnak díjat. Viszont a zseiizi verseny egyik nagy erőssége az eperjesi versenyfelhívással szemben, hogy itt egy műsort kérnek, ami­ben a dramaturgiai művészi felépítésnek ér­vényesülnie kell; Eperjes koreográfiái ver­seny színhelye. A lépcsőzetes versenyről is szólnék. A népművelési intézet területén a megmérettetés azért egyszerűsödik le, mert van járási, kerületi és országos verseny. Zse­lizen csak országos verseny van. Nálunk a járási, kerületi versenyt a Csemadok Közpon­ti Bizottsága által szervezett válogatóbizott­ság pótolja, amelynek a tagjai végigjárják az országot. Például a nyugat-szlovákiai kerületi versenyen az idén a tíz együttesből hét magyar volt jelen, tehát a versenyző csopor­toknak több mint a fele magyar volt, de a zsűriben egy magyar sem volt. Nekünk is be kell vezetnünk, hogy Zselizre két forduló után kerüljenek el a csoportok. LUKÁCS TIBOR: Ezek olyan megjegyzések voltak, amelyeket szerettem volna megvaló­sítani, de őszintén szólva nem sikerült. Az elözsűrizéseket nem tartottam sem gazdasá­gosnak, sem hasznosnak, éppen a társadal­mi ellenőrzés hiánya miatt. Ezek a csoportok közönség nélkül sokszor a falaknak játszot­tak. Szerintem járási bizottságainknak kelle­ne megszabniuk — természetesen a ver­senyszabályok értelmében — a továbbjutó­kat, ők döntenék el. hogy ezek és ezek mennek tovább, vállalva azt, hogy esetleg majd a szakemberekből álló zsűri a központi döntőn azt mondja, hogy ez vagy az a csoport műfajilag, viseletében, koreográfi­ájába stb. nem érett. Ugyanezt kellene ten­nünk kerületi szinten is, mert már vannak ott is megbízott titkáraink, akik ezt a munkát el tudnák végezni közösen a szlovák és a ma­gyar szakemberekkel, s a mi gondunk való­ban csak a központi bírálóbizottság felállítá­sa lenne. DUNAJSKY GÉZA: Olyan ponthoz érkez­tünk, amikor arról is illik beszélni, mi lesz a teendőnk a következő rendezvényünk kap­csán! Örülök, hogy több olyan lényeges dol­got említettek, amelyek érintik jövő rendez­vényeinket. Azok a vélemények, amelyek itt elhangzottak, nyilván a szakbizottság ülésén is elhangzanak majd, be tudjuk építeni ren­dezvényeink versenyszabályzatába. Persze házon belül sem ériünk egyet néhány dolog­ban, de ezt majd tisztázzuk egymás között. PAPP SÁNDOR: Elhangzott, hogy kerületi versenyek is legyenek Zseliz előtt! Javasol­nám, hogy a kerületi zsűri munkájában ve­gyen részt egy központi zsűritag is. Talán nem kell részleteznem, miért. — A Csemadok a Nemzeti Front tagja. A Központi Bizottság apparátusa meg­felel-e összetételében az új helyzetnek. Milyen az apparátus tömegkapcsolata, felkészültsége, méltón tudja-e képviselni szövetségünket? Folyik-e rendszeres ne­velés a tömegpolitikai munka sikere ér­dekében főleg a szükségszerű fiatalítás kapcsán. Milyen az apparátus legfiata­labb dolgozóinak politikai felkészültsé­ge. tájékozottsága, van-e áttekintésük a Csemadok-tevékenység egészéről? LUKÁCS TIBOR: Úgy érezzük, hogyha a járási bizottságainkon legalább egy-két em­berrel többen lennének, akkor jobban tud­nánk mozgósítani az alapszervezeteket, és ez megmutatkozna a rendezvényeinken. Az amatör művészeti mozgalmat irányító osz­tálynak öt szakembere van. Tehát amikor a központi bizottság apparátusát bírálják, mi­ért nem nyújt több segítséget, ezt vegyék figyelembe. Hiszen több mint nyolcszáz cso­portunk van. Új felállításunkban, a Nemzeti Front kötelékében létszámfejlesztési tervvel álltunk elő, annak ellenére, hogy országos viszonylatban a központi szervek apparátu­sának csökkentését szorgalmazzák! GÁSPÁR TIBOR: Kétségtelen, hogy a Nem­zeti Front tagjaként új lehetőségek nyilnak a Csemadok előtt. És ezzel nagyon okosan kell élnünk. Új munkamódszereket kell kidolgoz­nunk. és ahhoz, hogy eredményesebb mun­kát tudjunk végezni, a járási titkárságok munkáján is változtatni kell. És ha már átvet­tem a szót, akkor folytatom azzal, hogy jobban oda kell figyelnünk a középiskolása­inkra. Meg kell mondanom, hogy középisko­lásaink nem találják meg kellőképpen a he­lyüket a Csemadokban — az önkifejezés szempontjából. Teret kell nyitnunk számuk­ra. HODEK MÁRIA: Én a segítséget nem úgy értem, hogy most például tarkoskeddi tán­cokat tanítok be, s Takács András eljön hozzánk megtanítani a lépéseket. Tudomá­sul kell vennünk, hogy a Csemadok Központi Bizottságától nem lehet elvárnunk, minden egyes csoportunkhoz szakembert küldjön. Miért nem segít a járási népművelési köz­pont ? Miért nincs köztünk kellő együttműkö­dés? A népművelési intézet meg vállalja magára a módszertani segítséget. SIDÓ ZOLTÁN: A Csemadokra nagy felada­tok hárulnak. A minisztérium közvetlen irá­nyítása alól saját választott szervünk irányí­tása alá kerültünk. Feladatunk az amatör művészeti mozgalom, a közművelődési munka és a szervezeti élet jobbítása. Részt kell vennünk a Nemzeti Frontban tömörült többi tömegszervezet által végzett munká­ban is, értem ez alatt a Nemzeti Front választási programjának a megvalósítását, a környezetvédelmet, a faluszépitést, az épí­tést, a gazdasági és a tömegpolitikai munká­ban való aktívabb részvételünket. A Hodek Mária által mondottakhoz visszatérve a köz­ponti versenyek lebonyolítása az állami szer­vek feladata. A Csemadok a résztvevőket és a közönséget biztosítja. A Központi Bizott­ság apparátusának munkatársai és a járási titkárságok lehetőségeikhez mérten látogat­ják alapszervezeteinket. Pontos képet tudnak adni járásuk, a központi dolgozók pedig országos méretben közművelődési gondjaink­ról, amatőr művészeti mozgalmunkról és belső szervezeti életünkről. A fiatalítás egész szövetségünkben céltudatos munka. Ennyit erről. Ami a tájékozottságot illeti, központi bizottságunk időszaki kiadványaiban értesíti járási bizottságainkat az országban folyó munkáról. — Maradjunk még a Nemzeti Front­nál. Hogyan segíti a Csemadok a pártot országos és a nemzetiségeket egyenjo­­gúsító feladatainak teljesítésében, mi­lyen mértékben kiséri figyelemmel az állami szervek nemzetiségi politikáját, milyenek a Csemadok-munka és a nem­zetiségi élet egészének összefüggései, és a még megoldásra váró dolgokról és a készülő új alkotmányról is jó lenne a véleményüket hallani. SIDÓ ZOLTÁN: Országos közgyűlésünkön, járási konferenciáinkon és évzáró taggyűlé­seinken tagságunk ezekről a kérdésekről is beszélt. A fölvetett kérdések közül néhányat meg tudunk oldani a Csemadok szerveiben vagy szervei által, a többit továbbítjuk az illetékes politikai vagy államigazgatási szer­vekhez. Ma ülésezett a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának nemzetiségi taná­csa. Tájékoztatták tagjait a XIV. Országos Közgyűlésen felvetett, megoldásra váró kér­désekről. A nemzetiségi tanács határozata értelmében szakágazatok szerint a titkárság továbbítja majd a foganatosított intézkedé­seket a nemzetiségi tanácsba és a Csema­dok szerveibe. Országos közgyűlésünk hatá­rozata többek között magába foglalja a Cse­madok feladatait, a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa utáni időszakban, a Csemadok új alapszabályait, szerveink és szervezeteink konkrét feladatait, s ez válasz arra, hogyan veszi ki részét a Csemadok a Nemzeti Front tagjaként a párt politikájának megvalósításá­ból. — Van-e szó. lehet-e szó Csemadok­­peresztrojkáról? És mi a véleményük a szövetségen belüli őszinteségről és nyíltságról? SIDÓ ZOLTÁN: Egy szervezet csak úgy él­het, ha megújítja magát. Ez az országunkat és a Csemadokot is érintő folyamat. De hogy egészen konkrétan válaszoljak: legutóbbi or­szágos közgyűlésünk a teljes őszinteség és nyíltság légkörében folyt. Elhangzott jó sok dicséret is, bírálat is ... LUKÁCS TIBOR: Utólagos cenzúra sem volt. Központi Bizottságunk tagjai változtatás nél­kül kapták kézhez a vitaanyagot. Itt monda­nám még el a fiatalítással kapcsolatban, hogy a Csemadok KB tagjainak egyharmada kicserélődött s korösszetétele 51 évről 45 évre csökkent. MACS JÓZSEF _ PRANDL SÁNDOR felvételei 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom