A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-11-13 / 46. szám

O. Henry: AZ ESKÜVŐI VENDÉG Andy Donovan Mrs. Scott panziójában lakott. Egy este, amikor vacsorázni jött, Mrs. Scott bemutatta őt egy új lakónak, egy fiatal lánynak. Miss Conwaynak. Miss Conway alacsony termetű, igen egyszerű kislány volt. Dísztelen barna ruhát viselt. Bemutatkozás után nem szólt egy szót sem Andyhoz, a tányérjá­ra nézett és Andy is megfeledkezett róla. Két héttel később, Andy a panzió elülső lépcsőjén üldögélt, szivarozott. Egyszerre csak észrevette, hogy valaki kijött a házból. Odafordult és kicsit elszédült. Miss Conwayt pillantotta meg. Gyönyörű fekete ruhát és fekete kalapot viselt. Kesztyűje és cipője is fekete volt. Sűrű aranyszínű haja és nagy szürke szeme valósággal megszé­pítette. Ott állt tiszta feketében és szo­morú, révedező szemmel a házak fölött egyenesen az égre nézett. Arany haja ragyogott a fekete fátyol alatt. Mr. Donovan eldobta félig égő szivar­ját. — Szép, tiszta időnk van Miss Con­way, ugye ? — jegyezte meg. — Valóban így van —, felelte Miss Conway, — de nem az én számomra. — Remélem nem a családjából vala­ki... — mondta Andy. Miss Conway egy ideig hallgatott, majd így szólt: — Nem a családból. A halál elraga­dott tőlem valakit, aki nagyon-nagyon drága volt nekem. Most egyedül vagyok és a városban sincsenek barátaim. Andy Donovan nem kérdezősködött tovább és beszélgetésük be is fejező­dött. Minél többet gondolt Andy Miss Conwayra, annál jobban sajnálta a lányt. Egyszer így szólt hozzá az asztal­nál: — Nehéz egyedül élni New Yorkban, társaságba kellene járnia, hogy elfelejt­se a gondjait. Volna kedve sétálni egyet a parkban? Ha megengedi... — Köszönöm Mr. Donovan, elfoga­dom örömmel a társaságát. Maga na­gyon kedves. Sétájuk közben Miss Conway elme­sélte Andynak élete szomorú esemé­nyét. A férfi Fernando Mazzini, egy olasz gróf volt. Rengeteg földje és egy villája volt Olaszországban. A következő ta­vasszal össze akartunk házasodni. Fer­nando Olaszországba ment, hogy a vil­lát előkészítse számunkra. Ahogy ő el­ment, én New Yorkba jöttem dolgozni. Három nappal ezelőtt levelet kaptam Olaszországból és így tudtam meg, hogy Fernando egy gondolaszerencsét­lenség egyik halálos áldozata lett. Ezért hordok fekete ruhát és ezért vagyok mindig szomorú. Semmi sem érdekel. Ha nincs ellene kifogása, menjünk visz­­sza a házba. De Andy Donovan nem kívánt vissza­menni. — Nagyon sajnálom — mondta lágyan —, de kérem, még ne menjünk vissza a házba. És ne mondja, hogy nincsenek barátai ebben a városban. Én igazán sajnálom magát és elhiheti, hogy jó barátja vagyok. — Van nálam egy kis fénykép Fer­­nandóról — mondta Miss Conway. Még eddig senkinek sem mutattam, de ma­gának megmutatom, mert elhiszem, hogy a barátom. Mr. Donovan nagy érdeklődéssel és hosszú ideig nézte a képet. Mr. Mazzini arca nagyon érdekes volt. Egy erős ember értelmet sugárzó arca. — Van egy nagyobb fényképem is róla a szobámban. Ha visszamegyünk a házba, megmutatom. Naponta több­ször is megnézem. A szívemben állan­dóan jelen lesz. Amikor a panzió halijába értek, a lány felszaladt a szobájába és egy, a halott­ról készült fényképet hozott le. — Kellemes külsejű ember — mond­ta Mr. Donovan —, tetszik nekem. Miss Conway! Nem jönne el velem jövő va­sárnap színházba? Egy hónappal később bejelentették Mrs. Scottnak, hogy összeházasodnak. De Miss Conway továbbra is feketében , járt. Egy este Mr. Donovan és Miss Con­way a parkban üldögéltek. Szép, tiszta éjszaka volt, a hold fénye megvilágítot­ta a zöld faleveleket. Minden gyönyörű volt körülöttük. De Donovan csendes volt. Egész nap olyan szomorúnak lát­szott, hogy végül is Miss Conway elha­tározta, megkérdezi, mi van vele. — Mi bántja Andy? — Semmi Maggie. De még soha nem láttam ilyen boldogta­lannak. Mi az oka? — Semmi különös, Maggie — felelte Donovan. — De én tudni akarom Andy! Biztos vagyok ben­ne, hogy egy másik lányra gondol. Nos, miért nem veszi el, ha szereti? — Rend­ben van, megmondom, — mondta Andy. — Van egy barátom. Mike Sulli­­vannak hívják. Ismeri? — Nem, nem ismerem — mondta Maggie. — Nem is akarom ismerni, ha miatta olyan bol­dogtalan. — Ó, nagyon jó barátom Maggie —, folytatta Andy. Tegnap ta­lálkoztam vele és közöltem, hogy két héten belül megnősülök. Erre ö így felelt: Andy! Szeretnék jelen lenni az esküvődön. Küldj meghívót és jövök. Nos, hát miért nem hívja meg, ha annyira el akar jönni? — kérdezte Mag­gie. — Van okom rá — felelte Andy szomorúan. — Van okom rá, hogy miért nem szabad jelen lennie az esküvőn­kön. Ne kérdezzen többet most, mert nem felelhetek. — De muszáj felelnie, mindent meg kell mondania. — mondta Maggie. — Rendben van — felelte Andy. — Maggie! Szeret engem annyira, mint amennyire Mazzini grófot szerette? Jó ideig várt, de Maggie nem vála­szolt. Hirtelen feléje fordult és sírni kezdett. — Ugyan, ugyan, ne sírjon, mi a baj? — Andy! — szólalt meg végül Mag­gie. Hazudtam és maga soha nem fog felelségül venni, és soha többé nem fog szeretni. De úgy érzem meg kell mon­danom mindent. Andy! Az én életem­ben semmiféle gróf nem volt, senki sem szeretett engem. A lányok állandóan szerelemről és házasságról beszéltek. De engem senki sem szeretett, és senki sem akart feleségül venni. így hát kita­láltam valamit. Elmentem egy fényké­pészhez és megvettem azt a nagy fény­képet, amit megmutattam magának. Egy kisebbet is készített a fényképész részemre. Aztán kitaláltam egy mesét a grófról és a gondolaszerencsétlenségről csak azért, hogy feketét hordhassak. Jól áll nekem a fekete szín, hiszen tudja. De egy hazug teremtést senki sem szerethet. És most maga elhagy én pedig meghalok szégyenemben. Maga az egyetlen férfi, akit szeréttem. De ahelyett hogy elhagyta volna, Andy átölelte és az arcába nézett. A lány felnézett rá és Andy ragyogó arcá­ról leolvasta, hogy milyen boldog. El tudja felejteni amit tettem ? — Természetesen — felelte Andy, — és nagyon .örülök Maggie, hogy min­dent elmondott nekem. Egy ideig hallgattak, majd Maggie megszólalt: — Andy! Elhitte a grófról szóló törté­netet ? — Nos, hát nem egészen — mondta a fiú, — mert az a fénykép, amit muta­tott nekem, a barátomról, Mike Sulli­­vanról készült. Pertl Etelka fordítása Milyen képtár az Ermitázs? Ha pontosak akarunk lenni, nem mond­hatjuk, hogy az Ermitázs képtár, helye­sebben, hogy csak képtár. II. Katalin cárnő alapította, aki összegyűjtötte a ko­rábbi orosz cárok birtokában levő festmé­nyeket, és a Téli Palota mellett álló, Ermitázs nevű épületben (tervezője Lao von K/enze) helyezte el őket. A pompás képgyűjteménynek már akkor csodájára jártak egész Európából, a mai világhírű múzeum azonban csak száza­dunkban, a nagy októberi szocialista for­radalom után született Az Ermitázs ek­kor megkapta a Téli Palota egész épüle­tét, és a festmények mellett helyet kap­tak ritka régészeti leletek, értékes porce­lánok, ékszerek, vázák is. Itt őrzik több orosz cár bútorait, értéktárgyait, ruháit is. Bár az Ermitázs mintegy másfél millió műtárgyának csak kisebb része fest­mény, a művészetszerető közvélemény mégis főleg a képeiről ismeri, s nem is alaptalanul: az európai festészet minden korszakából és nagy alkotójától látha­tunk itt műveket, különösen fíamand és németalföldi gyűjteménye gazdag. BALZSAM Kiváló minőségű, természetes, gyógyító és védő anyagokat tartalmaz. Jótékonyan hat fejfájás, nátha, idegesség, utazási fáradtság, égési sebek, emésztési zavarok, izületi fájdalmak, szúnyogcsípés stb. esetén. Használati utasítás — fejfájás, influenza és gyengélkedés esetén a halántékot, illetve a tarkót bedörzsölni . . — meghűlés, torokfájás, légzőúti megbetegedések esetén a mellkast be­dörzsölni — hólyagosod ás, szúnyogcsípés esetén az érintett helyeket bedörzsölni — emésztési zavarok esetén a has és gyomor tájékát masszírozni

Next

/
Oldalképek
Tartalom