A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-13 / 46. szám
••• Ha Leningrad — akkor történelem és művészet. Mert mi egyéb is lehetne egy turistautazás és városnézés célja? Ha pedig az ember Leningrádban van, bőségesen szemelgethet a történelmi eseményekből és a művészetekből egyaránt. S hát a két fő cél mellett itt-ott a hétköznapok is megérintik az embert. Amikor az első városnéző körutazásunk alkalmával megálltunk a Néva partján, szemben a Péter-Pál erőddel, az első ami szembe ötlött, hogy valami hiányzik a folyóról. Hát persze, az Aurora. Korábban olvastam valahol, hogy a múzeum-hajót felújítják az októberi forradalom 70. évfordulójára ... Ami ellenben változatlanul bennem élő kép, s majd húsz év óta őrzöm: a Néva-parti halászok, ahogy melegen öltözve kitartóan várják a „kapást" felcsengözött botjaikkal. Igyekszem is megörökíteni Halászok a Néva partján A NÉVA PARTJÁN hogy 1917. október 25-én este az Aurora e híd közeléből adta le az első lövéseket a Téli-palotára. A hetven évvel ezelőtti eseményre a híd közelében egy gránitba vésett dombormű emlékezteti a látogatót... Valahol egyszer azt olvastam, hogy Leningrád tulajdonképpen egy hatalmas szabadtéri múzeum. Van ebben jó adag igazság. Mert — bárha még nincs háromszáz éves — történelmi jelentőségét aligha lehet vitatni. S gondolom, nem is vitatja senki. Ismerős helyeken járunk ismét. A város egyik legcsodálatosabb terén, a Nagy-Néva és a Mojka határolta Izsák téren. A tér közepén a névadó székesegyház monumentális épülete áll, a Mojka felöli részen pedig I. Miklós cár lovas szobra. Az Izsák-székesegyház a világ egyik legnagyobb katedrálisa; magassága meghaladja a száz métert. A hatvanas évek második felében amikor először jártam Leningrádban, felkapaszkodtam a székesegyház kupoláján körülfutó kilátóra. Most nemigen vállalkoznék a lépcsőmászásra, de nincs is rá mód: kevés az idő. Viszont ma már láthatom azt, amit annak idején még nem nézhettem meg: a bazilika belsejét. E monumentális építmény méreteinek érzékeltetésére még két adatot Az Izsákszékesegyház Az Ad miralitás ezt a Néva-parti halászcsendéletet, mert lehet, hogy holnapra elromlik az idő, és a halászokat odahaza marasztalja. Mert itt északon rövid a tavasz és rövid az ősz is; a tél pedig akár hat hónapig is eltarthat. A Néva-parti szemlélődés persze nem tarthat sokáig, holott én szívesebben maradnék itt, minthogy az autóbusz ablakán át kövessem az utcák és terek elsuhanó képeit. Mert itt a Nagy- Néva partján is van elég látnivaló. Innen Rostrum-oszlopok mellől rálátni a Péter-Pál erőd székesegyházának magasba nyúló, most napfényben ragyogó tűhegyes tornyára... De nincs idő a tűnődésre, indulunk tovább a Smidt hadnagy nevét viselő hídon^át a városközpont felé ... A híd arról nevezetes. Az Orosz Múzeum, előtérben Puskin szobrával
