A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-13 / 46. szám
nem akarják pályakezdő falusi pedagógushoz adni — és sorolhatnám az ilyen-olyan párhuzamokat. Gondolom, mindebből kitűnik, hogy azok a jelenségek többé-kevésbé ma is léteznek, amelyekről Szigligeti szólt. Mindazonáltal nagy hiba lenne ezt a vígjátékot valamiféle erőszakkal mai szatírává gyúrni. Szemléletmódja, dramaturgiája, alakjai, nyelve és maga a cselekmény, illetve annak fordulatai erősen ellenállnak minden ilyen direkt aktualizálási szándéknak. Az objektív szemlélőnek látnia kell viszont azt is, hogy a Thália Színpad szezonnyitó előadása szinte átesik a ló túlsó oldalára, és szándékosan elsíklik a figurákból kibontakozó, minket is érintő érvényességek fölött. A társulattal vendégként együttműködő Miskovics László rendezése egyszerűen kerüli a jelenkor gondjaira utaló áthallásokat. Kár pedig, mert az előadás úgy is megőrizte volna a százvalahány esztendővel ezelőtti izeket, de a mai úrhatnámságok és egyéb fonákságok felmutatásával tartalmasabb formában óvta volna meg magát az ily módon több helyütt is tettenérhető avittságtól. Persze, felfogás kérdése: ki, mit érez avittságnak, illetve az egyszerű szórakoztatás elvén túlmutató többletnek. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy Miskovics László enélkül is lényegében mulatságos és a humorban a jó ízlést mindvégig megőrző előadást vitt színre. Úgy tűnik, pusztán szórakoztatni kívánta a közönséget, s ezt a célját böcsülettel teljesítette is. Ez az az eset, amikor a néző pontosan azt kapja, amire és ahogy számított. Vagyis a jegy ára ellenében, minden tekintetben tisztességes szinten, kiszolgáltatik részére nagyjából két és fél órányi szórakozás. Külön említést érdemel az előadás ügyes rendezői ötlettel megoldott nyitóképe és fináléja: a színészek egy képzeletbeli ekhós szekéren közlekedő vándortrupp tagjaiként érkeznek az előadás, színhelyére, majd ugyanígy indulnak tova innen. Az egész produkció vizuális eszközei közül ez a legjobb, legtalálóbb elem. Járt Hanák díszletei és kosztümjei egyébként ugyanis több tekinhazatalált. Járja az erdörengeteget, a napos tisztásokat, hegyormokat s lelkében csodálatos versek születnek, életének őszikéi, az öregkor bölcsességének és szomorúságának fénylő gyöngyszemei. Ápríly Lajos nem csak költőnek és tanárnak volt elsőrangú, a műfordításban is kiemelkedőt alkotott. A személyi kultusz idején ö is mellőzött lett, anélkül, hogy valamivel is vádolták volna. Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni szelíd, mélyen humánus költészetével abban a korban. Ö szó nélkül félreállt. s hogy megélhetését fedezze, fordítani kezdett. Átültette Puskin Anyeginjét, Lermontov Álarcosbál című verses drámáját. Fordított Shelleyt, Ibsent, Lenaut, Turgenyevet és más Írókat, költőket, új, modern formában fogalmazta meg a Peer Gyntöt. Müfordításkötete Aranyszarvas címmel jelent meg 1964-ben. Esztétikai elveit így summázta: „Ars poetica? Nem tartom magam formalistának, de vallom, hogy a verset ha egyáltalán maradandóvá tehető — a forma állítja meg az időben. Önmegfigyelésem: hosszú pályafutásom folyamán formában, rimelésben egyre szigorúbbá lettem magammal szemben. Hinni szeretném, hogy magas életkorom sem lazított ezen a szigorúságon ... Amatör voltam, pénzért verset sohasem írtam. Hogy lírám túlságosan is én-líra, én tudom legjobban. Hallom az aktivitást követelők kérdését: hol van benne a kor? KINCSÜNK A NYELV tetben pontatlanok, ezért nem eléggé hitelesen nyújtanak módot az új helyszínek kialakítására. Sajnos, az ilyesmi — legalábbis tüzetesebb vizsgálódás esetén —, aligha irható egy előadás javára. Említettem már. hogy a viszonylag nagyszámú gárdát igénylő darab a kitűnő színészi lehetőségek sorát kínálja. Öröm, hogy e lenge színpadi figurák javarészt jó kezekben vannak, s ennek eredményeképp a Liliomfi találó alakításokkal elegy derűvel adatik elő; legföljebb a stílusegység lehetne jóval összefogottabb. A címszerepet Mikula Róbert játssza. Figuraépítése az első felvonásban a sikerültebb, a második rész szerepcseréit — igazi karakterek helyett — inkább csak hanghordozással és egyéb külsődleges eszközökkel egyéníti. Szelleműként Várady Béla kellőképpen agyafúrt, jókedélyü és szemtelen, de mélyebb értelmezést a figuráról tőle sem kapunk. Merőben más játékstílust követ Gombos Ilona, aki Kamillában a szerep kari• katúráját, paródiáját is eljátssza. Hasonló felfogásban eleveníti meg a vendéglős Kányái alakját Pólós Árpád, míg a többiek közül főként az életszerűen, vígjátéki szinten komédiázó Dudás Péter és Fabó Tibor érdemel külön említést. Mariska szerepét Miskolcról érkezett vendégművész: Nagy Ibolya alakítja. • igazi operettprimadonnához illő felfogásban, kitűnő énekhanggal és színpadi rutinnal. Lengyel Ferenc, V. Szabó Rózsi, László Géza, Érsek György és a többiek igyekezete még néhány további jó színészi teljesítményt eredményez. A Liliomfi mostani feltűnése a Matesz kassai együttesének színpadán ama egyszerű tényként kezelendő, hogy egy prózai színház zenés darabbal kívánta megnyitni az új szezont. Törekvéseinek eredményeképpen jóindulatú operettsíker született. E „népieschre" hangolt előadásban melodráma, poénkodás, méla szomorúság és szivet dobbantó ária egyaránt benne foglaltatik. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Bodnár Gábor Nem az én feladatom, hogy erre megfeleljek. Hiszem azonban, hogy az 1850-es évek Arany-lírájában is ott van a kor — még akkor is, ha Ossziánt idéz mélabúja . Humánuma olyan eredentő volt, hogy a legkegyetlenebb időkben is megőrizte szívének tisztaságát, lelkének melengető fényét. Verseit olvasgatva, megdöbben az ember szépségükön, latinos, görögös csendülésükön, belső izzásukon, fény- és ámyjátékukon. Lengyel Balázs írja költészetéről: „Minden csiszoltsága és tökéletessége ellenére, ami a képzet alakulását, az élmény kiérlelődését illeti, mennyire bonyolult és sokrétűen nosztalgikus. Mert végezetül mégis csak azt kell elmondani, hogy minden izlésörzés és hagyományfolytatás mellett, minden rejtőzködése ellenére, mennyire nagy költötársaival rokon feszültségű, rokon mélységű az a kemény formákba falazott nosztalgia, amit Áprily Lajos a legsajátosabb tulajdonságának érzünk. Olyan művész ő, aki a legkeményebb vésővel faragja ki a leggyöngédebb arcvonásokat .. Földi porhüvelye a visegrádi völgyben pihen, erdők, hegyek között. Életétől is bölcs derűvel búcsúzott: „Öreg leszek, vénebb a téli napnál — / írtam, s az a jövő ma már jelen. / Hang hívogat. Tovább mért maradnál? / Vár a magasság, vár a végtelen." DÉNES GYÖRGY A KATONÁK NYELVE Amikor az Inter Arma című kötet — katonai elbeszélések és versek gyűjteménye — a kezembe került, becsületesen kezdtem jegyzetelni, illetve aláhúzni az egyes katonakifejezéseket, amelyekkel a hazai sajtóban és szépirodalomban is csak elvétve találkozunk. De akkor is rosszul, pontatlanul vagy helytelenül használjuk a fegyvernemekre, parancsnokokra, harci eszközökre, hadifelszerelésre és a napi zajló katonaéletre vonatkozó kifejezéseket, vagy kissé vulgárisán szólva a „katonai szakzsargont". A könyvet azon nyomban megküldtem (harckocsizó sorkatona) Gábor fiamnak, hogy a gyűjtemény, válogatás elolvasása után a „szlovák és cseh" kifejezések helyes magyar alakját használhassa, írhassa leveleiben. A férfiak legkedvesebb témája a katonaság, mert hát kinek ne lenne valamilyen kellemes vagy akár nehéz, rázós élménye a katonaéletről. Mindnyájunknak van, de az ilyen kifejezéseket, mint a „parancsnok, feljebbvaló, honvédkórház, katonavíselt, határőr, nyári egyenruha, gyakorlóruha, téli ruha, gázálarc, géppisztoly, vegyifegyver, sugárfegyverek, támadás térsége, kocsíkaraván, radioaktív szennyeződés, a legénység és fegyverzet radioaktív mentesítése, fertőzött terület, gammasugárzás, fertőtlenítés, fertőtlenítő sátor, különleges védőruha, nukleáris fegyverek, sugárveszély, sugárdózis, rajparancsnok, kihallgatás, eltávozás, rendfenntartók, örök, újonckiképzés, parancshirdetés, nyári gyakorlat, műszaki tanfolyam, aknász", s még sok más katonai, harci kifejezés került naplómba. A jegyzeteket eredetileg saját használatra készítettem, és nem gondoltam rá, hogy egykoron közreadom, de a Csehszlovák Rádió magyar adását hallgatva, a „Fiatalok a mikrofon előtt" című műsorban elhangzott néhány katonai kifejezés, amely szerintem kiegészítésre, némi magyarázatra szorul és nem árt, ha nyilvánosan is megvitatjuk. A műsorban a katonai, tiszti pályára induló fiatalokat búcsúztatták, akikből minden bizonnyal jó csapattisztek, törzstisztek lesznek, vagy esetleg megmaradnak a tiszthelyettesi szinten, de mint szolgálatvezetők és más beosztású feljebbvalók hasznos tagjai lesznek hadseregünknek, s a sorkatonákat mindenben segíteni fogják, hogy kijárhassák „a férfiúságnak e kemény és szép iskoláját", sikeresen letölthessék katonaéveiket. A bemondónö a bevezetőben említette a „járási katonai parancsnokság" (okresná vojenská správa) és a „járási katonai parancsnokság főnöke" (velitef okresnej vojenskej správy) kifejezéseket. A magyar nyelvben az első kifejezést „járási katonai kiegészítőre" keresztelném és a „főnököt" kinevezném a „kiegészítő parancsnok" feladatkörbe, mivel a hadseregnél általában parancsnokok (raj-, szakasz-, század-, zászlóalj-, alakulat-, ezred- és más parancsnokok vannak, az igazság kedvéért van egy „főnöki" beosztás is a „törzsfőnök" (nácelník stábu), amit általában magasabb rangú törzstiszt gyakorol, magasabb akadémiai végzettséggel. A kiegészítő parancsnokság feladata az újoncok, „regruták" sorozása és irányítása az egyes fegyvernemekhez, valamint a tartalékos katonák, altisztek, tiszthelyettesek (praporcicky zbor), tisztek nyilvántartása és gyakorlatainak rendszeres szervezése. Mint a műsorból kiderült, a „katonai iskolákba" (közép- és főiskolák) jelentkező fiatalok szervezése is a feladatköréhez tartozik. A riportban aztán szó esett még tankokról, autókról, rádiósokról, katonai technikáról, helyettük ajánlom a harckocsi, gépkocsi, híradósok és hadi felszerelés kifejezéseket. Van még nyelvünknek néhány idevágó kifejezése, ezek a következők: harckocsizok, páncélosok, páncélos hadosztály, tüzérek, tüzérség, légvédelmi tüzérség, légelhárítás, légierők, repülőgépek, pilóták, repülők és még lehetne sorolni a rangfokozatokat, a szolgálati szabályzatot, a kaszárnyái életet a bevonulástól a kiképzésen keresztül egészen a leszerelésig. Látszatra azt gondolhatja az olvasó, hogy az általam felsoroltakat ismeri; lehet, de nagyon kevesen használják, a szolgálatvezető őrmester helyett „starsinát" mondanak (pedig ilyen rang és funkció nincsen hadseregünkben), a fogda-baszi, az ügyeletes-dozorci és a őrségparancsnokot, örfelvezetöt, konyhaszolgálatost mindig szlovákul vagy csehül használjuk beszédünkben ... A legutóbbi katonai tárgyú olvasmányélményem Thiery Árpád Vaktöltény című könyve volt, amelyből nemcsak tartást, művelt katonai fegyelmet és emberi erkölcsöt tanulhat az ember, hanem a katonai kifejezések szakszerű használatát is megismerheti, megtanulhatja az olvasó. Talán az alakulat harckocsizóinak víz alatti átkelése a legérdekesebb számunkra a katonai kifejezések szempontjából. Idézünk néhány fogalmat és gondolatot: „Ellenőrizték a zsalut alul és fönt, az összes zárócsavart, pillangószelepet, a periszkópnál a nyomáscsökkentést mutató műszert. A mentökészüléket újból tüzetesen megvizsgálták: a biztosítószelepet, a szelencét, a savampullát, a mellényt..Szó esik még a könyvben a „rádión leadott ellenőrző kérdésekről", a „levegőcsöröl", a „periszkóp kobrafejéről", „próbagyakorlatról a makettban", „gyakorló foglalkozásról és felkészítésről", a „harckocsi töltőkezelőjéről", a „gyakorlat feladatairól", a „terepjáró kínlódásáról a sziklás, hegyi utakon", de szó van a „körletbeni" életről, kimenőről és fogdáról, előléptetésről, dicséretről, megrovásról, „esemény eltitkolásról", felderítésről, elövigyázati rendszabályokról, mert „a veszély mindig és mindenhol leselkedik a katonára". Sok mindenről olvashatunk az antológiában és Thiery Árpád könyvében, elolvasásra nemcsak a szórakozni vágyóknak ajánlom, hanem főként azoknak, akik meg akarják ismerni és elsajátítani anyanyelvűnk katonai és hadi kifejezéseit. MOTESÍKY ÁRPÁD A múlt heti számunkban közölt NYELVI TOTÓ megoldása Kosztolányi az aludjon igealak ellen tiltakozott. Ugyanis az ikes igék szabályos ragozása szerint a felszólító mód 3. személyében a helyes alak: ő aludjékl ő egyék!, stb. Az ikes igéknek ez az eredeti ragozása azonban a mai köznyelvben már nem érvényesül ilyen következetesen. Ma többnyire igy mondjuk: ö aludjon, egyen, stb. tehát ugyanúgy ragozzuk, mint az iktelen igét (legyen). Az említett esetben így egyaránt használhatjuk az ikes és az iktelen alakot. A kettő között csupán annyi a különbség, hogy az ikes alak választékosabb, mint az iktelen. Ezt a választékosabb alakot őrzi az ismert közmondás is: .Aki nem dolgozik, ne is egyék!" 11
