A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-13 / 46. szám
< ÉLETÉBŐL A Csemadok Jókai Alapszervezetének hagyományőrző táncosai a szekszárdi színpaion DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL ínytallérja .. . segítette öt hozzá: Balogh György, a kör lelkes vezetője a szakmai képzés, a kiállítási lehetőség megteremtése mellett arra is ügyelt, hogy a tagok időközönként kitekinthessenek közös műtermük ablakán, tehát más műhelyek, alkotóközösségek tevékenységét is felmérhessék. így Sándornak volt alkalma többször is elkerülni a Zebegényi Alkotótáborba, ahol, mint hallgató, nagyon sokat tanult, tapasztalt. Itt sajátította el a sokszorosító grafika alapjait, a rézkarc technikáját A képzőművészeti kör d986-os szenei (Senec) kiállításán például már olyan rézkarcokkal is bemutatkozott, melyekre felfigyeltek a műértők is. Bresfák Sándor olajképei az újrafelfedezés megnyilvánulásai. A meleg színtónusokkal megfestett munkákat besorolhatnánk izmusba, esetleg izmusokba, művészettörténészek által ezerszer meghatározott „klisékkel" illethetnénk. Egyet azonban, az esetleges értékelés esetén, nem szabadna nem megemlíteni: ' mindig is valamiféle belső örömérzet, odaadás vezérli ecsetjét akkor, amikor fest. Az értő néző érzi, látja: a professzionális rutinszerűséget, nem kíséri. Természetesen említést kell tenni arról is. hogy Bresfák Sándor egyelőre adósa maradt valamivel a képzőművészet tisztelőinek, barátainak : habár saját környezete számára elég sokat fest, meglévő grafikai tudását ezideig nem kamatoztatta úgy, ahogy azt elvárnánk tőle, melyhez tehetsége lehetőséget nyújt számára. Bízzunk abban, hogy a jövőbeni egyéni, vagy csoportos kiállításain több új festményével s grafikai munkájával találkozhatunk majd. KAUTA GÁBOR • Megjelent a Híradó második száma. A Csemadok Központi Bizottságának Titkársága által negyedévenként kiadott Híradó új száma beszámolót közöl arról, hogy a Csemadok szervei és szervezetei milyen eredményeket értek el a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban, milyen tanulságokat és tapasztalatokat hozott a Bösi (Gabcíkovo) Járási Dal- és Táncünnepély, a Csemadok hogyan szervezi a munkát Kassán (Kosice), hogy miként dolgozik és mi a terve a Hét szerkesztőségének. A beszámolókat követően a Híradó statisztikai kimutatást közöl a Csemadok művelődési munkájáról, az öntevékeny művészeti csoportokról és a szervezeti életről. A Híradó — a kiadvány bevezetője szerint — a Csemadok-dolgozók tájékoztatását kívánja szolgálni. Segíteni szeretne abban, hogy a Csemadok dolgozói kölcsönösen megismerjék egymás munkáját, az elért eredményeket és lehetőségük nyíljon az öszszehasonlításra, tapasztalatcserére. • A Galántai járásban a Csemadoknak harmincnégy községben van alapszervezete. A járásban 62 543 magyar nemzetiségű állampolgár él. Közülük 1986 végén 10 235-en voltak tagjai a Csemadoknak. A harmincnégy alapszervezet közül a lakosság számarányához viszonyítva Hegysúron (Hruby Súr) a legnagyobb, Vezekényben (Vozo-Kilencedik alkalommal rendezték meg Magyarországon, Kalocsán és Szekszárdon a Duna Menti Folklórfesztivált. Rendszeresen 1968 óta kerül rá sor. 1971-ben véglegesült a koncepciója és azóta háromévente rendezik meg. A fesztivál határozottan folklórcentrikus. Nemcsak a nevében, hanem műsorában is szigorúan ragaszkodik a hagyományokhoz: olyan csoportok meghívását, külföldiek esetében kiküldetését szorgalmazza, melyek a hagyományos folklórt ápolják, művelik. Tehát nem szívesen fogadja az úgynevezett színpadi folklórt. Mit értenek hagyományos folklór alatt? A népművészet — ének, zene, tánc, szokásanyag — eredeti megnyilvánulását a még élő hagyományőrzők által tolmácsolva, illetve annak felújított mását. Természetesnek veszik, hogy mai életünk jelentősen felgyorsította a hagyományok szájról szájra, lábról lábra öröklődésének fokozatos megszűnését, hogy a mai középkorúak és fiatalok már nem kany) a legkisebb a szervezettség. Az előbbi helyen 26, az utóbbiban 5,6 százalék. • A Híradó, a Csemadok KB Titkársága által kiadott időszaki kiadvány második számában Egy járási dal- és táncünnepély tapasztalatai és tanulságai cimű írásban Varga László, a Csemadok Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Bizottságának titkára egyebek között igy ír: „Két meghívót küldünk a Csemadok képes hetilapja, a Hét szerkesztőségének is. Sajnos hiába kerestük ezen a délután a hetilap szerkesztőit a bösi parkban. Úgy érezzük, hogy járásunk nagy létszámú Csemadok-tagsága megérdemelné, hogy Szövetségünk képes hetilapjának szerkesztői hírt adjanak a legnagyobb méretű járási rendezvényünkről." A kritika jogos. A Hét szerkesztőségének feladata, hogy a Csemadok rendezvényeiről rendszeresen tájékoztassa a lap olvasóit. A Hét szerkesztőségének viszonylag kis létszáma azonban nem teszi lehetővé, hogy a Csemadok-rendezvények mindegyikén részt vegyenek a Hét szerkesztői, különösen akkor, ha egy napon több rendezvény is van. A Hét több rendezvény egybeesése miatt nem képviseltethette magát a bösi rendezvényen. Azokról az eseményekről, amelyekre nem jutnak el a szerkesztők, a Hét külső munkatársak tollából közöl cikkeket, tudósításokat. ösztönösen, a falu társadalmi, közösségi életének természetes velejárójaként ismerkednek meg az ősök kultúrájával, hanem tudatosan veszik azt birtokukba. Továbbá azt, hogy megszűntek, illetve tartalmukban/jelentősen módosultak azok a faluközöspógi összejövetelek az év jeles napjai, munka- és családi ünnepei, stb. —, melyek régebben a kultúra hagyományozódását lehetővé tették. E tények, és még sok más fel nem sorolt jelenség hatására tartják természetesnek és értékében azonosnak a hagyományőrző és hagyományfelújító együttesek tevékenységét. A felújítás, az újraélesztés természetes lehetőségeiként elismerve azt, hogy a falu aprajanagyja egy érdekközösségbe tömörülve tudatosan tanulja az idősebbektől, a falu, a közvetlen környék hagyományos népművészeti kultúráját; táncát, dalát, szokásait. Ezekre a hagyományörzési formákra itthon is találhatunk jó példákat, olyan kollektívákat, amelyek eredményesen képviselték nemzetiségi népi kultúránkat a fesztiválon. A Csemadok Martosi Alapszervezetének folklórcsoportját, illetve a zoboraljai községekből formálódott Párta folklórcsoportot az első típus példájaként említhetjük. Martos '87- ben, a Párta '84-ben aratott nagy sikert a fesztiválon. Mindkét esetben a kultúra ösztönös hagyományozása valósult meg. Még élő hagyománykultúrával bír mindkét néprajzi tájegység. Ott a gyerek beleszületik, a fiatal belenő a hagyományos kultúrába. Mozgásában, szöveg-, dal- és tánctudásában az öröklött tulajdonságok az erősebbek. Viseletében is élő mindkét hely — tehát a viselet hordása is természetes. Annak ellenére, hogy a fiatalabb generáció tudásának alaposabbá tételénél itt is szükséges volt a tudatos tanítás, de ezt közvetlen módon a csoport idősebb tagjainak a próbákon való jelenléte biztosította. Esetünkben a hagyomány továbbadásának, továbbéltetésének a fóruma változott — a dalokat, táncokat, stb nem fosztókban, nemcsak lakodalmakban, hanem művelődési házban, színpadi fellépésre készülve, próba közben sajátították el, illetve így tökéletesítették tudásukat. A másik típusra jó példa az ez évben kultúránkat képviselő csoport, a Csemadok Jókai Alapszervezetének folklórcsoportja. Ők a falu lánc-, dal- és szokáshagyományát már tudatosan elevenítették fel. Főleg saját néprajzi feltáró munkájuk eredményeként létrejött egy csoport, mely elbeszélésekből, a kultúra (főleg a tánc) töredékeiből rekonstruálta és újratanulta, -tanította a közösség valamikor hagyományos táncait, táncos játékait, szokásait. A zene- és dalanyagot nem kellett rekonstruálni, mert azoknak még voltak és vannak élő ismerői. A kilenc évfolyam alatt sikerült a fesztivál e nemes célkitűzését általánosan érvényre emelni. Azért is jó ez, és nagy eredmény, mert ilyen tartalommal a szocialista közösségen belül nem rendeznek, más táncos folklórfesztivált. Pedig folklórfesztiválokból van jócskán, országonként 5—10, sőt még több is. A Duna Menti Folklórfesztivál kivétel, és ebben van az igazi ereje. Ma már dicsőség ide eljutni, és még nagyobb dicsőség helytállni. A fesztiválon a '81-es év kivételével mindig jelen volt a hazai magyar nemzetiségi kultúránkat képviselő csoport is, és a szlovák hagyományokat is rendszeresen bemutatta egy-egy csoport. Lényegében a Duna menti országok képviselete dominál, de egy-két kivétel mindig akad, pl.: francia, spanyol, baszk, finn, stb. csoportok, ők a tágabb összehasonlítást, a tágabb kitekintést szolgálják. A kultúránkat képviselő jókaiak Jóka hagyományos táncai, táncélete c. műsorral szerepeltek. Az anyag jókai volt, de ezek a táncok voltak jellemzőek egész Mátyusföld és Csallóköz felső részére. így egy falu hagyományain keresztül egy nagyobb tájegység táncait mutatták be. A bertóké, a bársony, az üveges és a Madarász Ignác-féle verbunkosok mellett főleg az újabbkori páros tánc, a csárdás dominált. Érdemüket emeli, hogy sikerült a páros régebbi formáját is feltárniuk és a dudatánccal a régi réteg táncaiból is Ízelítőt nyújtaniuk. Természetesen műsoruk részét képezte az elnépiesedett polgári táncok egy-egy táncszáma is: a polka, a francia négyes, a tapsikoló, stb. Előadásuk meggyőző erővel bírt, és mindenütt nagy sikert aratott. A kalocsai versenybemutatójuk az est egyik nagyon jó száma volt. Táncukat a Csalló együttes parasztzenekara kísérte dicséretes stílustisztasággal. A zsűri a csoportot A hagyomány hű feltárása és ápolása elnevezésű díjjal jutalmazta. Hasonló jó eredménnyel végzett a szlovák folklórt képviselő margecanyi folklórcsoport is. Különösen a tavaszi női sor- és körtáncuk, és a többszólamú éneklésük volt erős. TAKÁCS ANDRÁS A szerző felvétele 7
