A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-11-06 / 45. szám

Együttműködésünk fő pillére a barátság • Őszinteség, nyíltság, társadalmi tudatalakítás • Beszélgetés dr. Jozef Mravík kandidátussal, a

Csehszlovák- Szovjet Barátsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkárával

A Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség, az ebben a hónapban esedékes szlovákiai kongresszust követően, decemberben Prágában tartja majd országos szintű tanácskozását. Belpolitikai életünknek e két fontos eseménye — a szövetség elmúlt négy-öt esztendőben végzett munkáját összegezve — nemcsak a soron következő évek tennivalóit sűríti majd határozatokba, hanem minden bizonnyal újszerű, friss lendületet is ad annak a széles tömegmozgalomra épülő tevékenységnek, amely a felszabadulás óta, vagyis a történelmi közelmúlttól napjainkig, de egyben tovább ívelő hídként is jellemzi a csehszlovák és a szovjet nép mindennapi kapcsolatain alapuló kölcsönös viszonyát. Magyarán szólva mindazt, amit nyelvünkben és gondolkodásunkban az őszinte rokonszenvet, a szoros együttműködést és a szívbéli jó viszonyt jelölő barátság fogalma tükröz oly kifejezően és tömören. E téma időszerűségét csak fokozza, hogy a szovjet gazdasági-társadalmi változások — a gyorsítás és az átépítés fontosságának hangsúlyozásával — egyre határozottabban tükröződnek a mi hétköznapjainkban is. Mindennek tudatában aligha véletlen, hogy a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját idézve, illetve a most kezdődő barátsági hónap alkalmából dr. Jozef Mravík kandidátustól, a CSSZBSZ szlovákiai központi bizottságának vezető titkárától kértünk interjút.

— Beszélgetésünket talán egy röpke számvetéssel illenék kezdeni. Éspedig arról, hogy a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség küszöbönálló kongresszusai előtt vajon miként minősíthető mindaz, ami a tagság elmúlt fél évtizednyi munkájaként értékelendő ?

— Gondolom, mind a szlovákiai, mind az országos tanácskozásokon megállapítást nyerhet, hogy az említett időszakban jól alakult, tovább erősödött, a korábbinál is hatékonyabbá vált szövetségünknek a helyi szervezeteken és tagcsoportokon alapuló rendszere. Ezt hadd érzékeltessem pusztán egyetlen adattal: az üzemi, intézményi és tanintézeti, illetve a lakóhelyi tagcsoportok száma, országos viszonylatban, ma már jóval meghaladja a harmincezret; egyre bővülő taglétszámunk pedig jelenleg kereken két és fél millió főt számlál! Kongresszusaink nyilván azt is nyugtázni fogják, hogy a politikai tömegmozgalomra építő tevékenységünk lényegében ebben a szervezeti keretben érvényesül legjobban a

közéletben; valamint azt is, hogy az utóbbi években a fiatalabbak, a társadalom frissebb erői növekvő hangsúllyal vesznek részt valóban sokrétű munkánkban. Erre vonatkozóan szintén említhetek konkrét adatokat. Szlovákiában egymillió tagja van szövetségünknek, s ebből mintegy negyedszázezren 35 éven aluliak. Nemkevésbé figyelemre méltó tény, hogy tagságunknak 77 százaléka pártonkívüli, ami egyrészt a CSSZBSZ iránti bizalom kifejezője, másrészt pedig bizonyos fokú sajátosságot is kölcsönöz tevékenységünknek. Mindebből valószínűleg nyilvánvaló, hogy az utóbbi időben szép számmal léptek és lépnek sorainkba olyanok, akik a szakmai tapasztalatcsere, a nyelvtanulás, vagy a más irányú érdeklődéssel társuló barátság gyakorlati megnyilvánulásainak számos egyéb formáival gazdagítják mozgalmunkat. Küldetésünk alapvető jellege azonban változatlan. Nevezetesen az, hogy tevékenységünk valamennyi szakaszán a szovjet emberek életének bemutatását, illetve a műszakitudományos és kulturális együttműködés minél szélesebb körű feltételeinek megteremtését tartjuk elsődleges kötelességünknek. Céljaink megvalósításának egyik módja, hogy újszerű munkaformák keresése révén egyre nyíltabb, közvetlenebb utat keresünk az ifjúsághoz. Arra törekszünk, hogy az ifjúságnak minél szélesebb körű érvényesülési lehetőséget biztosítsunk a barátsági szövetség nyújtotta lehetőségeken belül, hiszen az ő aktív támogatásuk nélkül szinte elképzelhetetlen a jövő, munkánk folytonossága. Véleményem szerint csak így képzelhető el a társadalmi átalakítás hazánkban is időszerű feladatainak mielőbbi megvalósítása, valamint azoknak a tapasztalatoknak őszinte és higgadt megvitatása, amelyek a Szovjetunióban zajló társadalmi demokratizálódás, a népszerű peresztrojka gyanánt mentek át nálunk is a köztudatba.

— A Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség munkájának korszerűsítése iránti igény egyfajta belső szükségletből, avagy a Szovjetunióban végbemenő változások természetes függvényeként jelentkezett?

— Maga az élet, a belső és külső körülmények objektív valósága hozta így. Szinte magától értetődő ugyanis, hogy a társadalmi tudatalakítás — és ezzel összefüggően a két nép barátságának elmélyítése — ma már aligha képzelhető el csupán ismert jelszavak, elkoptatott szóvirágok meddő ismételgetésével; netán az egykaptafára épülő, jobbára csak álmosító előadásokat vagy szemináriumízű összejöveteleket ígérő taggyűlések keretében. A gyakorlatban ehelyett párbeszédre, egészséges vitaszellemre, tartalmilag pedig ötletesen vonzó és a gazdasági élet gondjait sem kendőző tevékenységre van szükség. Szövetségünk munkájában is tudatosítanunk kell, hogy napjaink egyik kulcskérdése a gazdasági fellendülés fontossága, a gyorsítás feltételeinek megteremtése. Ennek egyik fontos láncszeme a Szovjetunióban végbemenő társadalmi és közgazdasági folyamatok pozitív tapasztalatainak népszerűsítése, a valóságfeltáró elemzések ismertetése, a zökkenőmentes és kétirányú információcserék biztosítása lehet. Az elmúlt hónapokban tartott taggyűléseinken, a járási és kerületi konferenciákon ezzel kapcsolatosan megállapítást nyert, hogy a maiaknál is közvetlenebb, élénkebb, a hivataloskodó formaságokat kölcsönös nyitottsággal pótló kapcsolatok kiépítését kell szorgalmaznunk a Szovjetunióval.

— Szavaiból nyilvánvalónak tűnik. hogy a számottevő tömegbázisra támaszkodó baráti szövetség tagsága támogatja mindazt, ami a glasznoszty, a peresztrojka címén vált népszerűvé a köztudatban!

— Igen. Sőt! Vannak, akik kissé türelmetlenek, és azt állítják, hogy gyorsabban, határozottabban kellene nálunk is érvényesíteni mindazt, ami a szovjet társadalomban lejátszódik. Az embereknek egy másik csoportja elvben támogatja ugyan az átalakítás gondolatát, ám régi munkastílusába és gondolkodásmódjába feledkezve vajmi keveset tesz annak megvalósítása érdekében. Gondolom, ezekben a kérdésekben részünkre a CSKP KB főtitkárának, Husák elvtársnak véleménye nyújtja a legjobb útmutatást, aki leszögezte: hazánk is támogatja a Szovjetuniónak a szocializmus vonzerejének növelését és gazdasági kibontakozását szorgalmazó törekvéseit; s ezért az átalakításban nincs visszaút, hanem korábbi hibáinkból okulva igyekszünk átvenni a gyorsítási folyamat minden pozitívumát. E törekvések a társadalmi élet valamennyi területére egyformán vonatkoznak.

— Nyilván a kulturális élet hétköznapjaira is...

— Természetesen, hiszen a társadalmi tudatformálás, az átalakítás minden alkotó ember és valamennyi művészeti szövetség életét közvetlenül érinti. Ez alighanem azért lehetséges, mert az átalakítást formáló és mozgató elképzelések középpontjában a kultúra sokoldalú fejlesztését igénylő ember áll. Aligha meglepő hát, ha a Szovjetunióban végbemenő kulturális folyamatok rendkívül nyitottak, mindenki szemszögéből jól