A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-30 / 44. szám
NOTESZLAPOK GÖMÖRI VÁSÁR Elég tágas Rimaszombat (Rim. Sobota) főtere, de szeptember végén, ahogy, mondani szokás, nemigen lehetett volna leejteni ott még egy árva tüt sem. Sátor sátort ért, s az emberek egymás hegyén-hátán tolongtak. Mi történik itt, kérdezem az utamba kerülő Gaál Béla mérnöktől, a járási nemzeti bizottság ipari szakosztályának vezetőjétől, s ö a rá jellemző szűkszavúsággal adja meg a választ: — Most tartjuk a már hagyományos Gömöri Vásárt! Murcira hív, nem mehetek, de a mindenkori vásár kavargása nem hagy nyugodni ; Pál Gyulával, a Csemadok járási titkárával és Demeter Béla szakelőadóval csak megtartjuk a szemlénket mi is. Nem kell messze mennünk, máris benne találjuk magunkat a vásár embersűrűjében. A bor- és lacikonyhás sátrak környéke igazi jó kedvet, vásári hangulatot áraszt, különösen a katolikus templom falához bújtatott Blaha Lujza mellszobor közelében. Már várom, hogy a szobor megelevenedve elereszti gyönyörű hangját, és akkor mintha egy láthatatlan karnagy beintené a csendet, hogy csak ő, a nagyasszony énekeljen, senki más, bizonyítva a vásár forgatagának, amit az 1848—1849-es szabadságharcban részt vevő Teleky Sándor nyilatkozott Betőfiről és róla: — Csak egy Petőfi volt. Csak egy Blaháné van. Nem is lesz több Petőfi, nem is lesz több Blaháné soha. A vásári nép azonban magától a nyüzsgéstől nem látja a Blaha Lujza szobrot, így nem is illetödik meg egyikmásik nótázó fia, akik néhány szál zenészt igazgatva ugyancsak fújják, cifrázzák a Gömör déli részén annyira divatos nótát, hogy „mert a kakas kukorékol hajnalra, csendőrkáplár hol jártál az éjszaka ..Először van szerencsém közelről látni a gömöri vásárt, sok ismerős arcra villan a tekintetem, szlovákéra, magyaréra, akik együtt, egymás mellett élnek évszázadok óta, s nemcsak megtermelni tudják maguknak, a járásnak, az országnak a javakat, de jól el is szórakoznak, ha alkalom kínálkozik rá. Ha kikiáltói lennének a vásárnak, elnyelné hangjukat a lárma, de ők kimentek már a divatból, ahogy a vásárból is elmaradt jó sok ez-az. Régebben nem is itt volt a vásár, a mindig is korzónak tekintett főtéren, hanem a hajdani Jánosi utca legvégén, a dohánygyár előtt oda vezették a gazdák az eladásra szánt jószágaikat, meg a híres-neves kézművesek is ott árulták készítményeiket. Lehetett ott venni, eladni, csalni, lopni, túljárni mások eszén, s szórakozni is, mert hiszen milyen vásár az, amelyiknek a közelében nincs körhinta és egyéb érdekesség? Egyszóval vásár mindig volt Rimaszombatban, s a felszabadulás után több évtizedes kihagyást jegyezve újra van. Molnár Viktornak, a járási nemzeti bizottság alelnökének az agyában született meg a gondolat, legyen ismét vásár Gömörország fővárosában. És íme: most rendezték meg az ötödiket! Kezdték afféle szüreti mulatsággal, kisebbfajta árubemutatóval, és amikor látták, van értelme a Gömöri Vásár megtartásának, felkérték a járás tizennyolc kereskedelmi vállalatát és Szlovákia ipari termelőszövetkezeteit, hogy két napon át évről évre mutassák be és árulják termékeiket, s legyenek jelen a vásáron a borászati üzemek is, a magánkereskedők is stb. Az első vásártól a mostaniig fokozatosan nőtt a főtéren az ember- és áruforgalom, még a távoli Kolinból is voltak itt bemutatni és árulni férfi és női ruhákat, különféle játéktárgyakat. Az első napon este nagyszabású divatbemutatót is rendeztek női kosztümökből, ruhafélékből. Hagyományt éltetnek a gömöri vásár évenkénti megrendezésével. Kedves, jó hagyományt, illesse érte dicséret a járási és a városi nemzeti bizottságot, s mindazokat, akik immár ötödször éltetik ezt a vásárt, amelynek ugyanúgy van körhintája, céllövöldéje, mint a réginek, közönsége meg, ahogy látom, jóval több. Csak éppen alkudozó vásárjáró atyánkfiát nem vettem észre az emberek sűrűjében, aki tenyerébe csapott volna a vevőnek vagy az eladónak. Vagy egyszerűen csak tartotta volna a tenyerét. hogy no, komám, csapj bele, és kész az alku! De hát jeleztem az elején, hogy más már ez a vásár, nem olyan, mint a régi volt. A helye is más, az emberek is mások, nézelődni, vásárolni, murci mellett beszélgetni jönnek ide, meg hát bizonyítani, itt a Blaha Lujzamellszobor közelében, hogy ha Blaháné már nem is lesz több soha, a vásárjáró, nótáskedvű gömörieket tovább termi ez a föld. TOMPA MIHÁLY NAPOK Számontartott kulturális esemény Rimaszombatban a Tompa Mihály Napok. Tegyem hozzá mindjárt, hogy nemcsak ott, hanem egész Dél-Szlovákiában. Mert mindig jelentősnek ígérkezik, és az is tulajdonképpen, még soha nem okozott csalódást. így aztán csodálkozni sem lehet azon, hogy évről évre várakozás előzi meg, sokan kiváncsiak arra, milyen meglepetést tartogat a Tompa Mihály Klub rendezvénysorozatával. Az idén is volt minek örülni a rendelőintézet nagytermében, de másutt is, mert az események sora nem csupán arra az egy helyre korlátozódott. Már az első napon részesei lehettünk a pionírházban dr. Poór János műsorának. Szellemesen, ötletesen vezette az általános iskolák tanulóinak vetélkedőjét, de az igazi nagy élményt mind a gyermekeknek, mind a jelenlevő felnőtteknek Sellei Zoltán budapesti előadóművész nyújtotta. Rendhagyó irodalmi órája maximálisan elérte a célját, a tanulók elfeledkeztek róla, hogy foglalkoznak velük, együtt éltek a művésszel, az előadott verssel, az ügyesen adagolt, nevelő célzatú történetekkel. Sellei Zoltán élményt jelentő szerepléseivel aznap este és másnap is találkoztunk. Esti sugárkoszorú címmel Tóth Árpád és Karinthy Frigyes műveiből állított össze rendkívül hatásos műsort, nehéz volt a dolga az utána következő írói, lapszerkesztői bemutatkozásnak, amelyet én magam végeztem el. Külön érdekessége, színfoltja volt a Tompa Mihály Klub rendezvénysorozatának az a képkiállítás, amelyet „In memóriám Dúdor István" festőművész emlékére rendeztek. A tragikus körülmények között elhunyt dereski festőművész életművének egy rokonszenves töredéke igy vált fontos részévé a Tompa Mihály Napoknak. Ezzel azonban még korántsem mondtam el mindent A Tompa Mihály Napok gazdag programjában írók, költők beszélgettek olvasóinkkal, Gál Sándor, Batta György és Kövesdi Károly, s mindig élmény írónak is, olvasónak is az ilyen találkozás, az utóbbi bepillantást nyer alkotói műhelyekbe, s ízelítőt kap még meg nem irt vagy már müvekben is testet öltött élményekből, és az író is nyer az ilyen találkozókon, hiszen azoknak a véleményét hallgatja meg, akiknek a müveit megalkotja. A Miskolci Megyei Múzeum égisze alatt tevékenykedő Kelemér-Gömörszölösi Tompa Mihály Kör képviselőinek vetítéssel gazdagított minielőadásai is figyelmet érdemeltek, ugyanúgy, ahogy a néprajzos Jókai Máriáé vagy dr. Szénássy Zoltáné, aki „Klapka György és kora" címmel tartott szép előadást. De ennek a napnak mégiscsak a Fábry Zoltán születésének 90. évfordulóját méltató emlékműsor volt a fénypontja. Gál Sándor figyelmet érdemlő előadása határozta meg az évforduló illetve az életmű jelentőségét, Batta György és jómagam pedig személyes emlékekkel, élményekkel, Fábry-levelekből idézett részletekkel egészítettük ki Gál Sándor előadását. Az egész háromnapos rendezvénysorozatnak a Fábry Zoltán emlékműsor teremtette meg emelkedettebb légkörét. És még a harmadik napra is jutott elég az eseményekből. A Tompa Mihály Klub vendégei délelőtt elbeszélgettek a Csemadok alapszervezet tagjaival közművelődési gondjainkról. Délután meg Tompa Mihály szobrát koszorúzták meg a Május 1. kertben, s ennek az aktusnak a fennköltségét a Lévay Tibor vezette énekkarnak a fellépése és a zárszó adta meg. S a rangos három nap szervezőiről is szólnom kellene. Vaskői Károlyról, a Tompa Mihály Klub elnökéről, Veres János Rimaszombatban élő költőnkről és másokról, akik immár hagyományosan és jelentőségéhez méltón szervezik meg évről évre a Tompa Mihály Napokat. MÁCS JÓZSEF DÚDOR ISTVÁN: ÚTKÖZBEN 23
