A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-30 / 44. szám
?? 492 11 ••• Az egy tömbből faragott, kivájt eszközeink sorában az ősi eljárással készült csónakok (bodon- vagy bödönhajók), valamint a különböző méretű itatóvályúk fontos helyet foglalnak el. Először az utóbbiakról lesz szó. „A vályú eredetileg fából vájt, különböző rendeltetésű faedény. Okleveleinkben már a 12. században előfordul, valószínűleg csuvasos jellegű török átvétel" — írja a Néprajzi Lexikon. Készítése tehát több száz éves múltra tekint vissza, és a 20. században is általános. Az alapanyaga főleg fa, néhol kö, csak a második világháborútól váltotta fel szinte teljesen a beton. Baromfiak etetésére sok helyütt ma is apró favályúk szolgálnak. A favályúk készültek puha- és keményfából. A tölgy-, nyár-, éger- és fűzfa voltak a legkedveltebbek. A keményfa nehezebben megmunkálható, de tartósabb. A felsoroltak közül a választást a helyi adottságok befolyásolták. A favályú készítése a kővetkezőképpen történt: A megfelelő — általában derékvastagságú — fát kivágták és megtisztították az ágaktól. A törzset darabokra „szabták". A kérgétől megtisztított fát fejszével megformálták. A fa belsejét fejszével keresztbe bevagdalták, kiszedték a nagyobb darabokat. Az apróbbakat „kapatyúval", egy kapaszerü fanyelű eszközzel kaparták ki. A további finomítást a „kézvonyóval" végezték. Ez egy késszerű vas, két végén fából készült nyéllel. A vályú végébe a legtöbb esetben lyukat fúrtak és fadugóval bedugaszolták. A lyukon keresztül lehetett kiengedni a vizet a vályúból. Vigyázni kellett rá, mert a napra kitett vályú hamar megrepedt. A favályú méretei eléggé változóak. A legelőkön levő jószág itatására nagyobbat készítettek, mint amilyenek a parasztportán voltak. Néhány helyen favályúban történt a mosás is. A vályúk apróbb formai eltérésektől eltekintve Európa-szerte hasonlóak. A favályúk ma már ritkák, elsősorban múzeumi gyűjteményekben találhatók. Itatóvályű és csónak A csónak a benne talált kövekkel (Archívumi felvétel) Kézi vonó Tárnokról (Trnávka) Fejsze Szarváról (Rohovce) ► Fotó: Krascsenits G. m 1•. , ....... ■4 Jegenyetörzsböl készült csónak (Kós Károly nyomán), Liszka József rajza Fából vájt eszközökkel a parasztportán kívül a vizeken is találkozhattunk. Például a halászok, vízimolnárok és más „vízi emberek" jármüve is egy tömbből készült. Már Herman Ottó A magyar halászat (Bp. 1887) c. munkájában olvashatjuk, hogy az egyik legősibb vízi jármű az ún. lélekvesztő, amelyet egy fatörzsből vájtak ki. Ezért volt nagy jelentőségű az a lelet, melyet 1982. aug. 19-én találtak meg egy Somorja (Samorín) melletti kavicsbánya baggerozása közben. Ezzel kapcsolatban akkor több cikk is napvilágot látott. A fontos lelet megérdemli, hogy e helyt ismételten foglalkozzunk vele. Annál is inkább, mert sorsa azóta sem lett megnyugtatóan elrendezve. A csónakot egy fából vájták ki, mégpedig — az előző feltevésektől eltérően — fenyőfából. Hossza kb. 470 cm. Pontosan nem sikerült azt a múzeum dolgozóinak megállapítaniuk, mivel a csónak kiemelés közben kettétört. Oldalainak magassága kívül 30, belül 25 cm. Az oldalai merőlegesek a fenékre, amely viszont lapos. Az orr-rész 72 cm, a farrész 35 cm hosszú. A farrészben 20 cm mélységben egy 10 cm széles bevágás található „mégpedig legnagyobb valószínűség szerint az ún. fúróevezés céljára" — írja Kovács László, Egy érdekes csónaklelet c. cikkében. (Új Szó, 1982. X. 21.) Tok Béla azon a véleményen van. Még egyszer egy csónakleletről c. írásában, (Új Szó, 1982. XII. 17.) hogy a csónak ahhoz a lélekvesztöhöz hasonlít, amelyet Herman Ottó a már említett könyvében leír, és a kereső halászathoz, azaz a kecézéshez, kuttyogatés harcsafogáshoz és a varsázáshoz használták. A csónakban sok durván megmunkált követ találtak. Ugyanilyenek kerültek elő a csónak kiemelési helyének körzetéből is. Tok Béla a köveket az eresztőhálók két végén és közepén levő terméskövekkel tartja azonosnak. A csónak közelében találtak még egy megrongálódott gyutacsos puskát is, mely a múlt század második feléből származik. A csónak nagyon rossz állapotban van, sajnos a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Csallóközi Múzeumnak nincsenek megfelelő eszközei a konzerválásához. Ezért a múzeum dolgozói a felsőbb tudományos intézményekhez fordultak segítségért. Mind ez ideig sajnos nem találtak segítő kezekre, pedig a segítségre szükség van annál is inkább, mert a csónak kiállítási célokra jelen állapotában egyáltalán nem alkalmas, és pusztulásra van ítélve. VARGÁNÉ TÓTH LÍDIA
