A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-30 / 44. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL Miklósi Péter: Beszélgetés dr. JOZEF MRAVÍK kandidátussal, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkárával Rollan Szejszejbanev: AZ EZÜSTNYEREG (elbeszélés) Köbölkúti József: ÉLETIGENLÉS ÉS HAGYOMÁNYŐRZÉS (Csingiz Ajtmatov könyvéről) Lacza Tihamér: VAVILOV ÉS A SZOVJET GENETIKA Gál Sándor: ISMÉT LENINGRÁDBAN Címlapunkon J. Kolenöík felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. amnády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Pétemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kös Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK Sasvári Tiborról, a geológiai tudományok kandidátusáról, a Kassai (Koéice) Műszaki Főiskola Bányászati Karának adjunktusáról nem könnyű szavakkal arcképet festeni. Már csak azért sem, mert sokarcú száraz, adatokkal nem igazán jellemezhető életpálya az övé; ám talán ennél is fontosabb hogy negyvenévesen is egy gyerek kutatószenvedélyével foglalatoskodó szaktudós. Nevét — ismeretterjesztő cikkei és előadásai révén — sokan ismerik, akik a közművelődés egy sajátos részterületeként, netán komolyabb hobbiként érdeklődnek a természet ajándékvilágát kutató földtan iránt. Főiskolai dolgozószobájának földszinti ablakai előtt hatalmas fák állnak, s az őszi napsütésben valami időtlen szépséget, békés derűt. Arany János szavaival élve „egy kis független nyugalmat" árasztanak ... Idebenn a szobában a különböző kőzetminták, a posztemyi fotók, de az egyéb tárgyak is szinte beszédesek és személyes emlékeket hordozók — akárcsak a negyvenéves szaktudós, aki húszvalahány esztendő múltán is úgy fogadja az alig egy évvel idősebb riportert, mintha ma is még naponta találkoznánk, mint negyed évszázaddal ezelőtt, a bratislavai Duna utcai iskola folyosóin. — Ha nem is osztály-, de iskolatársak voltunk, így szinte kimondani is furcsa, hogy kereken két tucatnyi esztendőig egyetlen alkalommal sem találkoztunk. Vajon mi történt hát veled e harmadnyi emberöltő alatt ? — Talán akkor fogalmazok pontosan, ha azt mondom, hogy tudatosan, mégis kívülről jöttem Kassára is. a tanszékre is. Ez úgy értendő, hogy egyáltalán nem szabályos pályaív az enyém. Általában úgy szokott lenni, hogy az ember elvégzi az egyetemet, utána bent marad annak valamelyik tanszékén, és szép fokozatosan lépeget előre. Nálam viszont kicsit más volt a helyzet. Rögtön az érettségi után ért az első csalódás, mert a Komensky Egyetem geológiai tanszéke helyett, a kémia—fizika szakra vettek fel. Az első szemeszter végén letettem az előírt vizsgákat, utána pedig kiléptem az egyetemről. hogy munkába állhassak a geológiai intézetben. Abban bíztam, hogy némi gyakorlattal majd könnyebben vesznek vissza az egyetemre, immár geológusnak. Sajnos, ez az elképzelésem második nekifutásra sem sikerült. így hát eljöttem a kassai bányaipari főiskolára, ahol szintén lehet geológiát tanulni. A diplomaosztás után újra a földtani intézet alkalmazottja lettem, de immár Kassán. Akkoriban rengeteg időt töltöttem kint a terepen. Munkatársaimmal együtt mintegy öt esztendeig térképeztem, érctelepeket kutattam, amikor életem újabb kanyarjához érkeztem. Találkoztam a jelenlegi professzorommal, aki felajánlotta: szerkezeti teleptant oktató tanársegédként jöjjek visza a bányaiparba. Ez 1976-ban történt, és én azóta is itt vagyok. — Ma már kassainak érzed magad ? — Talán igen, hiszen több mint húsz éve élek itt. Más kérdés, hogy annak idején szükségből, a geológusi pályát biztosító főiskolai tanulmányok elvégzésének szándékával jöttem ide. De mert a feleségem is kassai, a múló évek során nemcsak őt. hanem a várost is megszerettem. Annál inkább, mert otthon magyar környezetben nőttem föl, a bratislavai magyar tanítási nyelvű iskolába jártam, és a hatvanas-hetvenes évek fordulóján Kassán is szinte lépten-nyomon ilyen ajkú környezetbe csöppentem. SASVÁRI TIBOR geológus — Sohasem érzel nosztalgiát a szülővárosod iránt? — A szó eredeti értelmében nem. Inkább egyféle ragaszkodást, hiszen ott élnek szüleim, a rokonság. Maga a város azonban már nem vonz annyira, mert a pályám, az érvényesülésem számára Kassától sokkal többet kaptam. És innen nyílt meg számomra a világ is. hiszen különböző expedíciók tagjaként jártam Magyarországon. Lengyelországban, Ceylonban. Sri Lankán. Dél-lránban, Közép- Afganisztánban, a Spitzbergákon. — Odakünn gondoltál-e gyakrabban haza, avagy otthonról gondolsz-e többet oda ki? — Ezen még sohasem tűnődtem ... Tény, hogy minél távolabbra kerül az ember a családjától, annál eltéphetetlenebbeknek érzi például a gyermekeihez fűződő szálakat. Persze, érzelgösködésre nemigen jut idő, hiszen egyetlen komoly expedíció sem egzotikus tájakon szervezett sétagalopp. És otthonról is ilyen értelemben gondolok a hoszszabb-rövídebb külföldi tartózkodások lehetőségeire. hiszen geológusként fontos számomra, hogy megismerjem a világot. — A földkerekség általad említett pontjain milyen kutatómunkát végeztél? — Lengyelországban és Magyarországon elsősorban barlangászként jártam több alkalommal. Sri Lankán és Ceylonban, ennél is pontosabban a Bengáli-öböl és az Indiaióceán közötti Jaffna-félszigeten, a rendkívül érdekes és ritkán előforduló óceánikus karszt kutatásával foglalkozott a Szlovákiai Barlangászati Múzeum védnöksége alatt szervezett expedíciónk. Itt végzett, több hónapi munkánk eredményei iránt például amerikai és kanadai tudósok is érdeklődtek. Kasmírban ennek ellenkezőjét : a magashegyi karszttípusokat. Afganisztánban, a Hindukus nyugati nyúlványainál pedig a mésztufa bariangtípusokat vizsgáltuk. A Spitzbergákon két hónapig tartózkodtam, ahol szovjet geológusokkal együttműködve a jégárak és a jéghegyek tudományos vizsgálatával foglalkozhattam. — Mi a szőkébb szakterületed ? — A szerkezeti teleptan, ami annyit jelent, hogy elvi és gyakorlati módszerek alkalmazásával próbáljuk megállapítani az érctelepek újabb, a geológiai erők hatására egy-KÖTŐDÉSEK mástól néha tekintélyes távolságra sodródott és egyelőre még feltáratlan mezőit. — Miként függ ez össze a jégárakkal, a jéghegyekkel? — Több szempontból is! Hogy csak egy példát említsek: kitünően lehet rajtuk tanulmányozni a különböző repedési szisztémákat, ami szinte óráról órára figyelhető, mérhető; azután pedig a földdel befedett geológiai rétegekre is vonatkoztatható. — Feleségedet nem zavarja, hogy veszélytelennek aligha mondható helyeken fordulsz meg kutatómunkád során ? — Szakmailag nem, mert korábban ö is barlangász volt, így rengeteg közös témánk van. Inkább emberileg aggódik értem. — Talán nem tűnik majd lokálpatriotizmusnak. ha tőled, a világlátott geológustól azt kérdezem: Szlovákia mely tájait kedveled a leginkább ? — A gömöri és a szepességi karsztvidéket, ahová nem tudok olyan kirándulást tenni, hogy ne fedeznék fel valami újat. A természetjárás különben is kedvenc időtöltésem egyike, hiszen aki pusztán az íróasztal mellett akar jó geológus lenni, az aligha viheti igazán sokra. — Miért ? — Mert az elméleti munka elszakítja a valóságtól, az élettől, és egy idő után úgy érezheti magát, mint aki felett elszállt az idő. de erről elfelejtették értesíteni. Ezért lényeges egyensúlyra, harmóniára törekedni az élet és a kutatás között. — Kandidátusi szakdolgozatod témája? — Az újságíróé a földön, a geológusé a föld alatt hever.. . Arról írtam hosszabb értekezést, vajon a slovinkyi rézérctelepen lehet-e számítani újabb feltárandó telephelyekre. — Aránylag fiatalon lettél egyetemi oktató. Elégedett vagy? — Tény, hogy az ilyesmi szakmai és erkölcsi elismerésnek számít, de az már régen rossz, ha az ember ettől elégedett lesz önmagával. Az életpályámmal viszont már elégedettebb vagyok, hiszen látványos kudarcom nem volt. Olyan viszont nem is egy. hogy szakmailag többet szerettem volna elérni, mint amire lehetőségem volt. Megtanultam. hogy sok minden múlik a helyes helyzetfelmérésen; és persze azon is, hogy az ember mennyire fogékony az újra. — Hogyan él egy geológus ? — Hétköznapján. Vendégiben van egy víkendházunk. a hétvégeken fizikai munkával lazítok. Szívesen tartózkodom otthon, a lakásban is, de igazán dolgozni itt a tanszéken vagy odakint a terepen tudok. És hogy mi kellett az eddigi eredményekhez? Szakmaszeretet, szorgalom, szerencse, a lehetőségek felismerése és megragadása. No meg az, hogy nekem egy kicsit hobbi is a munkám, mert eredményeket elérni csak kötelességből nem lehet. — Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba című versét említve, te mit üzennél most a Duna utcai ..suliba"? — Talán Kosztolányit idézném, miszerint: „Csak az anyanyelvemen lehetek igazán én." MIKLÓSI PÉTER
