A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-02 / 40. szám
dánkkal szemben kedves kis kávézó fogadja a vendégeket. Itt tapasztaltam először, hogy a fagylaltot nem gombócokban, hanem grammokban adagolják. A „szók" meg egy igen finom rostos üdítőital, különféle gyümölcsökből készül, s általában hűtve árusítják. Szerencsére volt alkalmam megkóstolni a mandarinos, őszibarackos és szilvás készítményt, bár ez utóbbi kevésbé ízlett. A grúzok vendégszeretöek. Szeretik a turistákat, élvezik, ha idegenek botlanak beléjük, s kézzel-jábbal mutogatva érdeklődnek valami iránt. Mi buszjegyet akartunk venni. Hiába kérdeztük a megállóban álló néhány várakozót, nem igen értettek meg bennünket; az egyik az út másik oldalára mutogatott, a másik pedig a Lenin térre küldött el. Tanácstalanul szálltunk fel a buszra — jegy nélkül — s figyeltük, hogy vajon mikor büntet meg bennünket az ellenőr. De nem történt semmi. A felszállók egy kis perselyhez léptek, abba pénzt dobtak, majd letéptek egy jegyet. Milyen egyszerű! Ez a „gépezet" akár pénz nélkül is adagolja a jegyeket, így senkinek sem kell kötelezően fizetnie. De a grúzok nem csapják be önmagukat, s ha felszálláskor nem is, leszálláskor biztosan váltanak jegyet! Tbiliszi hossza 22 kilométer, fö központja a már említett Lenin tér. Ezt a teret a múlt században építették, közepén Lenin szobra áll, háttérben pedig a városi szovjet épülete. Lényegében ez a tér választja el az óvárost az új városrésztől. Varlang gárúton egyszerűen nem lehet keresztülmenni, olyan folyamatosan özönlik a rengeteg autó; mi is inkább az aluljárókban közlekedtünk. Az ajándékboltokból a sugárúton nincs hiány, kezdve a grúz népművészeti mintákkal díszített toliakkal, ízléses tárcákkal, övékkel, poharakkal, egészen a gyertyatartókig és még sorolhatnám. Van is vevő ezekben a boltokban, hiszen a világ minden tájáról érkeznek ide turisták, de főképp Franciaországból, Bulgáriából, Csehszlovákiából és Lengyelországból. Napközben a Rusztaveli út mindkét oldalán rengeteg a járókelő. Az üzletek, igaz. GRÚZIÁI BARANGOLÁSOK tiz-tizenegy óra körül nyitnak csak, de vannak olyan boltok is, melyek este tizenegyig várják a vásárlókat. Ami Moszkvának az Arbat, Prágának a Vencel tér, Budapestnek a Váci utca, az Tbiliszinek a Rusztaveli sugárút. Szállo-Tbiliszi központja: a forgalmas Rusztaveli sugárút A Prágából érkező Aeroflot gép moszkvai idő szerint éjfél után fél órával érkezik a grúz fővárosba, Tbiliszibe, de itt már ilyenkor fél kettő van, hiszen az időeltolódás hozzánk viszonyítva pontosan három óra. Fáradtságnak, álmosságnak még a jelei sem mutatkoznak rajtunk, hiszen a csaknem négyórás repülőút kellemesen telt el, s észre sem vettük, hogy időzónákat repültünk át. Igen, kétezer nyolcszáz kilométert tett meg a TU—154-es hatalmas gép, mégsem volt fárasztó a vonattal csaknem öt napig tartó út. A tbiliszi repülőtérről csak Aeroflot gépek indulnak, a jelentősebb külföldi légitársaságok, a FRANCE AIR, a MALÉV, az ALITALIA vagy a CSA Moszkvába, Kijevbe, esetleg Leningrádba irányítja gépeit. Ennek ellenére a grúz főváros repülőtere jelentős belföldi forgalmat bonyolít le, hiszen a szovjet légitársaság egy repülője minden hétfőn Prágával is kapcsolatot teremt. Miután kézhez kapjuk csomagjainkat, az Inturist autóbuszába szádunk, hogy egy hajnali „városnézést" tegyünk, jobban mondva eljussunk a szállodánkig. Kivilágított sugárúton haladunk, az út mentén szépen gondozott zöldsáv húzódik, rendszeres távolságokba kiültetett alacsony díszbokrok. Mennyi zöld! Szinte szokatlan, hogy egy nagyvárosban, ahol az ipar jelentős teret hódított magának, ahol naponta több ezer személygépkocsi pufogtatja a mérges gázokat, ahol a lakosság lélekszáma meghaladja a másfél milliót, jutott idő az egészséges életkörnyezet kialakítására. Parkok, magas jegenyék, fügefák övezik utunkat, mígnem elérjük a Lenin teret, ahonnan aztán már csak pár percre van az Inturistnak a grúz fővárosról elnevezett szállodája. Ez valahol a Rusztaveli sugárút közepén épült mintegy hetven évvel ezelőtt. A kivilágított utcáról nagy sötétségbe lépünk be, s a szálloda alkalmazottai elnézésünket kérik az áramszünet miatt. Rövidzárlat keletkezett, de csak néhány percet kell várni, s a hibát kijavítják. Vezetőnk kiosztja a szobakulcsokat, felgyullad a villany, s néhány perc múlva már a kastély stílusú első osztályú szállodában botorkálunk. Tbiliszi forgalmas város. Csak reggel döbbentem rá erre, hogy itt épp olyan sűrű a forgalom, mint Berlinben, Prágában vagy Budapesten. A Rusztaveli suJellegzetes A Tbiliszi Szálloda gyönyörű bejárata 20
