A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-03 / 27. szám
Bússá (Busince) határközség, a térképen az Ipoly folyó mentén, Nagykürtös (Vefky Krtís) és Losonc (Lucenec) között félúton található. Ma már másodszor ballagok végig a falun. A bolt előtt, a presszóban meg a buszmegálló ivójában sok ráérő embert látok. Az ögyelgök-csellengök zöme cigány. Tereferélnek, múlatják az időt. — Bussán — mondja a helyi nemzeti bizottság újkeletű emeletes irodaházában Vámos Géza hnb-elnök hivatali feljegyzéseibe kukkantva — jelen pillanatban 1 260 állandó lakóhelyi bejelentővel rendelkező ember él. Közülük 164 vallja magát cigánynak. Többen ugyanis, hiába csokibarna a bőrük, koromfekete a hajuk, idegenkednek a megalázónak vélt megkülönböztetéstől. Tulajdonképpen meg is értem őket, hiszen többnyire derék, munkaszerető, jóravaló népek, s nem szíve-Hetedikes és nyolcadikos dia kokkal: a 17 tanuló közül 7 cigány sen vállalnak sorsközösséget hitelrontó, lezüllött, tekergő-csavargó fajtabélijeikkel. Az elnök szavaiból egyöntetűen kiviláglik: a bussai cigányok többsége rendezett körülmények között, szépen, jól él. Látogassuk meg néhányukat, javallja, mire felkerekedünk, s azon melegében falunéző, ismerkedő sétára indulunk. — Tizennyolc éve vagyok a közösség „polgármestere" — újságolja Vámos Géza már menet közben —, előtte a helyi alapiskolában tanítottam, 1962 óta bussai lakos vagyok, hát igazán elhiheti: ismerek mindenkit, akár a tenyeremet. Bussán mindig is éltek cigányok. Sokan közülük a tömegszervezetek munkájába is bekapcsolódnak, de nem húzzák ki magukat a közhasznú társadalmi munkák alól sem. Miattuk nem kell hét lakattal őrizni a portákat. — Ha a főtér menti, néhány házból álló falucsúfító „minipérót" sikerülne teljesen felszámolnunk — sóhajt egy keserveset —, teljes lenne a nyugalmam, boldogságom. Természetesen a falu „szégyenfoltja" felé vesszük az irányt. Sivár kép fogad. Pár négyzetméternyi területen 12 nagycsalád lakik. A „minipéró" a falu szégyenfoltja mindenkepp Valaha — büszkélkedik Berki Jenő Risten muzsikáltam fi Ráczék emeletes házát bárki megirigyelhetné Az első hosszúház udvarán keresztbe-kasul kifeszitett dróthuzalokon és cukorspárga köteleken pelenkák garmadája meg szekérderéknyi egyéb, elnyűtt mosott ruha szárad. A szomszédban alig huszonévesnek saccolt fiatalasszonynak titulált lányanyák napfürdőznek, korosabb férfiak és ezerráncú öregaszszonyok élvezik az édes semmittevés talmi örömeit. A harmadik szalagház elülső traktusában nagy a sürgés-forgás: a fiatal gazda tatarozza a lakóhelyiséget. Gyerek akad mindenütt épp elég. — Szinte állandóan toldozzák-foltozzák házaikat — legyint feléjük lemondóan Berki Jenő, a kertkaput támasztó egyik pérószomszéd —, mégsincs látszata az igyekezetüknek. Dolgoznak pár órát, aztán a kocsmában kötnek ki. Jenő bá' 77 éves, valaha környékszerte híres cimbalmos volt, fiatal korában bandájával még Pesten is muzsikált. Bussán esztendőkkel ezelőtt több zenekar is működött. — Egyszer a szécsényi földesúmál — emlékezik — szinte megállás nélkül, napokig húztuk a talpalávalót. „Szegény" uraság. egy ültében elkártyázta, eldorbézolta jókora vagyonát, a végén mi, cigányok adtunk neki pár fillért, hogy a fogadóban egy tányér meleg levest vehessen magának .. . Berki Jenő lelkes Csemadok-kultúrmunkás. — Aki valamit is ad magára, minél előbb elköltözik a „szigetről" — bök ujjával a hnb-elnök a péró irányába. — Mi szinte minden hozzáférhető megárvult épületet felvásárolunk és a helyrepofozott szükséglakásba a péró lakóit mentjük, ám igyekezetünk egyelőre szélmalomharcnak bizonyul. Az elköltözők helyére ugyanis még aznap éjjel új honfoglalók érkeznek. Az elmúlt 15 esztendőben mintegy 25 családnak biztosítottunk emberibb életkörülményeket. A legtöbben közülük remekül beilleszkedtek a faluközösségbe. Folytatjuk a szemlélődést. Az egyik „új soron” emeletes háza előtt Rácz Barnabással állunk meg beszélgetni. A zömök férfi a lakásba invitál. „Bányász voltam sokáig, szépen kerestem de megrokkantam, rokkantnyugdíjas lettem — beszél, miközben a körülöttünk tüsténtkedö feleség készítette finom kávét kóstolgatjuk —, közben négy gyereket neveltem föl, s mindegyiknek jól jövedelmező szakmát adtam a kezébe. Valaha egy pár négyzetméternyi lyukszobában kilencen éltünk együtt. Most viszont mindegyikünknek egy külön emeletrész jut. Épp a minap mérte fel a biztosító embere, bebútorozott lakásunk közel nyolcszázezer koronát ér." Rácz Barnabás két fia „fehér" lányt vett feleségül. Ők már hallani sem akarnak „seregbéli" rokonaikról. A bussai cigányok többnyire a helyi földműves-szövetkezetben lépnek alkalmazásba. — Közel ötszáz dolgozónk közül — összegez Marta Cerbová, a káderosztály vezetője — 92 cigány; legszívesebben állatokat gondoznak, fejnek, etetnek, több szabadidőhöz jutnak ezáltal. Kimutatásaink szerint a munkából igazolatlanul kevesebbet hiányoznak, mint a közös többi munkása. Egy kis odafigyeléssel, több jóindulattal, nagyobb türelemmel — állítom — a legrakoncátlanabbakat is ki lehet gyógyítani munkakerülő „betegségükből". Bölcsődénkbe, óvodánkba rendesen, pontosan küldik csemetéiket. Ha igénylik, lakásépítési kölcsönt folyósítunk számukra. Betérünk az alapiskolába is. — Cigány tanulóink előmenetele — fogad Ján Senesi iskolaigazgató —, bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Legtöbb esetben nem helybéli diákok számlájára írandó, de gyakori vendégek minálunk az eltűnt tárgyak után nyomozó, vagy apróbb, más bü ncselekmények felderítésén fáradozó rendőrök is. De nézzük a kimutatásokat: a szlovák nyelvű tagozatunk 345 tanulója közül 69, a magyar részleg jelenleg 58 fős. Akik rendezetlen családi körülmények között élnek, nőnek fel, többnyire fittyet hánynak a tanulásra is. Persze, el kell mondanom, hogy évről-évre akad az osztályok valamelyikében jeles előmenetelő cigány diákunk is. A tavalyi igazolatlanul mulasztott 1 228 tanórából 1 185 a cigány lányok és fiúk számlájára írandó. Valaha Bússá határában a „seregben" laktak a cigányok. Vályogból vagy kimustrált bádoglemezekből összetákolt viskókban éltek, s kőkori körülmények között tengették életüket. A tábor ma már nem létezik, s remélhetőleg hamarosan eltűnnek az utolsó fehér foltok is: minden bussai cigány saját, kényelmes otthonában lakik majd. A türelem, remélhetőleg rózsákat terem. . ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 4
