A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-26 / 39. szám

intíe: M^OO Kiimm&áom tÖt&ékÉWB Kár, hogy nem sikerült lefényképezni! A suhanó autóbuszból ezt bizony elmu­lasztottam! Pedig nem mindennapi lát­vány utainkon a lóháton közlekedő em­ber. A szerencse azonban mellém szegő­dött. Másnap a Szoroskán lefelé cso­rogva, Krasznahorkára tartva, szembe jött velünk az előző napi lovas. Csak­hogy a gazdi most a „jármű" mellett lépkedve, gyalogosan. A parkolónál megvártuk, és engedélyt kértünk, hogy megörökíthessük. Szívesen ráállt, s köz­ben egy kis beszélgetésre is jutott idő. — Persze, hogy megbámulnak az emberek. Sokan még a fejüket is csó­válják, mások elnézően mosolyognak. Sezimovo Ústíból jövök — mondjam inkább azt, hogy jövünk — és itt a tetőn érjük el az ezredik kilométert. Július hatodikén keltünk útra és ter­vünkben az szerepel, hogy szeptember tizenharmadikéig az országot körbejár­va háromezer-négyszáz kilométert te­szünk meg. Bambikkal, mert Így hívják a lovamat. Remélem a hátán lévő seb gyorsan begyógyul — megáztunk és a nyereg feltörte — és ismét nyeregben ülve folytathatom az utat. Most emiatt két szakaszt gyalog teszek meg. A lónak előírásosan kell felszerelve * lennie. Nem hiányozhatnak olyan fontos dolgok, mint az abrakostarisznya, a pokróc — és a többi — elsorolni is hosszadalmas lenne a ló és lovas szá­mára nélkülözhetetlen holmit. Ezeket a lovasturisztika szabályai határozzák meg, írják elő. Csernyő felé tartunk, ott vesszük az utat majd felfelé. Én ugyanis vasutas vagyok, mozdonyvezető, tehát legna­gyobb kikötőnkbe természetesen ellá­togatok. Egyébként mindenütt az úti­tervül és naplóul szolgáló jegyzetfüzet­be ütött bélyegző igazolja ottjártunkat. — Nemzeti bizottságok, határátkelőhe­lyek bélyegzőit mutatja. — Az útra fizetés nélküli szabadsá­got vettem. Nem, semmilyen szerv, vagy szervezet sem támogat. A barátok, a testnevelési szervezet tagjai odahaza betakarítják a szénát, hiszen arra a télen szükség lesz. Lóháton ülve, lassan haladva az em­ber olyan dolgokat is észrevesz, melyek mellett máskor rohanva halad el. Innen gyönyörű a táj, a dunai ártéri erdők, a síkság, majd az azt felváltó dombok, később hegyek. Az úttal minél több pártfogót szeretnék a lovasturisztikának szerezni. S egyúttal a szervezett turiz­mus századik évfordulójára is emléke­zem általa. A nevem pedig Kolibík Jó­zef. Jó utat, mondanám, de eszembe jut, hogy mire ezek a sorok megjelenhetnek — ha semmi nem jött .közbe — ló és lovasa már befejezte útját. GÖRFÖL JENŐ (A szerző felvételei) K Játékszerre emlékeztet, de együléses autó (ha annak nevezhető) a finn Tapio Rajala járműve, amely mindössze 30 kilogramm súlyú, s állítólag — mindösz­­sze 0,155 liter benzint fogyaszt száz kilométeren. Kísérletnek nem rossz. Új típusú szélerőmüvet helyeztek üzem­be Walesben, a Carmarthen-öbölben. A 25 méter magas betontorony tetején elhelyezett H-alakú, óriás tv-antennára hasonlító szerkezet 135 kilowatt energi­át táplál a villamos hálózatba. Az „an­tenna" 25 méteres acél keresztkaróból és két, kilenc méteres félpengéböl áll, ezeknek hajlásszögét hidraulikus vezér­léssel 70 fokos szögig lehet változtatni. Az erőátviteli rendszert, a sebességvál­tó-házat és a féket a toronyban helyez­ték el. Ilyen még nem volt' Cipő, amely egy szemvillanás alatt varázsolható at túra­­cipöbó'. alkalmivá A kellék összecsuk­ható es kis helyen elfér. Készítője szerint ez egyike azon szükséges holmiknak — állítólag pontosan 52 ilyen van —, ame­lyeket a modern embe* nem nélkülöz­het 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom