A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-26 / 39. szám
msm HAIIŰTTUK-OLVASTÜK-LATTUK Ez a felvétel az idei, tavaszi-nyári kollekciókat bemutató párizsi divatbemutatón készült. Ahogy a képen is látható, a váll továbbra is hangsúlyos marad, a szoknya bö, a hossza változó. Tüntetnek a francia parasztok, mert bevételeik 1974 óta állandóan csökkennek. A felvételen az angol húsbehozatal ellen tüntető juhtenyésztők láthatók. Sabine Azéma az egyik főszereplője a Halálos szerelem című Alain Resnaisfilmnek. A kiváló francia színésznő César-díjat kapott Mélo című új filmjéért, amelyet ugyancsak Alain Resnais rendezett. Romy Schneider és Isabelle Adjani után Sabine Azéma a harmadik színésznő, akit kétszer tüntettek ki a nagy rangú filmdíjjal. m r A FE Michel Bútor: A SZAVAK A FESTÉSZETBEN „Az a szólás járta valaha, hogy a költő szavakkal fest; ezt a festő is megteheti — írja Michel Butór a francia regényirodalom új hullámának egykori fenegyereke, a „Módosulás" világhírű szerzője. Az utóbbi időkben hátat fordított a regényírásnak s egyre inkább az esszé, különösképpen pedig a képzőművészeti esszé irányába tájékozódik. A könyvében is a művészettörténet területére kalandozik el s meglehetősen szokatlan szempontból fogja vallatóra a müveket. A szemükben sokszor közömbös vagy érdektelen szignók, feliratok a Butor-féle tárlatvezetés során hirtelen szembeszökőek, jelentékenyek lesznek, olyannyira, hogy többé lehetetlen észre nem vennünk azt a változást, amelyet a kép jelentéstartományában okoz- ■ nak. Bútor kötete a Corvina kiadó nemrég indult „Imago" sorozatában látott napvilágot, s a sorozat jellegének megfelelően gazdagon van illusztrálva. Az alig száz kis oldalnyi terjedelmű s mindössze 6 ívnyi szövegű könyvben majd száz illusztráció teszi látványossá a szokatlan szemszögű szöveget, köztük olyan hires alkotások színes lenyomata, mint Malevics: Egy angol Moszkvában című műve (ennek részlete került a könyv címoldalára is), Brueghel: Icarus bukása, Dürer: A szentháromság, Chagall: A piactér, van Gogh: Csendélet és Kandinszkij: Váltakozás című remekei. Hogy az elején idézett gondolatmenetet befejezzük: „Festészeti partitúra: a zeneszerző hangjegyekkel és szavakkal írja oda, hogy a zongoraművész (vagy én, bárki, aki erre képes) mit csináljon, hogyan adja elő a művét, ugyanígy a festő is sémákkal és szavakkal írja elő mit tegyek (vagy mit tegyen a mű más tolmácsolója), hogy bemutassa müvét." (cselényi) VALLOMÁS A SZÜLŐFÖLDRŐL Az utóbbi időben egyre előkelőbb helyet kapnak a helytörténeti publikációk, melyek gyakran nem kiadói gondozásban jelennek meg, de tartalmi értékük tartja a minőségi mércét. Sőt, amint azt Siska József (a múlt évi hazai földrajzinév-gyűjtés pályadíjasa) itt bemutatott kötete is bizonyítja, nem egy vonatkozásban vetekszik, helyenként felülmúlja — például következetességben, pontosságban, a forrásanyag hitelességében — egyes „profi kutatók" munkáit. Hogy a számos ilyen jellegű kiadvány közül miért épp a szóbanforgót emeljük ki, fő oka az, hogy a történeti leírásnál több, számunkra is használható adatot találunk benne. Damóc, melyről a kötet szól, magyarországi község, a hazai bodrogközi Perbenyikkel (Pribeník), Dobrával, Béllyel (Bieí), Nagytárkánnyal (Veiké Trakany) határos, s e helységekhez egykori uralkodóink vagy más közös történelmi eseményeink révén, hol lazábban, hol szorosabban kapcsolódik. Ez az, amiért figyelmébe ajánljuk a Bodrogköz kutatóinak. A mű három fejezetre oszlik: a táj, a múlt, a nép részekre. Az elsőben a szerző leírja a helység szükebb és relatívan tágabb földrajzi környezetét, azaz a tájat a benne élő néppel a helynevek tükrében. A múlt fejezet felfedi és felvillantja a homályba vesző viharos, történelmi századokat: a szatmári békéig, a szabadságharcig, a monarchia felbomlásáig, illetve a napjainkig terjedő időszakig. A nép fejezet két részre oszlik: az egyikben a falu társadalmát, ősfoglalkozását, állattartását, földművelését, erdőgazdálkodását, táplálkozási rendjét, szokásait, a település és építkezés jellemző vonásait, illetve a kismesterségeket és a háziipar szerszámait, termékeit ismerjük meg. Olvashatunk az emberélet fordulóiról, a jeles napok szokásairól, a faluközösség hiedelemvilágáról és nyelvjárási sajátosságairól. Külön értéke a kötetnek a gazdag illusztrációs anyag, mely nyolcvanegy korabeli fényképfelvételből, több szövegközti térképből, okmányreprodukcióból, motivumrajzból, kottamellékletből, jegyzetekből és az adatközlők névsorából áll. D. Varga László FÁKLYA A rádió egy-egy műsora akkor jó, ha tisztességesen megkomponálta szerkesztője. Ehhez hozzátartozik az is, milyen riportalanyok szólalnak meg s esedékes-e, amit mondanak? Mert ha unalmas, sematikus a mondanivaló, a hallgató vagy nem figyel oda, vagy más állomásra vált át. A szerkesztő-riporternek azzal is megnehezül a dolga, hogy neki kell a riportokat elkészítenie, felkészülnie a beszélgetésekre, ráhangolódnia beszélgetőpartnerére. Az ö dolga az anyag vágása is. A hallgató azonban csak a végső eredményt érzékeli, a szép, ám gyötrelmes munkáról mit sem tud. Az augusztus 16-i Fáklya, amelyet Zsigarcsik Katalin szerkesztő-riporter készített, jól sikerült műsor volt. Dicsérni kell a szerkesztő rátermettségét, jó kompozíciós készségét. Érezhető volt, hogy szíwel-lélekkel dolgozott, amikor a kelet-szlovákiai Jászon bemutatta a Csemadok 11. nyári művelődési táborát, a tábor néhány résztvevőjét. Fölfigyeltető beszélgetést folytatott Nagyferencz Katalin faszobrásszal, aki emberközpontú szobrokat, kopjafákat farag, s állítja, hogy a fa a legcsodálatosabb anyag s melegebb, mint a rideg kő vagy márvány. Beszélt arról is, hogy vissza kell térni a népművészet motívumaihoz, s a művésznek két lábbal kell a földön állnia: az embert, az érzelmeket kell beleálmodnia szobraiba. Megszólaltatta továbbá Varga Mihály magyarországi rockzeneszerzöt, aki szintén öntevékeny művészeti táborokat szervez Pesten. Varga Mihály beszélt terveiről, elképzeléseiről, a rock-muzsika jelenéről és jövőjéről. A jászói összejövetellel kapcsolatban megjegyezte, hogy a művelődési táborokban közelebb kell kerülni a hétköznapokhoz. Ott volt a táborban Pólós Árpád és felesége, Kövesdi Mária a Thália színpad művészházaspárja, akiket éppen gulyásfőzés közben ért a riporter. Kedves színfoltja volt a műsornak, hogy kötetlenül és vidáman meséltek a táborról, a színművészeiről, a színház terveiről. A kassai (Kosice) Új Nemzedék zene- és táncegyüttes életét mutatta be az együttes vezetője. Kovács Marcell, de megszólaltak a táborban résztvevő és munkálkodó iskolások is, végül Huncik Péter pszichológus-orvos mesélt a táborban tartott előadásáról, a nyelv és gondolkodás összefüggéséről, egyenesvonalú kapcsolatáról stb.-Dénes-KÉT FIATAL ÉNEKES A „Hétfő a Klarisszáknál" kamarakoncertek keretében 1987. augusztus 17-én a Szlovák Nemzeti Színház két fiatal szólistájának — Éva Antolicová (szoprán) és Miroslav Dvorsky (tenor) — énekprodukcióját hallhattuk. Előbb Éva Antolicová adott elő három Brahms-dalt, Kardos Ének a szerelemről című művét és négy Rahmanyinov-dalt. Nincs a daléneklésnél igényesebb művészi feladat. Ifjúkorban a dalok előadása méginkább nehezebb. Ez főleg a Brahms-dalok előadásakor volt érezhető, mert a fiatal előadóművészt egyrészt az operaszerű énekmód zavarta és korlátozta, másrészt nem sikerült élethűen tolmácsolnia a művek bensőséges, intim hangulatát. A KardoS-dalciklus színre vitele meggyőzőbb volt, ám ez esetben sem beszélhetünk mesteri előadásmódról. Nem véletlen, hogy még a legtekintélyesebb operaénekesek is szinte leküzdhetetlen akadálynak tartják a daléneklést. Miroslav Dvorsky is hasonló problémákkal küzdött, bár hangszine nemes és nála a különféle fekvésű hangok hangszinbeli sajátosságai tiszták, kiegyensúlyozottak. Beethoven Adeleide és Suchon Pillantás az ismeretlenbe című dalát adta elő. A műsor második részében Éva Antoliőová Margaréta áriáját adta elő Arrigo Boito Mefistofeles című operájának 3. felvonásából, Dvofák Ruszalkájából a 3. felvonás nagyáriáját és Verdi A végzet hatalma című operájának 4. felvonásából Leonóra áriáját. Éva Antolicová szopránja középfekvésben nagyon temnészethűen hat. a felső regiszterekbe való átmenetkor darabossá, szögletessé válik és önmagától felerősödik. A Dvorák-mü előadása közben a hangok egymásutánjának tagolási módja, a zenei artikuláció bizonyos vonatkozásban vitatható volt. Az ifjú énekesnő a legnagyobb sikert a Verdi-áriával aratta. Miroslav Dvorsky a műsor második részében Mozart Don Giovannijának első felvonásából Don Ottávio áriájával, Donizetti Szerelmi bájital című operájának második felvonásából Nemorino gazda áriájával és Puccini Pillangókisasszony című operájának első felvonásából Pinkerton hadnagy áriájával mutatkozott be. Éppen ebben, az áriákat bemutató részben tűnt fel a legmarkánsabban az ifjú tenorista hanggazdagsága és hangjának kiműveltsége. Miroslav Dvorsky már több európai énekversenyt tudhat maga mögött, tehetsége reménytkeltő, de a bővebb következtetések levonásának az ideje még nem jött el. Dr. Igor Berger 9
