A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-28 / 35. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés HODEK MÁRIA tanítónővel Balázs Béla: STEINER GÁBOR CENTENÁRIUMA Mécs József: KORUNK HIPPOKRATÉSZEI Lovicsek Béla: , A KUTYÁS FÉRFI (elbeszélés) Miklósi Péter: HUNGARORING Zolczer László: NESZEBAR, A MŰEMLÉKVÁROS Címlapunkon Banská Bystrica a SZNF központja Ján Stries felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Péterné Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. é. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateistvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Nyár van és szünidő. Engedélyezek magamnak néhány percet és szabadjára eresztem a gondolataimat. Hadd járják be szülőföldem szép határát. Kisfaludyt asszociálják a szavak, de nem kérdezem: „meglátlak-e valahára?", mert tudom vasárnap ismét hazautazunk. E tudattól tagjaimban már előre jóleső zsibbadást érzek. Csodálatos tud lenni ilyenkor nyáron a kert, anyám összes kerti virága ott virít a ház körül, az udvaron már „kakaskodnak" a tavaszi kiscsibék, lassan tömni valók a libák ... És hazavár a Dunapart... ezernyi színével, friss levegőjével ... Kolozsnémához (Klizská Nemá), a szülőfalumhoz, máig erősen kötődöm. Úgy kéthetente járunk haza a családdal. A másik hétvégén Vágfarkasdra (Vlcany) látogatunk, a feleségem szülőfalujába, hiszen ő éppen úgy kötődik oda, mint én Kolozsnémához. A természet, a Duna meg én szinte egyek voltunk gyerekkoromban. Szinte a kisujjamban volt a halászat minden fortélya. Nem volt gond egyetlen éjszaka hatvan kilónyi halat fogni! — Miről ismerszik meg a jó halfogó hely? A víz színéről, a környező növényről, nádról, sásról? — Aki a víz partján nő fel, szinte beleszületik ebbe a tudományba. Mindkét nagyapám hajós volt, mozdulataik tovább élnek az izmaimban. Ismerni kell a víz járását és a hal szokásait. Ezután már csak a háló kivetése marad, és biztos a fogás. — Tudsz-e a ladikkal bánni? Vízre mernél-e szállni? — mire kimondom már szívnám is vissza a kérdést. Vízparti gyerektől sértés ilyet kérdezni. Pillantása jelzi, hogy elnézi, megbocsátja tudatlanságomat Vajon vizsgáztatás közben is tud ilyen nagyvonalúan elnéző lenni? Egyelőre maradunk a ladiknál. — Már hogyne tudnék! Hogyne mernék! A legemberpróbálóbb napokban, az 1965-ös árvíz idején is tudtam és mertem 17 évesen barátommal, Beke Tiborral Nemesócsára (Zemianska Olca) átjárni kenyérért. — Ugorjunk egy nagyot térben és időben, A Szlovák Műszaki Főiskola Szilárdság- és Rugalmasságtan Tanszékének adjunktusa hogyan látja önmagát oktatói minőségében ? — Hivatást látok a munkámban. Ha egy hallgató egy bizonyos speciális problémával — akár egy másik tanszékről is hozzám fordul, nincs szívem elküldeni. így sokan vallanak tanáruknak. Az ember annyit vállal, amennyit elbír, amennyiről úgy érzi, kötelessége elvégezni. — Voltak-e nyelvi nehézségeid? Először azért, hogy elsajátítsd a főiskola oktatási nyelvét, másodszor azért, hogy mindazt, amivel foglalkozol immár magyarul is el tudd mondani szőkébb környezetedben ? — Persze nálam is előfordul, hogy szlovák szót használok magyar szövegben. Ilyenkor röstellem magam és gyorsan kijavítom a hibát. Az alapszókincsre mindkét nyelven a komáromi (Komárno) magyar gépipariban tettem szert. Kitűnő tanáraim voltak. A két Kanyicska. Mézes és Pálinkás — sajnos ő már meghalt — és Szabó tanár elvtársak alapos munkát végeztek. A magyar mellett szlovákul is el kellett sajátítanunk a szakma nyelvét. Nyelvekből különben mindig gyenge voltam. A középiskolában csak két dologgal volt problémám. A szlovák nyelvvel és az orosz nyelvvel. Ja, és a magyarral is olykor hadilábon álltam. Ha már a nyelvoktatásnál tartunk, mondom el, hogy aki műszaki pályán, vagy általában a természettudományok terén a tudományosságnak legalább az alsó szintjét súrolni akarja, az angolul is tanuljon. ÉLESZTŐS PÁL gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, főiskolai adjunktus Az általános iskolák nyelvoktatási módszere úgy látom hatásosabb, mint volt az én időmben. Fiam a somorjai (Samorín) magyar tanítási nyelvű iskolában a nyolcadik osztály végére jobban beszél szlovákul, mint én az érettségikor. Egyszer, már negyedikes főiskolás koromban megkérdezték tőlem, hogy voltak-e nyelvi nehézségeim? — Nekem soha — válaszoltam — csak azoknak, akik hallgattak. Vele ez már nem fordulhat elő. — Mi a véleményed azokról, akik nyelvi nehézségekre hivatkozva otthagyják a főiskolát? — Szerintem ilyen nincs. Persze, hogy apucinak, anyucinak otthon ezt állítják, de a valóság az, hogy nincs bennük kitartás, szilárd elhatározás, akarat. Hiszen ma már ők jobban tudnak szlovákul, mint én, amikor idekerültem. Fájdalom volt hallgatni, ha szlovákul szóltam. Mindent meg lehet tanulni, mindent meg lehet szokni. Ma már, oktatóként hibátlanul kell beszélnem. A szaknyelvben tán már akcentusom sincs. — Szűkebb szakterületed? — A szilárd és rugalmas testek és közegek mechanikájával, kontínuum-mechanikával, ezenbelül pedig az instacionárius (időben változó) hőmérsékletmezők okozta mechanikai feszültségek analitikus és számitógépes vizsgálatával foglalkozom. — Mindennek mi a gyakorlati jelentősége ? — Vagyis hogyan lehet belőle pénzt csinálni ? Az a véleményem, hogy az oktatásnak nagyon alapos elméleti képzést kell adnia. Akinek mély az elméleti tudása, az könnyebben szerzi meg azt a gyakorlottságot, amelyre az iparban szükség van. Nemcsak oktatunk. Kutatási eredményeinknek az iparban kell érvényesülniük. Eddig mintegy negyven ipari megbízásos munkám volt. Közülük kettőt említenék. Én végeztem a nagymegyeri (Calovo) tejgyár új üzemegységének szilárdsági számításait. Vizsgálataim alapján megtakarítottunk jónéhány tonna acélt. Kolozsnémára utazva néhányszor megálltam, hogy lássam a kivitelezést. A varratok készítése sok kívánnivalót hagyott maga után! A másik KÖTŐDÉSEK szép megbízást a Slovnaft nemzeti vállalattól kaptuk. Nem egyedül dolgoztam, a komplex-racionalizációs brigád egyik tagja voltam. Felemelő érzés olyan munkában részt venni, amely nagyon nehéz és komoly feladat. A polietilén gyártására szolgáló reaktor autofretázsát végeztem el. A reaktor térfogata 1 840 liter, ezt terheltem 352 megapascal belső túlnyomással! E két adat a szakembereknek sokat mond. A KGST-tagországokban ilyen paramétereket még nem értek el! A nyomáspróbán kívül itt a terhelés arra is szolgált, hogy a reaktorköpeny belső felülén olyan mechanikai feszültségeket hozzunk létre, amelyek javítják annak kifáradási tulajdonságait. — Embert nevelni annyi, mint távlati vonalakat kialakítani benne. Hogyan nevelsz, oktatsz? Mit visznek tovább a diákjaid? — Kellemetlen embernek tartanak. Szigorú vagyok. Az iparnak jól képzett mérnökökre van szüksége, akik a kívánt termék- és gyártásszerkezet-váltást meg tudják valósítani. A második és a harmadik évfolyamban oktatjuk a szilárdságtant. Egy-egy előadáson 100—110 diák is jelen van. A gyakorlaton húsz-negyven. Ahol a fizika és a matematika véget ér, ott kezdődik a szilárdságtan. A matematikailag megoldott egyenletnek fizikai értelmet kell adni. — Vagyis az oktatói munkádból hiányzik az az érzés, hogy ez és ez a diák az én nevelésem, ennek adtam valamit? — Nem hiányzik. Mert a tudományos diákköri munkába bekapcsolódó hallgatók közül vagy a diplomamunka írásakor nagyon sokkal szorosan együttműködöm. Idáig csak azok jutnak el, akikben van kitartás! Lelkierő és fizikai kondíció. Én annak idején, tizennyolc évesen, ha reggel öttől betonoztunk este tízig, akkor is még „lenyomtam" az aznapi súlyzó adagomat, utána elfutottam a füsti tóhoz, úsztam egyet és haza ismét futva tettem meg az utat. így bírtam a lelki terhelést, a kitartó tanulást. — Emlékszel még, milyen volt a füsi tó simogatása ? — Hűs és tiszta, tiszta mint az otthoni levegő. Ha hazaérünk, ma is feltűnik a levegő tisztasága. Persze ez is relatív, a környezetvédelemre mindenhol nagy szükség van. A kolozsnémai, illetve a füsi vadásztársasággal tavasszal és ősszel fákat, bokrokat ültetünk, télen vadat etetünk és igyekszünk megvédeni vagy inkább átmenteni, az érintetlen természetet. Szeretem a falu csendjét, az éjszaka csendjét. Ha olykor kimegyünk vadászlesre ... Van egy nappali élet és egy éjszakai világ ... Amikor lenyugszík a nap, akkor előjönnek az éjszaka madarai, állatai, neszei. Számomra ez a kikapcsolódás, az erőgyűjtés ideje. Ilyenkor még Ladányi Mihály szavai is eszembe jutnak: „E kantinban valami furcsa módon / elönt a sors iránt a hála, / hogy nem lehettem finom, elegáns / és egzaltált bajnoka a szavaknak, / hogy a világ izzadt ölébe esve / vérző ujjakkal kell ma is kiásnom/ énekeimet az érdes kövekből." FISTER MAGDA 2
