A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-21 / 34. szám

ahol Elünk A Rimaszombati (Rim. Sobota) já­rást szándékosan hagytam utoljára e sorozatban, s nem ok nélkül. Ugyanis ez az a járás, amelyben a legtöbb apró település található az egész ma­gyar etnikumban, s így az itteni álla­potok, s az ebből eredő tények és tapasztalatok mindazokat a kérdése­ket, amelyekről korábban is szó volt — sajnos — még egyértelműbbé te­szik. Hogy a kistelepülések tömegét érzékeltessem, úgy vélem, elég, ha arra utalok, hogy csupán a Csema­­doknak 80 helyi szervezete van eb­ben a járásban ... Mindebből törvényszerűen követ­kezik, hogy ezek a települések az elmúlt évtizedek során végrehajtott különböző reorganizációk, központo­sítások, összevonások stb. következ­ményeinek külön-külön és együtt is a nyomát viselik. A járás egyik jellegzetes tájegysé­ge, a hagyományőrző Medvesalja; az itteni hat település közül közelebbről Óbást (Stará BaSta) és Hidegkút (Studená) jelenéről lesz szó részlete­sebben. A medvesalji települések közigazgatási és gazdasági központja Újbást — egykor Egyházasbást — (Nová Baáta). A hnb elnöke Bencsik János. Vele és munkatársaival be­szélgettem az imént megnevezett két település gondjairól, tágabban az egész tájegység jelenéről. Óbást lakóinak a száma 438. Közü­lük megközelítően 250 az aktív, te­hát munkaképes egyének száma. Ez utóbbi csoportnak a 83,5 százaléka eljár dolgozni a faluból; lényegében szétszóródnak a Közép-szlovákiai ke­rület minden részében. A maradék részben a helyi szövetkezetben, rész­ben a hnb által fenntartott különböző szolgáltatásokban tevékenykedik. Hidegkút (Studená) ilyen vonatko­zású adatai sem kedvezőbbek. Az összlakosság 293, s a 173 aktív dol­gozó 91 százaléka ugyancsak ingázik, akárcsak az óbástiak. A fenti adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a munkaképes lakosság foglalkozta­tottsága helyben megoldatlan. A hnb a maga lehetőségein belül ugyan igyekszik ezt a kérdést megoldani a szolgáltatói hálózat bővítésével, de ez csak részletmegoldást jelent. Je­lenleg ebben a szférában 32 munka­helyet tudott biztosítani, de szeret­nék ezt a tevékenységet tovább bőví­teni oly módon, hogy legalább száz embernek legyen munkája helyben. Ám ez egyelőre még csak szándék. Az iskolát Óbáston és Hidegkúton is közel tíz évvel ezelőtt zárták be; a gyermekek mindkét településről Al­­mágyba járnak iskolába. „A gyerme­kek utaztatása nincs megoldva meg­nyugtató színvonalon" mondta Ben­csik János. „Az egész Medvesaljáról kb. 160 gyermek utazik naponta az iskolába. Az autóbuszoknak kétszer kell fordulniuk, de még így is gondot jelent az utazás. Ennél is kedvezőtle­nebbek a gyermekek hazautaztatása. Órákat ácsorognak az autóbusz-meg­állóban, kocsmában, élelmiszerbol­tokban. Az autóbuszok menetrendje nincs összhangban az iskolák óra­rendjével." Óbáston az egykori iskolaépületet nyugdíjas klubbá alakították át, míg Hidegkúton nagyon szép tájház lett belőle. A közművelődés és a kulturális élet némileg eltér itt a Medvesalján a korábbi településekhez mérten. A hnb elnöke és munkatársai ezt azzal magyarázzák, hogy a műkedvelői te­vékenység nagyrészt korábban is független volt az iskolától. így azok megszüntetése, illetve a pedagógus hiánya erre a tevékenységre nem volt különösebb hatással. Hidegkú­ton volt régen és van ma is egy folklórcsoport — Mag Elza a vezetője — amely negyven tagot számlál. Óbáston pedig a Csemadok helyi szervezetében, ahol sok a fiatal, szín­játszással foglalkoznak. Vezetőjük Tóth Erzsébet. Legutóbb a Debreceni lunátikus című darabot mutatták be. Mindebből az derül ki, hogy lényege­sebb törés ebben a tevékenységben nem következett be. A folyamatos­ság megmaradt és ez az egész tájegy­ség szempontjából is nagyon fontos. A kulturális élet egyéb területei ezzel szemben teljes egészében a kis­települések perifériális helyzetét do­kumentálják. Mindkét faluban van ugyan könyvtár — Óbáston 514 kö­tet, Hidegkúton 384 — de a könyvek­hez hozzáférni — főleg Óbáston alig­ha lehet. Az egykori iskolában elhe­lyezett könyvtárban a volt igazgató be sem engedett, mondván, hogy ott „nagy a rendetlenség". Biztosan iga­za volt! Kedvezőbb a helyzet a színházi elő­adások vonatkozásában, mivel a szö­vetkezet a tagság részére általában a két hivatásos színtársulatunk előadá­sait „megveszi". Filmvetítés — az ismert rendelke­zések következtében — nincs. „Nincs, de az sem mellékes, hogy milyen volt. Mert általában a legrosz­­szabb filmeket küldték hozzánk, az meg nem kellett senkinek sem. Én a mozi miatt már nem is kesergek" — mondta a hnb elnöke, „a megoldást előbb-utóbb meghozza a videotech­nika." A műveltségi szint és a tanulási kedv a népesség arányaihoz mérten jó közepesnek tekinthető. Óbáston az utóbbi tíz évben 27-en érettségiz­tek, s öt fiatal szerzett felsőbbfokú képesítést. Hidegkút hasonló adatai 15, illetve 4. Az egyetemet és főisko­lát végzettek többsége azonban el­költözött szülőfalujából. Az érettségi­zetteknek ellenben a nagyobbik há­nyada — 20, illetve 10 — odahaza maradt. Persze többségük ingázó­ként csupán. Ez utóbbi adatok azt mutatják, hogy a medvesalji telepü­lések is ugyanúgy „mozgásban" van­nak, mint az előzőekben ismertetett kisfalvak többsége. Az okok is lénye­gében azonosak. Ám itt nyomatéko­sabban kerül előtérbe a munkaválla­lási lehetőségek hiánya, s csak utána következik az építkezési tilalom, s annak következményei. Ez utóbbi itt 1983-ban úgy és annyiban módosult, hogy a szövetkezetben dolgozók szá­mára a hnb adhatott építkezési enge­délyt. E tájegység, s az itt lévő települé­sek jövőképe eléggé sok ellentmon­dást rejt magában, mert az alapten-12

Next

/
Oldalképek
Tartalom