A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-14 / 33. szám

TURIZMUS, AZ APOSTOLOK Most, hogy ezeket a sorokat iram, túl járunk már július derekán, valóban hétágra süt s nap, s bizony azt sem tudom, hányadik napja tart az észforraló kánikula ... Ebben a rekke­­nö hőségben csak irigyelni lehet azokat, akik pont ez idötájt nyaralnak. És e szerencsések sokan vannak; járjunk bármerre az ország­ban, hegyvidéken vagy síkságon, belvárosi utcákon vagy vízparton, mindenütt üdülőkkel találkozunk. Eme évről évre ismétlődő, sőt. esztendőről esztendőre fokozódni látszó nyári forgatag­ban — például a fölkapott fürdővárosok, a zempléni tavak szabadstrandjainak, vagy akár a magas-tátrai sétányok zsúfoltsága láttán — alighanem azok okoskodnak jól, akik igyekszenek elkerülni a leglátogatottabb üdülőhelyeket; akik hátizsákot szíjazva vál­­lukra az úgynevezett bakancsos turizmus hívei. Nézzük hát a szabad idő eltöltésének örö­meit és gondjait az apostolok lován, tehát a gyalogszerrel közlekedő turisták szemszögé­ből! Témaként itt van rögtön akár a turistahá­zak, az olcsóbb árfekvésű kvártélyok kérdé­se. Őszintén szólva, szamomra nemigen hat a szenzáció erejével például az az újsághír, mely szerint a Gömör—Szepesi Karszthegy­­ség természeti csodájában: a Szlovák Para­dicsomban a közeljövőben két turistalakosz­tály is nyílik a „bakancsosok" részére. Ez a nyúlfarknyi tudósítás valóban nem vág mell­be, nem röpteti a fantáziámat, legfeljebb az idézőjel miatt lehetnek némi stilisztikai kifo­gásaim. Mert az idézőjel — hacsak nem valóságos idézetet rakok macskakörmök közé — valakinek vagy valaminek a létét, valódiságát vagy jelentőségét kérdőjelezi meg. Eltávolít a megnevezettől, mondhat­nám azt is: egy bizonyos fokig elidegenít. E tekintetben aligha érdemtelen hát tisztázni, hogy a bakancsosok lehet a turisták szinoni­mája; a „bakancsosok" viszont elhanyagol­ható, már-már jelentéktelen népség. Valakik, akikhez nekem, az olvasónak csupán alig van, esetleg egyáltalában nincs közöm. Holott: a hátizsákkal barangoló bakancsos — az apostolok lován túrázó társaim tízezreivel együtt — én vagyok. Más kérdés, hogy idézőjellel vagy anélkül, de ebbeli minőségemben bizony nem va­gyok elkényeztetve. Móricz Zsigmond még nyugodt szívvel írta riportkötete élére: Gyalogolni jó. Ma ugyan­ez egyre kevésbé igaz. A motorizált turizmus lassan, de biztosan kiszorítja a turistásko­­dást. Hogy csak egy két példát említsek a sok közül: Jópár éve már, hogy e lap hasáb­jain — épp a Gömör—Szepesi Karszthegy­­ségböl hazajövet — elsirattam a Hernád és a Kysef völgyében tönkrement, néhai turista­­házak zömét. Közülük egy a varázslatosan szép Csingóban (Cingov) állt, ahová húszva­­lahány évvel ezelőtt, egy osztálykirándulá­son, sokadmagammal bekergetett a júniusi zápor. Féktelen gimnazistákként az ablakon másztunk be, mert a ház akkoriban ugyan állt még, de már bezárták. Azóta már több ízben túráztam ezen a vidéken, és szomorú­an láttam e táj turistaházainak méltatlan, s főként értelmetlen pusztulását. Sietek hoz­záfűzni: nemcsak anyagi kárról van szó — bár a turistaházak is beletartoznak abba, amit úgy nevezünk, hogy nemzeti vagyon —, hanem arról, amit ezek a házak képviseltek. Életformát és turistamagatartást, ami igenis, része egy ország kultúrájának. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a hagyományos érte­lemben vett turistaházak, többnyire a termé­szetbarátok munkájával és áldozatkészségé­vel, a húszas-harmincas években épültek, de mindmáig kitünően megfelel[né]nek eredeti céljuknak. Gyalogtúráim és országjáró riportútjaim során nemegyszer beszélgettem olyan idős korú bakancsosokkal, akik jónéhány évtized­del ezelőtt részt vettek e házak építésében. Elmesélték, hogy az országút legközelebbi pontjától a kiszemelt helyig akár láncban, kézről kézre adták egymásnak az építököve­• Bakancsok — hátizsákkal • Ég veled, turistaház? • Kicsi a kínálat, gyenge minőségű szolgáltatásokkal • Gyalogolni jó két, a cementet meg a meszet pedig zsákok­ban, a hátukon cipelték föl a tetőig. A tisztes kort megért bakancsosok elmondták azt is, hogy ezekben a házakban a hátizsákos, min­dig örömmel gyalogló turista otthon volt. Senkit nem néztek ki, ha az ételdobozából ebédelt, ha nem rendelt sört, pálinkát vagy fröccsöt a büfében, hanem teát vagy limoná­dét ivott — saját termoszából. Manapság viszont? A vendéglátóipari vállalatok kezelé­sébe került „turistaházakból" nemcsak kiné­zik, hanem sok esetben egyenesen kitessé-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom