A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-03 / 27. szám

fürdőköpenyes Eva, kiszaladt a konyhába a sütőt kinyitni. Péternek jól jött, hogy egyedül maradt a feleségével.

— Nekünk kettesben is jó.

— Ő is én vagyok. Egy ember. Egy életünk, egyforma gondolataink, azonos emlékeink vannak. A feleséged vagyunk.

— Ezek szerint ezután már hárman leszünk egy házaspár.

— Hányszor szememre vetetted, hogy elhanyagollak? Igazad volt. Egy személyben képtelen vagyok az intézetben is és otthon is mindent elvégezni. Most már van feleséged, aki meleg vacsorával vár haza. Aki minden itthoni munkát elvégez.

Mégiscsak jó szeme van Morvaynak. Igaza volt, amikor életfilozófiája ellenére keresztülvitte Éva osztályvezetővé történő kinevezését. Okos asszony. Nem ez volt az első eset, amikor Péternek erre rá kellett jönnie. Kissé összehúzta a szemöldökét.

— Legalább a folyamatba beavatkozhattál volna. Sokkal izgalmasabb lennél húsz évvel korábbi kiadásban.

— Pimasz alak! Vén kecske vagy te már egy húszéves csibéhez! A módszer különben is csak közvetlen reprodukciót tesz lehetővé. Ahogy elnézlek, ebből is egyhamar eleged lesz.

— Mi lenne, ha elmenne a Mikrobiológiai Intézetbe dolgozni? Hisz épp eleget csábítottak oda. A házimunkákba meg majd besegítek.

— Szemtelen fráter! Két asszony helyett is keresek. Ha a mikrobiológián is dolgoznék, minden maradna a régiben. A munka egy részét most is hazahordom, legfeljebb majd nemcsak egyedül kell megbirkóznom vele. Meg a tanfolyamokra is elküldhetem a másik énem. Nem, a mikrobiológiáról szó se lehet.

Péter most értette csak meg a felesége szándékát: Azért ajándékozta önmagát neki.

MEGLEPETÉS

— Azt hittem, a fürdőszobába mentél.

— El is felejtettem. — Odament Péterhez, könnyedén arcon csókolta. Boldog szünnapot. Leült szemben vele a heveröre.

— Ki van odabenn?

— A meglepetés. A születésnapi meglepetés.

— Elég bajom van a hülye főnökömmel. Legalább te ne hülyíts.

— Jól láttad.

— Most te benn vagy a fürdőszobában.

— Ahogy mondod.

— Éva! Éva! — szólt hangosan Péter. A fürdőszobából kongva jött vissza a hang.

— Egy pillanat, azonnal felöltözöm.

Péter még a legizgalmasabb gólokat se

nézte meg. Pár pillanat múltán Éva megjelent az ajtóban, nedves haja kontyba kötve.

— Ülj le. — Péter körbejáratta a tekintetét. — Most mondjátok el, hogy történt. — A heverőn ülő Éva keresztbe vetette a lábát.

— Egy kísérletem sikerrel fejeződött be.

— Én az önszaporitás egyéb módozataihoz szoktam. Kísérleti nyulat csinálsz magadból?

— Pasteur is magán végezte el a kísérleteit. Bevett szokás ez a tudományban.

— Ő a veszettség ellen küzdött. Te meg megvesztél.

— Ugyan. Gondold meg, egy Nobel-díjas kutatási eredményt látsz. Legalábbis remélem. Te vagy az első.

— Nekem egy feleség is elég. Minek kettő?

— Egy feleséged van. Mi ketten egy személy vagyunk.

— Megég a töltött csirke! — kiáltott fel a

hogy két ember helyett dolgozhasson. Mindkét énjét megtarthassa a munkájának.

— Tehát mialatt te dolgozol az intézetben, azalatt itthon is a kutatómunkádnak fogod szentelni magad.

— Ne aggódj. Annyi időm mindig marad, hogy mindent megkapj, amire szükséged van.

— Ha megkapod a Nobel-díjat, mindent elértél, amit akarhattál.

— Tévedsz. A reprodukciós eljárás tudományos része a kevésbé fontos. A módszer lehetőségei korlátlanok.

— Csak nem hasonmásokat akarsz gyártani?

— Ugyan. Ezt csak a kedvedért tettem. Az igazi felhasználási terület az állattenyésztés. Takarmány nélkül állítható elő a vágóállat. Megoldja a világ élelmezési gondjait.

— Kedves. A feleségem meg a vágómarha reprodukciója.

— Ne vágj olyan fancsali képet. így érdemes neked örömet szerezni.

Péter fején átvillant a nagy ötlet. Ha örömet akar szerezni, hát akkor legyen.

— Éva, kérhetek valamit?

— Attól függ.

— Duplázz meg engem is.

Az asszony az első pillanatban értetlenül nézett rá, majd hirtelen kapcsolt.

— Szégyentelen! Egy frászt!

— Félreértesz. A munkámhoz nekem is jól jönne egy másik én.

— Csak ne beszélj mellé. Szó se lehet róla. Ha nem te lennél az ünnepelt, most felpofoználak. Esküszöm, hogy felképelnélek.

CSEHSZLOVÁKIAI UKRÁN KÖLTŐK VERSEI

FEDIR LAZORIK

Tavaszi ecsetvonások

Áttetsző

a tavaszi erdő, mintha

egy lányka vállra

kapott borsózöld kendője volna.

Mintha .

egy sámán

imádságának szárnyán a kék égen

szálló fehér galambbal lélekben összefonódna békén.

Tekintetem

sóvárogva nézi

és simogatja édesen a csak tavasszal

zsendülő földet,

a kunkori

ezüstös zöldet.

Nyírfácskám — kedves szerelmem, ki a terebélyes bükkök fölé

nyújtózol lábhegyen,

egy csöpp vigaszt kölcsönözz most nekem.

Rózsás kedvvel,

izgatottan, a Tarca folyó

ezüstös habokkal csobog a réten át.

és kihúzza a derekát.

Ej,

bár sok idő elszaladt,

kakukkolnak még

az ifjú kakukkmadarak!...

ANDREJ KARABELES

Lövés

Lövés csattant a hegy alatt,

A völgyben keserűn sírt a föld,

Kékes, gomolygó füst fakadt,

Betakarva a legelőt.

Egy percre néma lett a táj,

Féhe lapult a dermedt csöndben,

A rémült szív sajogva várt.

És a nyárfa fázósan rebbent.

Aztán az élet fölneszeit Vidáman csivogott a fecske,

Csak egy teremtmény tűnt ma el.

Csak egy szívben húnyt ki a tüzecske...

(Fordította: DÉNES GYÖRGY)

15