A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-07 / 32. szám
AHOL ELÜNK VI. Kalonda közigazgatásilag és gazdaságilag is Raphoz (Rapovce) tartozik, s elég régóta. Az egykori kis szövetkezetei a hetvenes évek elején egyesítették; előbb Rap, Mulyad és Kalonda határát szántották egybe, később még négy másik szövetkezetét is hozzájuk csatoltak. Így jött létre a jelenlegi, hét falut egyesítő gazdaság, amelynek központja Rapon található. A jelzett települések közigazgatásilag is Raphoz tartoznak. Ezek egyike, ahogy az előbb is jeleztem, Kalonda, amely nek jelenleg 290 lakója van, többségük ma gyár nemzetiségű. Az aktív, munkaviszony ban lévők száma eléri a 170-et, ebből jelenleg 154-en vannak munkaviszonyban. Mintegy 70 százalékuk a mezőgazdaságban, a többi különböző üzemekben és a szolgáltatásokban dolgozik. A fenti adatokból látható, hogy Kalonda aktiv lakóinak zöme a helybéli szövetkezetben talált magának munkát, s csak a kisebbik hányad utazik ki a faluból, ami elüt az eddig meglátogatott települések átlaghelyzetétöl. Nyilvánvaló, hogy ezt a kivételt részben az adja, hogy e településen az elmúlt évtizedek alatt is folyamatosan lehetett építkezni — elsősorban azoknak, akik a szövetkezetben dolgoztak —, s hogy a munkavállalás otthoni lehetőségei is adottak voltak. Mindez azt is példázza, hogy a kistelepülések népességmegtartó lehetőségét alapvetően e két tényező határozza meg. Ezzel kapcsolatban Albert Béla, a rapi hnb elnöke megjegyezte, hogy „Kalonda ilyen szempontból jobban áll, mint Rap". Persze, azt is hozzátette, hogy a faluban ma már „nem nagy az építkezési kedv", mert az utóbbi években alig épült három-négy új ház. Ez ellentmondani látszik annak, amit fentebb írtam, holott a valóságos helyzet az, hogy a település épületálloga viszonylag fiatalnak mondható, éppen a folyamatos építkezési lehetőségek eredményeként. Mindebből arra következtethetnénk, hogy ezen a településen nincs különösebb gond, nincsenek hasonló problémák, mint a többi, már korábban meglátogatott faluban. Sajnos, az itteni összkép csak részben módosítja az eddigi tapasztalatokat. Ami bizonyos értelemben kedvezőnek mondható, elsősorban az, hogy a lakosság számához viszonyítva az átlagnál magasabb a felsőbb műveltségi hányados. Például csak az elmúlt tíz évben nyolc fiatal szerzett felsőfokon képesítést. Ez a szám a többi kistelepülés átlagának mintegy a kétszerese. A középiskolát végzettek aránya a hasonló lélekszámú településekével egy szintre tehető. Ami viszont már teljes egészében megegyezik a többi, általam adatolt helység helyzetével, hogy ezek a fiatalok ugyanúgy elköltöztek szülőfalujukból, mint a többi települések hasonló végzettséggel rendelkező fiataljai. Vagyis a fiatal értelmiség, sajnálatos módon hűtlenné lesz, odahagyja szülőföldjét. Azonban megítélésem szerint akkor fogalmaznánk pontosan, ha azt mondanánk, hogy a körülmények kényszerítik a távozásra. Például egy jogász, vegyész, vagy építész ma ilyen regionális területen csak elvétve találhat megfelelő munkalehetőséget a maga és a családja száméra. Orvosnak, agrárszakembernek, pedagógusnak még van némi esélye, bár ez utóbbinak, a pedagógusok ilyen szempontból nem állnak valami jól. Hogy miért, közismert tény. Itt Kalondán sincs már sem iskola, sem pedagógus; 1974 óta a gyermekek Losoncra (Lucenec) és Rapra járnak iskolába. 1974 előtt 1 —4 osztályos egy tanerös iskolája volt a falunak; jelenleg 18 gyermek utazik az Albert Béla a rapi hnb elnöke Az egykori iskola Kalondán előbb jelzett településekre naponta iskolába. A település fogyatkozó helyzetét jelzi az is a többi között, hogy az utóbbi években évente legfeljebb 1 —2 házasságkötés történt csupán a faluban. Tavaly például egyetlen házasságkötés sem volt. Ennek „természtes" következményei az egyre gyérülö — főleg a fiatal — népesség vonatkozásában mutatkoznak meg. Mig pl. 1952—54-ben még 45 gyermek járt óvodába, a jelenlegi végösszegzés: „ma már óvoda sem kell." Simon János megfogalmazásában ez így hangzik: „Elmennek a fiatalok, ez katasztrófa. Óvoda sincs már. Rapra pedig óvodába ki viszi a gyermekét?" A falu kulturális lehetőségei lényegében ugyanazok, vagy hasonlóak, mint a többi kistelepülésé általában. Amikor még az iskola működött, s a pedagógus is a faluban élt — Fodor László idejében például — Kalondán rendszeresen játszottak színdarabokat a falu műkedvelő színjátszói, sőt író-olvasó találkozókat is szerveztek több-kevesebb réndszerességgel. Ami a kulturális élet pozitív jeleként fogható fel, az az, hogy több, mint másfélezer kötetből álló könyvtárból évente mintegy 5—6 száz kötetet vesznek kölcsön az olvasók; elsősorban a szépirodalom után van érdeklődés. Amint azt Rapon a hnb vezetőitől megtudtam, a szövetkezet kulturális célokra alig-alig áldoz valamit. Hivatásos színházunk két társulata évente 1—2 alkalommal tart előadást Felső Gyula a panyidaróci hnb elnöke Az egyik iskolaépület Panyidarócon, amelyikben ifjúsági klubot rendeztek be Rapon, ezeket látogatják a kalondaiak is. A Csemadoknak a faluban 87 tagja van, de műkedvelő együttest, csoportot nem működtet. Ezzel szemben jelentős és szép munkát végeznek a néprajzi értékek megmentése érdekében. Ennek példaértékű eredménye az a tájház, amelynek anyagát teljes egészében helyi gyűjtésből állították össze. Meg kell még említeni az amatőr képzőművészek tevékenységét is... Az ilyen és hasonló adatok, ismeretek birtokában az ember eltűnődhet afölött, hogy az elmúlt évtizedek alatt honnan hová érkeztek el ezek a kistelepülések. Eltűnődhet olyan jelszavak felett, amelyek azt ígérték, hogy a falu egyenlő lesz a várossal, hogy e kistelepülések is képesek lesznek megadni azokat az élet- és egyéb föltételeket, amelyek a város jellemzői. A jelszavak és a realitások azonban a gyakorlati életben elkerülték egymást. Ez még akkor is így van, ha anyagi vonatkozásban több ponton a kiegyenlítődés jelei is kimutathatók. Mert a szellemi-tudati beszűkülést, az aktív kulturális élet leépülését, sokkal nehezebben lehet pótolni és megújítani, mint az anyagi természetű hiányokat. Ezek a tények sajnos nem csupán Kalondára érvényesek. Hasonló gondokról beszéli az alig pár kilométerrel odébb lévő Panyidaróc (Panické Dravce) hnb elnöke Felső Gyula is. Holott Panyidaróc lélekszámút nézve közel háromszor akkora település, mint Kalonda. A falu népességének helyzete viszonylagos stabilitást mutat, bár az utóbbi évtized erőteljes fogyatkozást jelez. Az 1960 óta tapasztalható népességi helyzet a következőképpen alakult: 1960-ban 781, 1970- ben 814, 1980-ban 825 lakót tartottak nyilván. Vagyis a legutóbbi népszámlálásig emelkedő tendencia tapasztalható. Ám az azóta eltelt idő alatt a folyamat megállt, sőt nagyon kedvezőtlen fordulatot vett, olyanynyira, hogy jelenleg összesen 744-en élnek a településen, ami az 1980-as adatokhoz mérten közel száz fős csökkenést mutat. A jelenlegi nemzetiségi összetétele a lakosságnak: 69 százalék magyar, 31 százalék szlovák nemzetiségű. Kalóndához viszonyítva az aktív lakosok túlnyomó többsége Panyidarócon már „ingázó". A jelenleg 280 aktív dolgozó közül körülbelül hatvan személy dolgozik a helyi állami gazdaságban, a többi a járási székhelyen Losoncon és egyéb üzemekben s vállalatokban vállal munkát. Panyidarócon az iskolát — két pedagógus volt a szfovák, egy a magyar tagozaton — viszonylag későn 1984-ben szüntették meg. Ahogy Felső Gyula fogalmazott „ezek bejáró pedagógusok voltak," s lényegében a falu társadalmi és kulturális életében alig vettek részt. Korábban, amikor — 1960-ig — a tanító(k) a faluban laktak, akkor még több rendezvényt szerveztek a faluban, és a falu krónikáját is ők írták. Amikor az iskolát megszüntették, még hatvan gyermek volt a két tagozaton. Jelenleg mintegy 39 gyermek jár el a faluból, ami nyilvánvalóan összefügg az 1980 óta tapasztalható népességcsökkenéssel A volt iskolaépületek „kihasználtsága" majdnem a semmivel egyenlő. Az egyikben ifjúsági klubot létesítettek, de a kezdeti lelkesedés csitultával mostanság legfeljebb egy-egy diszkóműsort ha szerveznek benne. A másik iskolaépületet ma már semmire sem használják... A volt iskolaépületek kihasználtságára persze az is kihat, hogy a falunak művelődési otthona van, amelyben bármilyen rendezvény megvalósítható. Még filmeket is lehetne vetíteni — ha lehetne! Azonban néhány lakodalmon és bálon kívül alig akad említésre érdemes esemény. A Matesz és a Thália évente 1 —2 alkalommal látogatja meg a falut. „Régebben háromszázan is eljöttek egy-egy színházi előadásra, újabban egyre kevesebb a látogató. Úgy látszik a tévével a színház nem tud versenyre kelni." A panyidaróci fiatalok tanulási kedve jobb az átlagosnál. Ezt a tényt számadatok is dokumentálják. 1980 óta például 69-en szereztek különböző középiskolákon érettségi bizonyítványt, s kilencen jutottak egyetemi vagy főiskolai diplomához. Ez igy együtt nagyon jó aránynak mondható az összlakosság számadatához mérten. Ám hogy a közösséget gyarapítja-e ez az értelmiségi réteg, az már kérdéses. „Nálunk van értelmiség," jegyezte meg Felső Gyula, „itt élnek, de eljárnak dolgozni. Főleg Losoncra, Fülekre meg a nagykürtösi járásba ..." Ilyen a panyidaróci helyzetkép ma. Hozzátehetném még, hogy a Csemadoknak 160 tagja van, de ezzel el is mondtam mindent a helyi szervezetről. S a jövőkép? Helyettem azt a hnb elnöke. Felső Gyula így fogalmazta meg: „Jelenleg 28 üres ház van Panyidarócon, de tíz év múlva meglehet, hogy hetven lesz.. GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) 12
