A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-03 / 27. szám
Varga Erzsébet HETEROGÉN VERSEK (a lopakodó-bombázók korából) • • • bunkósbot és hajítódárda bumeráng szigony lándzsa kőkés Ű vinnyogó szőrös félelem véres iszony áldozati kín sorakoznak s jaj támadnak már újra nukleinsavakba kódolt emlékeim • • • merünk-e hát rátaposni a még eltaposható fenére vagy megvárjuk míg végigég a gy ú i t ó z s i '' n ó r s darabokban hullunk az ég fenekére ? • • • mint gyújtózsinór sistereg a július ó micsoda nyár ha nem adnál csókot mondd mivel szomjamat mivel oltanám mzsdamarta tányérakna augusztus robban tüzet köpve gondolnék-e ha nem léteznél gondolnék-e most szerelemre • • • ősz van megint nikotinsárga szem fedő hull az elnémult tájra szerelmünk is halni készül szederléként ajkunkra kékül minden csók és az ölelésünk nosztalgiázás már csupán: látszatot őriz s merev — mint Párizs a merénylethullám után • • • a halál ért ma hozzám érdes nagy kezével bordáim közé nyúlt s hosszasan szorította a szívemet ablakom előtt őszirózsák rokonszenvtüntetése vonul — ősz van — és szolidáris krizantémmenet • • • gyümölcsfa- és kukoricacsontvázak között bujkál az ádáz őszutó csontig meztelen bokrok mögül villantja rám baljós rőt szemét ha foglyul ejt megöl mért kímélné a gimnasztyorkás május szerelmesét • • • szmogriadó! tél van füstbe burkolózva vár a város s számos idomított bokra mire vár? tán tiszta ismét-sárga Napra s mi van a Nap helyén ? egy kiáltás vérző o alakú odva • • • lassan kimerülnek e versciklus hajtóművei s pótalkatrészt is hiába keresek a metaforák el koptatott lendkerekéhez talán még néhány impresszió néhány jelentéktelen csavar található itt az irányítópult alá guruNa és segít elnyújtani e repülést a még pulzáló bioszférán át — szűkölő kis csillagok felé SZÜLETÉSNAPI Már az előszobában megérezte, hogy valami történt. Volt valami a levegőben. Felöltőjét komótosan vetette le, lábával csak harmadszorra talált be a kikészített papucsba. Enyhén imbolygó léptekkel ment át a nappaliba. Érzékeit eltompította az ital. Ma töltötte be negyvenedik életévét. Munkatársaival kellett innia. Igaz, amióta tiltották a munkahelyi ivást, náluk is szelídebbé váltak az ünnepségek. a kerek évfordulók is veszítettek a fényükből. Az ivástilalommal különben egyetértett. Amikor két évvel ezelőtt Kandár, a legközelebbi munkatársa betöltötte az ötvenediket, maga az igazgató jelezte, hogy fel kívánja öt köszönteni. Ez akkor jelnek számított. Kandárt súlyos gyomorfekélye gátolta meg az ivásban. így aztán tiszta fejjel nézhette végig, hogy issza le magát a sárga földig ötven munkatársa az ö egészségére. Meg is jegyezte, hogy Kandárt mégsem így kellene megtisztelni. De mostanra már a feledés homálya borult a régi összetűzésre. Negyvenedik születésnapját ennek megfelelően ünnepelték. A nappaliban cseppfolyós érzése tiszta bizonysággá szilárdult: itt történt valami. A bútorok fényesre pulírozva, a padlószőnyeg kiporszívózva, mosóvizes kefével megtisztítva. A konyhából sült csirke illata szűrődik át a résnyire nyitott ajtón. Tehát Éva egész nap itthon volt. Felesége észrevette az ajtócsapódást. néhány pillanat múlva bekukkantott, háziköntöse egy kissé szétnyílva. — Szervusz. Ne haragudj, mindjárt jövök, csak megfürdöm —. Feje eltűnt az ajtó réséből. Hangjában nyoma se volt az oly ismert belső feszültségnek. Mit mondhatott Morvaynak? Elárulta, hogy a férje születésnapja miatt kell az egy nap szabadság? Morvay nem értette az ilyesmit. El sem tudta képzelni, hogy beosztottjainak magánélete is van. A nőket nem nagyon szívelte. Péter elképzelte, ahogy felesége beállít az igazgatóhelyetteshez szabadságot kérni. Morvay feltolja a homlokára olvasószemüvegét. Mit mondott kolléga? — kérdi hitetlenkedve. Szemüvege visszacsúszik az orrára. — Az osztályvezetőm ebédet megy főzni a férjének? — De Morvay elvtárs, ma negyvenéves. — Morvayban megérik az elhatározás, hogy mégsem terjeszti fel fizetésemelésre ezt a nőt. Ez a Genetikai Kutatóintézet. Az ő osztályvezetői a munkára gondoljanak. Nem. Éva ezt nem mondhatta. Mással kellett kimentenie magát. Péter enyhén kóválygó feje nem sok töprengést engedélyezett. Kissé elálmositotta a fürdőszobából kiszűrődő vizcsobogás. El azért nem aludt, tompán nézte a tévén az előző napi mérkőzések összefoglalóját. A kulcs kattant a zárban. Péter önkéntelenül a faliórára pillantott: negyed hat. Most jön haza Éva. Az ajtóban megjelent a felesége. Szervusz — mondta Éva, a konyha felé vette útját. Egy oldalpillantás közben megjegyezte — Te ittál. Péternek átvillant az agyán, hogy teljesen abba kellene hagynia az ivást. Árt a szervezetnek. A fürdőszobai csap elnémult. Évái — felesége kinyitotta a konyhaajtót. — Tessék? — Te eddig benn voltál az Intézetben? — Ostoba kérdés. Mit képzeltél? 14
