A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-31 / 31. szám

3. MINDEN ERŐ A KUTATÁSRA Ijesztő adatokra bukkan, aki részleteseb­ben elemzi az AIDS-szel kapcsolatos hely­zetkép világviszonylatban figyelendő té­nyeit. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy véli, hogy Nyugat-Európában jelenleg mintegy 4 000 beteg van, és a vírushordozók száma meghaladja az egy­milliót. Az idén pusztán az NSZK-ban lega­lább 800 új beteggel számolnak. A tenge­rentúlon az Egyesült Államokban a legel­terjedtebb a kór: csupán tavaly 12 700 új beteget vettek nyilvántartásba. A halálos áldozatok száma már meghaladja a 30 ezret, és évtizedünk végéig elérheti a fél­százezret. Csupán San Franciscóban, a kór egyik melegágyában, naponta három AIDS-ben elhunytat temetnek. Ugyancsak a WHO figyelmeztet arra is, hogy az Egye­sült Államokban a betegeknek mindössze négy százaléka kapta meg a kórokozót heteroszexuális kapcsolat útján, addig Franciaországban és az NSZK-ban mint­egy negyedük nem homoszexuális. Érde­kes, hogy Ázsiát és Latin-Amerikát — Brazília kivételével — eddig többé-kevés­­bé megkímélte az AIDS. Természetesen, az európai szocialista országokban sem becsülik le a veszélyt, jóllehet, a kór összehasonlíthatatlanul ke­vésbé elterjedt, mint mondjuk a konti­nens másik felén. Lengyelországból példá­ul egy, Magyarországról két halálos esetet jelentettek. A Szovjetunióban — Rém Pet­­kov akadémikus tájékoztatása szerint — eddig elvétve fordult elő AIDS-megbete­­gedés, az is főként külföldiek körében. Az óvintézkedéseket azonban megtették: fo­lyamatban van az országos diagnosztizáló hálózat kiépítése és a tudományos kuta­tásokkal foglalkozó szakemberképzés is. Az Egészségügyi Világszervezet „AIDS- dossziéjából" kitűnik, hogy az ördögi kór ellen folyó küzdelemben a haladás nem lebecsülendő, bár az ellenanyagát, a gyógyszerét még nem találták meg. A betegség felbukkanása óta eltelt fél évti­zedben azonosították a vírust, feltárták szerkezetét, s azt is tudjuk már, hogyan fejti ki romboló hatását a szervezetben. Ami a gyógyszereket illeti, a világszerte folyó kutatások hoztak bizonyos részered­ményeket, s így a szervezet védekező ereje legalább időlegesen fokozható. Mindez azonban még csak iránykeresés, tapogatódzás az AIDS elleni küzdelemben, ezért az orvosszakértők a felvilágosítást a kutatással egyenrangúan fontos feladat­nak tartják. Véleményük szerint azt kell elérni, hogy tudatlansága miatt senki se kerüljön halálos kimenetelű veszélybe. 4. A RETTEGÉS NEM SEGÍT Mennyiben nemi betegség az AIDS? Kik a leginkább veszélyeztetettek? Van-e fertő­zésveszély tünetmentesen is? Ezekről s az ehhez hasonló kérdésekről társalog a ri­porter dr. Juraj Cervenka kandidátussal, továbbá dr. Stefan Calpaésal. Szlovákia közegészségi és járványügyi főorvosával, illetve dr. Vlastimil Mayerrel, az orvostu­dományok doktorával, a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia AIDS-kutató szaklabora­tóriumának vezetőjével. — Világviszonylatban jelenleg az is­mert fertőzötteknek 70—80 százaléka szexuális érintkezés útján fertőződött — magyarázza a szakember. — Ily módon a felderítésben és a gondozásban valóban jelentős feladat hárul a bőrgyógyászati s nemikórtani hálózatra. E tekintetben a közvetlen nemi betegek, a kábítószere­sek, a büntetés-végrehajtásból szabadu­lok, az önként jelentkezők és persze az AIDS-pozitívok szexuális partnereinek szűrése a legfontosabb. Megint más kér­dés, hogy a már kiszűrt fertőzöttek, ná­lunk és külföldön egyaránt, mennyire ak­ceptálják életmódjukban az orvosok által ajánlott kívánatos változtatásokat. — Mind a statisztikai adatok, mind az egészségnevelő intézetek kiadványai sze­rint hazánk a kevésbé „átfertőződött" or­szágok közé tartozik. Kevesebb szó esik viszont arról, hogy ez valójában csak át­meneti állapot, miután a fertőzés erőtelje­sebben terjed, mint a felderítés .. . — Ez világviszonylatban is így van. A hosszú lappangási idő következtében csak akkor lehetne megfékezni a járványt, ha egy-két nap alatt sikerülne átszűrni az egész lakosságot, ami gyakorlatilag kép­telenség. Ezért a szexuális élet korrekci­ójára vonatkozó tanácsokra kell összpon­tosítani inkább a figyelmet, ami elsősor­ban a partnerek számának radikális csök­kentését és egyidejűleg az úgynevezett biztonságos nemi érintkezésre való átál­lást jelenti. — A vírus csak nemi kapcsolat út n terjedhet ? — A pontos fogalmazás megkívánja, hogy azt mondjuk: elsősorban szexuális érintkezés útján, s ennek több lehetősége is van. Például a férfi homoszexuálisok különböző nemi praktikáinál gyakran ala­kulnak ki vérző sérülések, amelyeken ke­resztül a vírus a partner szervezetébe jut. A fertőzés terjesztésében fontos szerepet játszanak a biszexuális férfiak, akik válto­gatva létesítenek nemi kapcsolatot férfi­akkal és nőkkel, átadva közben a vírust női partnerüknek, aki viszont további fér­fipartnereit fertőzheti. A kábítószerélve­­zök között a közösen használt fecskendők és injekciós tűk szintén a megbetegedés veszélyes forrásai lehetnek. Terjedhet a kór közösen használt borotva vagy fogke­fe útján, ami esetleg vérrel is szennyeződ­het. Az eddigi kutatások alapján egyértel­művé vált viszont, hogy nem terjedhet cseppfertőzéssel, nyilvános fürdőkben és illemhelyeken. Sem élelmiszerrel, sem kézfogással vagy szúnyogcsípéssel. A tel­jesség kedvéért érdemes tudni azt is, hogy az AIDS vírusa laboratóriumi vizsgá­latokkal bizonyítottan megjelenik a nyál­ban, a könnyben, de a vérhez vagy az ondóhoz képest sokkal alacsonyabb kon­centrációban. Ezért érthető, hogy a vilá­gon eddig még sehol nem fordult elő közvetlenül könnyre vagy nyálra visszave­zethető megbetegedés. — Washingtonban a közelmúltban tar­tották meg a III. AIDS-világkonferenciát. A gyógyítás és a felismerés tekintetében mi újat hozott ez a tanácskozás? — Egyelőre sem biztosan hatékony gyógyszer, sem biztos védelmet nyújtó oltóanyag nincsen. Viszont egyre ponto­sabb a kép a betegséget okozó víruscsa­ládról, és annak ma már öt különböző válfajának pontos szerkezetéről. A kuta­tók annak is nyomában vannak, hogy a vírus szervezeten belüli pusztító hatásá­nak mozzanatait, a szaporodását, a szövet károsodását, az immunredszer sérülését előidéző tényezőket minden részletében felismerjék. Ez azt jelenti, hogy egyre biz­tosabban tudni azt is: mi legyen a kialakí­tandó vírusellenes szerek támadáspontja. Ugyancsak az AIDS-világkonferencia adott számot arról is, hogy az immunrend­szert befolyásoló tizenkét új szerrel indul­tak meg kísérletek És egy ennél is meré­szebb kezdemenyezéssel új oltóanyag emberen történő kipróbálása szintén megindult. — Mennyire hatásos az AIDS-riadó ha­zánkban? — A híre mindenképpen eljutott azok­hoz, akiket a század pestiseként emlege­tett járvány leginkább veszélyeztet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a homo­szexuálisok rendelkeznek bizonyos infor­mációkkal, ami a magatartásukban észlel­hető változás alapján is mérhető. Az is bizonyos reményre jogosít, hogy a pro­­miszkuiták, tehát a válogatás nélküli sze­xuális érintkezések hívei visszafogottab­bak lettek. Sajnos, ennek ellenére ma is még rengetegen vannak, akiknél a túlzot­tan buja nemi életet felszámoló törekvé­sek nem érvényesülnek. Ez egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a szexuális felvilágo­sítás tárgykörében sok még a teendő ha­zánkban. — Itt tűnik kézenfekvőnek a kérdés: milyen a hazai propaganda — más orszá­gok hasonló gyakorlatához viszonyítva? — Több szakember, illetve az Országos Egészségnevelő Intézet jóvoltából az utóbbi másfél-két évben néhány figyelem­re méltó dolgozat jelent meg az AIDS-röl. Kérdés, hogy ezek a munkák elegendő példányszámban láttak-e napvilágot, és valóban közkézen forognak-e, avagy csak a vájtfülűbbek olvasmányai? ... A propa­gandatevékenység lényege, hogy nem megijeszteni, hanem óvni, nevelni kell. Ehhez a mainál sokkal erőteljesebb, széle­sebb körű felvilágosítás szükséges. Ma a legveszélyeztetettebb csoport a serdülök, a nevelő munkával elsősorban rájuk kell hatni. Annál is inkább, mert Csehszlovákia ma még nagyon jól áll, előnyünk van, hiszen kevés a fertőzés. Nemzetközileg elismerten, korán és szervezetten fogtunk a fertőzés kivédéséhez. Előnyünk megőr­zéséért azonban a jelenleginél sokkal töb­bet kell tenni. Főképpen álszemérem nél­kül beszélni kell a fertőzés forrásairól, a tünetekről viszont már kevésbé, mert ren­getegen vannak, akik hajlamosak az öndi­agnózis felállítására. Sokkal célszerűbb ilyen-olyan tünetek, avagy „biztos forrás­ból" hallott gyanú esetén orvoshoz fordul­ni. — Nem titok, hogy manapság nem kis dilemma egy új, vagy akár az első szerel­mi kapcsolat létesítése. Bárki bizonytalan lehet a saját, illetve kiválasztottja megíté­lésében. — Azt azért mindenki tudja, hogy két évre visszamenőleg folytatott-e olyan kapcsolatot, amely révén fertőződhetett. Ha tehát valaki őszintén végiggondolja a közelmúltját, akkor a fertőződésnek a re­ális vagy kevésbé reális volta tisztázható. Következésképpen egy normális hetero­szexuális kapcsolatban, ahol a hölgy álta­lában hűséges és a férfi sem él kicsapon­gó, vagy a biszexuálisokra jellemző életet, ott a fertőzés veszélye még matematika­ilag is kifejezetten csekély. 5. NÉGY BETŰ Az AIDS napjainkban valóban szorongás­ban tartja a világot. Hogy nem alaptala­nul, azt a fertőzöttek számának rohamos gyarapodása jelzi. Pillanatnyilag 91 ország kereken 40 ezer AIDS-halálesetéről tu­dunk . . . Sovány vigasz, hogy a századunk pestiseként emlegetett kór — ihlető for­rásként — a művészetbe is belopta már magát, hiszen a Los Angeles-i Coliseum Stadionban „Aid for AIDS" címmel szuper­koncertet rendeztek; Nyugat-Berlinben pedig az elmúlt év őszén forgatták az első AIDS-ről szóló játékfilmet Szerelmünk ve­szélye címen. Azóta, De hiszen még élek címmel, egy következő játékfilm is ké­szült ebben a témában. Természetesen, az AIDS távolról sem művészi, hanem elsődlegesen egészségü­gyi, ehhez kapcsolódóan pedig társadalmi kérdés. A felismerés, a gyógyítás, a bete­gek esetleges kiközösítő elszigetelése (sokan vannak a közvéleményben, akik ebben a tekintetben drákói szigort köve­telnek!), de legfőképpen a megelőzés te­kintetében . . . Mert például hiába tudva­lévő legalábbis elméletben, hogy az alkal­mi szexuális kapcsolatokban az AIDS-fer­­tözés leghatékonyabb ellenszere a gumi­óvszer — ha azt tájainkon még a tizen­éves kiskamaszok zöme is többnyire luft­­balonnak nézi... Az AIDS-riadó is jelzi: a szülő, az iskola és a gyermek kapcsolatában, de főképpen az egészségügyi felvilágosítás érzékeny területein mielőbbi lépésváltásra van szükség. MIKLÓSI PÉTER (Vége)-r m i 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom