A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-19 / 25. szám

BARANGOLÁS DUNÁNTÚL TÁJAIN 1. A Zala völgyében Szép kis tavasz volt az idei! Ahelyett, hogy lábujjhegyen körbesurrant volna a virágpom­pás fák alatt, minduntalan esővel, széllel, fogvacogtató hideggel háborítgatta a mada­rak tavaszköszöntő koncertjeit. Heves zápo­rok doboltak ritmust a tetőkön, és ajándék­nak számítottak azok a percek, amikor a felhők sűrűjéből kitakarózhatott a nap ... Sajnos, még májusban is ilyen barátságtalan volt az időjárás, amikor a fennállásának 85. évfordulóját ünneplő IBUSZ bratislavai kiren­deltségének jóvoltából több napos utat te­hettem a Dunántúl tájain. De bármennyire morcos volt az időjárás, ez az idegenforgalmi idény elején tett riportét így is felért egy Például az aprófalvairól, szerényebb nagy­ságú településeiről nevezetes hetési „kistáj­ra", ahol a szembeötlően agyagsárga szán­tóföldeken és a rövidfüvű legelőkön messzire szalad a tekintet. Egyebek között Bödeháza, Szíjártóháza, Zalaszombatfa és a nyaranta Jugoszláviába igyekvő csehszlovákiai turis­ták által jól ismert Rédics s Lenti tartozik ehhez a sajátos nyelvjárásáról, csinos mintá­zatú szőtteséről és számos más nevezetes­ségéről ismert, jellegzetes tájegységhez. Mindezt azért említem, mert aki errefelé utazik, annak nemcsak átutaznia, hanem huzamosabb időre megállnia is érdemes itt. Csupán így juthat módja arra, hogy kisebb-A turisták közös kirándulásainak népszerű attrakciója a nyárson sütés nagyobb kirándulásokat téve megtekintse az európai különlegességnek számító kápolna­pusztai bivalyrezervátumot, (az IBUSZ bratis­lavai irodájában már előre, tehát koronában is kifizethető lovaglási díj fejében) poroszkál­­jon egyet a rádiházi ménes délceg paripá­inak valamelyikén, elidőzzön valamicskét a harsogó-zöld növényzettel szegélyezett Kis- Balaton partján, barátságtalanabb időjárás esetén hangulatos perceket töltsön a kitűnő szabadidő-központnak mutatkozó, vadona­túj zalaszentlászlói faluházban, igyon egy illatos kávét a zalaegerszeg-bazitai TV-to­­rony kilátójának presszójában, a közszájon forgó dalocskából ismert gőzöst követve Nagykanizsára, illetve annak Csónakázó ta­vához látogasson, megismerkedjen a rene­szánszkori várkastéllyal Egervárait — és még hosszan sorolhatnám a megtekintésre, tar­talmas időtöltésre érdemes „zalaországi" idegenforgalmi nevezetességeket... És ak­kor egy árva szóval sem említettem még az általam eddig fölsoroltaknál fölkapottabb tu­risztikai úticélokat. Mondjuk a Zalaegersze­gen, négy és fél holdnyi területen fölleihetö Göcseji Falumúzeumot, ismertebb nevén a skanzent, ahová 22 Zala megyei községből 40 épületből álló múzeumot hordtak össze. Van itt csonka kontyos, faragott oromzatú ház, kiskamra, galambdúc, gémeskút, ól, pajta, istálló, méhes, pálinkafőző kunyhó, szőlőhegyi pince, útmenti feszület, fazsinde­lyes harangláb. Mindez azt sejteti, hogy rohanó világunk szinte mindent egybemosó hullámai ellenére Andráshidától Nemesheté­­sen át Zalatárnokig, a Göcsejben bőven van-Sokfé/e szórakozási lehetőséget kínálnak a lovas iskolák ismeretlen tájon tett felfedező út gyönyörű­ségével. Magyarországi tartózkodásom első napján a Zala völgyében és a megyeszékhely: Zala­egerszeg környékén barangoltam. Két kísé­rőm: Körösi Ferenc, az IBUSZ megyei iroda­igazgatója s helyettese, Teszáry Ferenc ott­honos hangulatú kalauzolása közben ismer­kedhettem e tájjal, gyönyörködhettem szép­ségeiben. Jobbára arrafelé mentünk, amerre a Zala folyó keskeny, hűvös szalagja vezet, hogy közben szeszélyes, ám sohasem ha­szontalan kitérőket tegyünk. A Csónakázó-tó partján korszerű szabadidő-központ várja a látogatókat A zalai táj egyik idegenforgalmi érdekessége a bivaly rezervátum nak még „helyi színek"; sok helyütt elevenen élnek még e tájegység jellegzetességeinek apróbb-nagyobb elemei. Arrafelé utaztam­­ban magam is láttam, hogy van itt még fehér tornácos, szélcibálta, öreg parasztház, gé­meskút, ágas köcsögfa, gerendahíd és egye­bek. Ez viszont azt jelzi, hogy érdemes idelá­togatni, megmártózni e természetes környe­zet egyedi bájában, belehallgatni a lombok susogásába, megfigyelni a színek és formák sajátos játékát. Gondolom, még a gyakrabban utazgatok közül sem tudják igazán sokan, hogy a Zalát — forráshelyén — a Vas megyei Szalafőn még Szálának hívják ... Lényegében Zala­egerszegnél lépi át a megyehatárt. Elbúcsú­zik az alpesi hangulatú Őrségtől és kéknek már aligha mondható vonalával egyúttal meghúzza Göcsej északi határát is. A fo­lyócska völgye mentén elterülő dombvidék nemcsak a Dunántúl, hanem egész Magyar­­ország egyik legszebb, leginkább mesélő kedvübb tája. Kedélyes borospincéket és hegyi hajlékokat bújtatnak a szelíd lankák. 20 Az egykori Zalavár helyén ma Cirill és Metód munkásságát idéző emlékoszlop áll

Next

/
Oldalképek
Tartalom