A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 1. szám
MWÄMT HAII£lTriIK-0DZASTÜK-LA3TÜK Ahogy a képről is láthatjuk, az amerikai rendőrök többnyire kemény emberek. A bilincset jól látható helyen, az övön hordják — egyrészt, hogy kéznél legyen, másrészt a látvány elrettentő hatása miatt. Gill Ince 15 évig vak volt. Szem« világát fejsérüléskor vesztette el. Most ismét lát, így végre tekintetével is végigsimogathatja a férjét és kétéves kislányát. A. R. David: AZ EGYIPTOMI BIRODALMAK „Az egyiptomiak országukat Kmt-nek (Kernet) — a „Fekete földnek" — nevezték, arra a termékeny fekete iszapra utalva, amelyet a Nílus rakott le évröl-évre a partjain, és amely lehetővé tette az élet fennmaradását ebben az egyébként kopár, terméketlen völgyben. A sivatagot „Vörös földnek" (Dšrt — Deseret) hívták. Még ma is megállhat az ember úgy, hogy egyik lába a „Fekete föld", másik a „Vörös föld" országában van, oly élesen válik el egymástól ez a két terület. Ez az ellentét az ókori egyiptomiakat ráébresztette az élet és a halál egymásmellettiségére: számukra a természet egyértelműen bizonyította a halál és az újjászületés kikerülhetetlen egymásutánját" — írja a könyv szerzője, A. Rosalie David. „A múlt születése" sorozat legújabb kötete ismét igazi könyvcsemege. A Helikon kiadó, eddigi hagyományaihoz híven, az ókori Egyiptomról szóló kötetét is a megszokott magas színvonalon, igényes kivitelezésben nyújtotta át. S mint valamennyi kötetében „A múlt születése" sorozatnak, ezúttal is a legérdekfeszítöbbek a „Történet képekben" című fejezetek. S persze az Időrendi táblázat, a további olvasmányokra ösztönző irodalomjegyzék és a Kislexikon. A művészet mellett az ókori egyiptomiak legnagyobb „vívmánya" a vallás. Jól tudja ezt David, mert külön fejezet foglalkozik az ókori Egyiptom vallásával, s íme egy idézet, illusztrációképpen e témakörről szóló mondanivalójából: „Az ókori egyiptomiak vallási elképzelései ejtik leginkább zavarba a mai kor emberét. A sokféle, gyakorta egymásnak ellentmondó tan, az istenek végeláthatatlan sora megnehezíti az eligazodást. Az egyiptomiak vallása a görög-római kor óta egészen napjainkig sok találgatásra és tudományos elmélkedésre adott okot. E fejezetben mindössze arra vállalkozhatunk, hogy körvonalazzuk a vallásos hit legalapvetőbb alkotóelemeinek némelyikét és legalább érzékeltessük, miképpen értelmezték az egyiptomiak a világegyetem és saját maguk létét, valamint a halál utáni életet." A. Rosalie David könyvét, melyet eredetileg 1975-ben Lausanneban adtak ki, Pálvölgyi Endre fordította kiválóan. (Cselényi) Garai Gábor: A LADY LOVAGJA Garai Gábor, neves és elismert, megbecsült költő ezúttal szokatlan könyvet tett asztalunkra. Kötete, őszinteséggel átitatott Írásai ugyanis az irodalomtörténészeknek és az utókornak gondot okoznak majd, éppen őszinteségüknél és egyszerűségüknél fogva. Saját bevallása szerint: „Ez az első olyan könyvem, amely epikus — vagy többé-kevésbé epikus írásokat tartalmaz. Többségük inkább csak történet — hogy ne mondjam: anekdota — mint valódi elbeszélés." Van egy rövid, de maradandó „anekdotám", történetem Garai Gáborral kapcsolatban nekem is, úgy a hetvenes évek végéről. amikor a költő, a csehszlovák—magyar kulturális napok rendezvénysorozata alkalmából Nyitrán (Nitra) járt. Azon a nyári délutánon a nap már leáldozóban volt, de ontotta még melegét, amikor a város színházának bejárata előtt várakoztunk diákok és más, kultúra iránt érdeklődök vegyes társaságában. Feri barátommal, nem tudom milyen oknál fogva, a színház bejáratának jobb oldalán cövekeltünk le. Szemben velünk a színház akkori vezetője, farmerben, kockás rövidujjú ingben topogott és törölgette izzadságtól gyöngyöző homlokát. Mi türelmesen várakoztunk és nemsokára a szálfa termetű Garai Gábor tűnt fel a színház felé tartó csoport élén. Nos, álltunk és vártunk Feri barátommal teljes díszben, színházi látogatáshoz illő öltözékben. A nyakkendőt soha nem állható barátom is „kravátlit" kötött ezúttal. Talán ebből robbant ki a „sima" bonyodalom, mert a délceg költő egyenesen felénk tartott és melegen kezet rázott velünk. A csoport többi tagja is követte példáját. Még most is emlékszem a meleg és férfias kézszoritásra, mindannak ellenére, hogy akkor úgy éreztem nagy bajba keveredtünk. Azonban nem történt semmi, csupán a szervező bizottság egyik tagja alaposan legorombította a hoppon maradt igazgatót és azonnal elzavarta átöltözni. Nekünk ennyit mondott: „Köszönöm fiúk ..." és eltűnt a bejárati ajtón. Szerencsére a vendégek nem hallottak és nem vettek észre semmit. Azon az estén több „baj" nem történt. Csodálatos és örökös élményben volt részünk/Akkor hallottam először Garai Gábor „Bizalom" és a „Hazám" című verseit színpadról veretes, művészi előadásában. Eddig tart az én történetem Garai Gáborral kapcsolatban, s könyvének olvasása közben újra felelevenedik az élmény, ami tartós és maradandó, mert azóta nincs Garai vers, vagy írás, amit ne olvasnék el. ha kezembe kerül. Motesíky Árpád 4? KALAND A TAJTÉKOS VIZEKEN Egy vasárnapi kora délutánon a Magyar Televízió a Sportglóbusz sorozatában vetítette a fenti című indiai rövidfilmet, mely különleges csemegét nyújtott a kisfilmek kedvelőinek. India, a tajtékos vizek paradicsoma; rengeteg folyó szeli át az országot. A Gangeszexpedíció arra vállalkozott, hogy elindulva a folyó nyugati ágától, speciális gumicsónakon „kirándulást tesz" a Bhagirathin is. Az izgalmas „túrára" decemberben került sor, amikor a Gangesz áramlása a legerősebb. Nyáron ugyanis megemelkedik a vízszint, így a folyó medréből kiemelkedő sziklák eltűnnek, s a csónakázás jóval veszélytelenebb. E ritka sport művelői azonban kemény edzésre készültek. így a tutajok a rohanó vizek játékszerévé váltak. Útjukat nyomon követve, a nézőben is érződött a hatalmas folyó szorítása; a zuhogó ár hangja félelmet keltett. Lenyűgöző sziklák között haladt a tizenöt utas, akik útjukat három szakaszra osztották, így betekintést kaptunk az istenek lakóhelyére, a zarándokhelyekre és egy indiai falucska életébe is. Kemény kaland szemtanúi lehettünk; együtt izgulhattunk az árral küszködő hat csónak utasaival, láthattuk a technikai evezés egyik elterjedt módszerét; s az egyik résztvevő elmondta, hogy sokszor a könnyűnek látszó szakaszok a legnehezebbek. Elhagyva a Gangesz mellékfolyóit már magán a hatalmas hömpölygő folyón, fenyő, tölgy és cédruserdök között manővereztek utasaink. Csónakjaik nemegyszer felborultak, de a kitartás nagy erényük maradt mindvégig. Megtörve, de diadalmasan értek célba, mert a folyó képzeletbeli szellemét sikerült legyőzniük! A „Kaland a tajtékos vizeken" című indiai rövidfilm sok egzotikus, szokatlan de izgalmas látnivalót nyújtott a televízió nézőinek. (Koller) gr BALETTMINIATŰRÖK Sok tényező jórészt szerencsés találkozásának köszönhető, hogy két évtized alatt kifejlődött és a világ néhány vezető balett-társulata mögé zárkózott fel a leningrádi színház Koreográfiái Miniatűrök nevet választó kamaracsoportja. Az 1966-ban alakult együttes mai, világraszóló sikerei egy küzdelmes, de eredményekben és kemény tervszerű munkában gazdag húsz esztendőt honorálnak. Persze, egyben minősítik is a kamaracsoport létrejöttétől eltelt időszakot, mialatt Leningrad nevezetes táncegyüttese kialakította összetéveszthetetlenül egyéni arculatát. Vajon milyen ez a profil, s ezen belül melyek azok a vonások, amelyek az egyéni, a kitűnő, a bravúros és az ehhez hasonló jelzőket tartalommal telítik meg? Nos, elsősorban a klasszikus, mondhatnám akadémikus szovjet balettiskola hagyományainak olyan fokú elsajátítása, amit mind előadásmódban, mind formanyelvben saját erőből tudott ez a kiváló táncosokat tömörítő társulat továbbfejleszteni. Az őszutón tartott bratislavai vendégszereplésük arról győzte meg a nézőt, hogy mindmáig gazdag és szinte kimeríthetetlen variációs lehetőségeket rejt magában az akadémikus balett nyelvezete — ha fantáziadús, felkészült és sokoldalúan tehetséges táncművészek kívánnak általa jellemeket és helyzeteket, lelkiállapotokat és emberi kapcsolatokat megformálni. A balettnyelv a felfogásban bárki számára gond nélkül érthető és nem kis élvezetet okoz. Nem kis mértékben azért is, mert valóban kitűnő művészek tolmácsolják: Valentyina Szergejevova, Tatyjána Szevosztyanova, Alekszej Szemjonov, Valentyin Lebegyev és sokan mások. A Leningrádi Miniatűrök koreográfusa és művészeti vezetője Aszkoid Makarov, aki nemcsak a szovjet színpadi táncművészet egyik legnagyobb egyénisége, hanem az együttest alapító Leonyid Jakobszon céltudatos munkásságának folytatója is. Az ötvenöt tagú együttesnek kiváló külföldi kapcsolatai is vannak. Ezt részint az bizonyítja, hogy Franciaországtól Szingapúrig a világ 18 országában jártak már; részint pedig az, hogy vendégkoreográfüsként például a prágai Pavel Šmok, a budapesti Seregi László, vagy a londoni Royal Balettből Sir Kenneth McMillan is dolgozott már a szlovák fővárosban novemberben vendégszerepeit leningrádi Koreográfiái Miniatűrök együttesével. Miklósi Péter 9
