A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-13 / 11. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés KVARDA JÓZSEFFEL, az Agroprogres n. v. pártelnökével Miklósi Péter: ÚJ SZÉKHÁZBAN A MATESZ Kassák centenárium — Jaroslava Pašiaková: NEM SZEMLÉLŐ VAGYOK, HANEM RÉSZTVEVŐ G. Kovács László: REMÉNYEK, VÁGYAK, SORSOK Lacza Tihamér: KÉMIA A KONYHÁBAN P. Zachara: DUSANBE, A PARKOK VÁROSA Címlapunkon Pítti Katalin, a Magyar Állami Operaház tagja (Sípos Géza felvétele) A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Rétemé Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Édesapám agronómus volt a szövetke­zetben, már nyugdíjas, még mindig nagy Csemadokos. Édesanyám amatőr festő, kö­zös kiállításokon vett részt a képeivel. Sze­rette a zenét, így vasárnap délutánokon a lemezjátszó mellett ültünk, Verdi, Erkel, Ros­sini operarészleteket hallgattunk. Édesa­nyámnak polgári iskolája volt, és annak elle­nére, hogy kétéves kora óta félárva volt, művelt nő volt, képezte magát, és arra is emlékszem, hogy történelmi és művészettör­téneti könyveket olvasott, pedig nagy volt az elfoglaltsága; négy fiúgyermeket szült s ne­velt fel. Én sorrendben a harmadik vagyok, az öcsém most érettségizik a füleki magyar gimnáziumban. Az általános iskola alsó osz­tályaiban Fodor László volt a tanítóm. Tizen­öt évig volt a községünkben, és vezette a kulturális életet. Az idősek tiszteletét, a köte­lesség- és felelősségtudatot ébresztette fel bennem. Megindított egy fotókört, amelynek én is tagja lettem. Nagyon szeretem a ter­mészetet, és még mindig erős a vonzódá­som szülőfalum iránt. Négy éve lakom Füle­ken, de még mindig kalondai vagyok lélek­ben. — Losoncon jártam az általános iskola felsőbb osztályaiba. A város azonban már korábban is benne volt az életemben. Zene­iskolába jártam oda hetente kétszer, zongo­rázni tanultam. Az iskola megszerettette ve­lem a történelmet. Versenyekre jártam, járási és körzeti döntőkre. Kilencedik osztályos koromban betanultuk a János Vitézt, ez ma is forró élmény. Én zongorista voltam. A tanulmányi eredményem kitűnő volt, semmi nehézséget nem okozott bejutnom a füleki gimnáziumba. Ott matematikai és fizikai olimpiászokon vettem részt. A gimnázium­ban létezett egy népi tánccsoport Kálosi János matematikus tanárunk osztályában. Én ott megint zongorakisérő voltam, rend­szeresen látogattam a próbákat. A gimnázi­um egy másik osztályában pedig egy 9—10 tagú leány kamarakórus működött. Őket is kísértem. Aztán később új kamarakórus ala­kult gimnáziumunkban, és azt már én vezet­tem. Szvorák Katalin volt a szólóénekesünk. Még több fellépés, még több próba követke­zett az életemben, és kezdeti próbálkozások történtek zeneszerzésre, versek megzenésí­tésére. Gimnazista koromban zenei téren továbbképeztem magam, ennek ellenére si­kertelen felvételi vizsgát tettem a Bratislavai Zeneművészeti Főiskolán. Két lehetőség kö­zül választhattam: érettségi után beiratko­zom a konzervatóriumba és aztán újra jelent­kezem a Zeneművészeti Főiskolára, vagy pe­dig szakemberként dolgozom majd tovább, például stúdiómémökként. Szerencsére év­kihagyás nélkül tehettem felvételi vizsgát a prágai Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. És sikerült... Ehhez persze hozzátar­tozik, hogy a gimnáziumban a mozgalmi élet sem hagyatta abba velem a matematika-fizi­ka tanulást. Önkéntelenül adódik a kérdés, mit vittem Prágába a füleki magyar gimnázi­umból? Műszaki ismeretet keveset, mert én humán osztályba jártam, de jó alapokat kap­tam és olyan erős volt bennem a felelősség­tudat a bizonyításra, hogy a magyar iskola nem akadály és hogy mellbevágó döntés után is előre kell tekintenie az embernek! És ez öt éven keresztül hajtóerő volt számomra. Úgy gondolom, hogy a Prágában tanuló diáktársaimnak is sikerült átadnom valamit ebből a kötelességtudatból. — Prágába, 650 km-re, ismeretlen város-SIMON JÁNOS mérnök, a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt n. v. karbantartási részlegének főkonstruktőre ba, egészen új környezetbe kerültem. Új arcok, más nyelv és mentalitás. Ezt mind meg kellett szoknom, hogy a célomat elér­jem. Híradástechnikai szakot választottam. Jöttek az első vizsgák, csupa rossz felmérő dolgozat után a vizsgáztató elé kellett áll­­nom. Ekkor tudatosítottam, semmire nem hivatkozhatom, hogy mentsem magam, fel kell mérnem, képes vagyok-e a helytállásra ? Az összes példát még a kollégiumban meg­oldottam, hogy legyen egy kis önbizalmam és a legnehezebbnek vélt vizsgám is kettesre sikerült már előszörre. Kezdtem talpra állni, és aztán már végig 1,4 és 2,0 volt az átlagos tanulmányi eredményem. Mivel már biztos voltam a dolgomban, többet is megenged­hettem magamnak. Az Ady Endre Diákkör­nek volt egy tánccsoportja, a Nyitnikék. Itt kezdtem el megint a mozgalmi életet, mint korrepetitor. A táncosok minden próbáján ott voltam, és a bemelegítő gyakorlatok mellett a zenei kíséretet biztosítottam. Az Ady Endre Diákkör minden hónapban rende­zett egy nagy találkozót, de minden pénteki napon is összejöttünk egy kávéházban, ké­sőbb a fővárosi nemzeti bizottságtól kapott helyiségben. Harmadéves koromban engem választottak az Ady Endre Diákkör elnöké­nek. Most már az irányítás gondja és felelős­sége is az enyém volt. Persze a munkát megosztottuk a körülbelül tizenöt tagú veze­tőségben. Rengeteg akciónk volt. És sikerült olyan kapcsolatot teremteni a prágai magyar kulturális központtal, hogy rendszeresen fil­meket vetítettek számunkra, meghívtak kiál­lításaikra, hangversenyeikre. Másodéves ko­romban egy végig nem gondolt ötlet alapján •• // / KOTODESEK egyszerű orvosi műszert készítettem, ame­lyet a diákkonferencián be is mutattam. A siker egyenlő volt a nullával. Egészen véletle­nül, Bredár Gyulának, a Károly Egyetem ma­gyar tanszéke tanárának javaslatára elkerül­tem ezzel a műszeremmel a rimaszombati kórház pszichiátriai osztályára, dr. Samu Bé­­láékhoz, akik nagy érdeklődéssel fogadták az új műszert. Kipróbáltuk, és a siker nagy volt. Megegyeztünk, hogy tovább fejlesztjük a műszert. Egy évvel később ez meg is történt és már a főiskolai és országos diákkonferen­cián is (1979) sikert arattam. Ez meghatá­rozta szakmai érdeklődésemet a továbbiak­ban. Külön vizsgát tettem bioelektronikából és egy prágai tudományos társaság felkéré­sére elkészítettem műszerem harmadik tö­kéletesített változatát diplomamunkaként. Műszerem működésének lényege: érzékeli és felerősíti az emberi agy által testi-lelki nyugalomban előállított ún. alfahullámokat, és erről akusztikus és optikai információt ad a páciensnek és az orvosnak. Segítségével úgymond begyakorolható a nyugalmi állapot gyors elérése, az intenzív pihenés és kikap­csolódás (elektronikus jóga). A három éven keresztül ígért munkahelyet másnak adták a rimaszombati kórházban. így jutottam Fülekre, vissza a szülőföld bűvös kö­rébe. A Kovosmalt karbantartási részlegére kerültem, ott is ragadtam. Mindjárt kezdetben kifejlesztettünk egy új vezérlőegységet for­rasztóprésekhez, megkedveltem a helyemet és beosztásomat. A tulajdonképpeni szakma (híradástechnika) itt leredukálódott mérés­­technikára és elektronikus áramkörök terve­zésére. Orvosi elektronika után ipari elektro­nikára kellett átváltanom, persze az előbbi­hez sem maradtam hűtlen, tanulmányaim befejezése óta már három további orvosi műszert fejlesztettem ki, ezeket orvos bará­taim sikerrel használják Rimaszombatban, Hnústyán, Füleken és Trencsénben. A Ko­­vosmaltban azóta több találmányom, vagy húsz újításom született, ezek közül többet már be is vezettek a gyakorlatba. Jelenleg az elektrosztatikus porzománcozáshoz használt berendezés tökéletesítésén és fejlesztésén dolgozom, s ez a munka előreláthatólag több évre meghatározza tevékenységem fő irányát. Nem vagyok elégedett. Pedig sok szakmai és személyes gondom viszonylag gyorsan megoldódott. Sokat kell harcolnom az elfásult nézetek és az irigység ellen. És az ember önmagával soha nem lehet elégedett, mert a tudomány fellegvárától ilyen távolesö helyen az ismeretbővítésnek egy rövid idejű kihagyása is helyrehozhatatlan következmé­nyekkel járhat. Mindemellett elavult mód­szerekkel gyártó és főleg elavult gépekkel rendelkező, központtól távol eső helyen is meg lehet találni a munka örömét. — Úgy érzem, hogy a Csemadok füleki helyi szervezetében sikerült hasznosítanom a Prágában szerzett klubvezetői tapasztalato­kat, de igyekszem hasznos lenni úgy is, mint a férfi énekkar szólamvezetője. A Füleken két éve működő Nógrády Sándor Művelődési Klubnak vagyok az elnöke. Azonkívül a Cse­madok KB néprajzi szakbizottságának a munkájából is kiveszem a részem. Életcélom tökéletesíteni idegennyelvű tudásomat. Hu­szonkilenc éves vagyok, harmonikus családi életre vágyom, a fiam négyéves. A zene, a fényképezés, az elektronika megmaradt szenvedélyemnek. MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom