A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
Ml VAN A HARMADIK KOSÁRBAN ? A szocialista országokban mindenki számára biztosított a művelődéshez, a tanuláshoz való jog. A legfejletlenebb ország is, amely a szocialista építés útjára lépett megkülönböztetett figyelmet fordít az oktatásra. Kuba, Etiópia és számos más ország példája bizonyítja, hogy óriási erőfeszítéssel, hihetetlenül rövid idő alatt felszámolták az írástudatlanságot. A legtöbb Írástudatlan és félanalfabéta sajnáatos módon a fejlődő országokban van, súlyos öröksége ez a gyarmati uralomnak. De van emény, hogy ezt az örökséget rövid idő alatt elszámolják. De vajon mi a helyzet a fejlett tőkésországoksan? Azokban, amelyek szívesen tetszelegnek íz általános emberi jólét a korlátlan lehetőséjek bölcsőjének dicsfényében? Az illető országok statisztikája bizonyítja, hogy nég a legfejlettebb tökésországokban is a szeényebb jövedelmű családok közül csak nagyon eveseknek adatik meg az a szerencse, hogy nagasabb képesítést szerezzenek. A tandíjat :sak bizonyos jövedelmi szint fölötti családok épesek fedezni. Az Egyesült Államokban nem ritkák az ilyen síiratok: „Fel akarsz jutni a piramis csúcsára? atkozz be a mi egyetemünkre!" Rendszerint elit gyetemekről van szó, magas iskoláztatási költéggel, amely évről évre emelkedik. Az Egyesült illamokban 1974 és 1985 között a felsőoktatás tlagos tandíja évi 3860 dollárról 9022 dollárra melkedett. S az évi növekedési ráta 7—9 zúzalékos. Szakértők szerint a tandíjak a jövően kétszer olyan gyors ütemben fognak emelsdni, mint az általános megélhetési költségek. A „fényűzést" így csak az engedheti meg iagának, aki származásánál fogva már amúgy is piramis csúcsán van. Aki lentről indul, aligha that el akár a piramis talpazatáig is. A magas indij — kapitalista módra — elvégzi a szelekci-Mi más ez, ha nem diszkrimináció, megkülöniztetés!? A statisztika bizonyítja azt is, hogy az NSZK- rn az egyetemi hallgatónak mindössze 14 ázaléka, Franciaországban ennél is kevesebb, ) százaléka kerül ki munkáscsaládokból. Az Associated Press amerikai hírügynökség tte közzé: igaz, hogy az amerikai alkotmány nondja az alapvető egyéni jogokat és honpoliri szabadságjogokat, de mit ér, ha minden olcadik felnőtt képtelen elolvasni az amerikai cotmányt. Mert bármennyire hihetetlenül ngzik, a korlátlan lehetőségek hazájában — az szagos oktatási bizottság jelentése szerint — legegyszerűbb olvasási és írásgyakorlatok ipján megállapították, hogy 23 millió felnőtt lerikai félanalfabétának tekinthető. Negyventmillióan alig érik el az elemi ismeretek legalbb szintjét. És akkor évente 2,3 millióval nő az studatlanok és félanalfabéták száma. Kétsés, hogy 1989-ig, az Egyesült Államok alkotínya életbe lépésének 200. évfordulójáig felimolják az írástudatlanságot, ahogy ígérték. \ strasbourgi Európa parlament ülésén, amely Cözös Piac valamiféle csúcsszerve, egy hold képviselőnő kijelentette, hogy a közösség zágaiban az írástudatlanok aránya 4 és 6 izalékos. Ezt az állapotot a nyugat-európai sadalmak szégyenének tartja, tern tudom, ki nevezte el harmadik kosárnak elsinki értekezlet záróokmányának azt a fejeét, amely a kultúra, az oktatás és általában a Herni élet kérdéseivel foglalkozik. Ám úgy ;zik, hogy több országban lyukas és üres az a anyós „kosár". PALÁGYI LAJOS Komáromban (Komárno) ez év február 20-án ünnepélyes keretek között adták at a városi művelődési központ és a Matesz új székházát. Képünkön Ignác Janák, a CSKP KB elnökségének póttagja és Jindrich Poledník, a CSKP KB titkára. (Fotó: Nagy Teodor) VISSZAPIIIANTÓ FEBRUÁR '87 A genfi leszerelési konferencián a szovjet küldöttség vezetője Jurij Nazarkin beszédében hangsúlyozta, hogy minden résztvevő államnak a szerződés érvénybe lépésétől számítva harminc napon be-SZERDA 18 lül részletes tájékoztatást kellene adnia a saját, vagy általa ellenőrzött vegyi fegyverek raktárainak helyeiről, és meg kellene tennie a felszámolásukra irányuló megállapodásos intézkedéseket. Együttes ülést tartottak Prágában a Szövetségi Gyűlés kamaráinak külügyi bizottságai. A képviselők a csehszlovák szocialista törvényhozás további tökéletesítésének fő irányairól szóló jelentést vitatták meg. Az ezzel kapcso-CSÜTÖRTÖK 19 latban javasolt módosítások növelik a jog szerepét a szocialista társadalom irányításában, és megteremtik a feltételeket a szociális és a gazdasági fejlesztés meggyorsításához. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szlovákiai kongresszusán részt vett a CSKP KB, az SZLKP KB. a Szlovák Nemzeti Front KB és a szlovák kormány küldöttsége, Jozef Lenártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának, a Szlovák PENTEK 20 Nemzeti Front KB elnökének vezetésével. Jozef Lenárt felszólalásában hangsúlyozta, hogy határozottabban kell korszerűsíteni a termelést és a termékeket, újszerűén fejleszteni és kihasználni a tudományt és a technikát. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Moszkvában tárgyalásokat folytatott Tarik Azizzal, az iraki Forradalmi SZOMBAT 21 Parancsnoki Tanács tagjával, a kormány alelnökével, külügyminiszterrel. A baráti megbeszélés fő témája a közel- és közép-keleti helyzet, az iráni—iraki konfliktus volt. Szergej Szokolov marsall, szovjet honvédelmi miniszter napiparancsot adott ki a szovjet hadsereg és haditengerészet napja alkalmából. A napiparancs megállapította, VASARNAP 22 hogy a Szovjetunió fegyveres erői a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeivel együtt a szocializmus vívmányait őrzik. Nicaraguában a Sandinista Néphadsereg tagjai Zelaya tartományban négy tonna fegyvert és hadianyagot zsák-HÉTFŐ 23 mányoltak, amelyeket a somozista ellenforradalmárok számára egy amerikai repülőgép szállított oda. A moszkvai Kremlben megkezdődött a szovjet szakszervezetek 18. kongresszusa. A tanácskozáson részt vettek a szovjet párt és állam vezetői, élükön Mihail Gorbacsowal, KEDD 24 az SZKP KB főtitkárával. A csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának küldöttségét Karel Hoffmann, a CSKP KB Elökségének tagja, az SZKT elnöke vezette. HÉTVÉGI LEVÉL „A könyvet nem lehet megszerettetni, mint valami tárgyat, valami portékát. Csak tok az, melybe valami be van zárva. A tartalmát kellene megszerettetnem, az életrezgéseit, a szellemet, melyből a könyv létrejön. Ehhez kevés pár perc. Kevés egy emberélet is." Kosztolányit idéztem, aki fiának talán a magyar irodalom legszebb levelét irta a könyvről. Ezt a kis remekművet, mély és mégis egyszerű vallomást ajánlanám mindenkinek olvasásra, midőn kézbevesz egy-egy könyvet. És nem csak márciusban, amikor talán a kelleténél is többet beszélünk. írunk a könyvről. Elmondottuk már többször is, hogy a gazdasági jóléttel, az új házakkal, modem bútorokkal együtt, bizonyos és sajnos egyre gyakoribb esetekben a könyv igenis divatportéka, vitrint díszítő tárgy lett. Ha ilyen házak vendégszobájában tartózkodom, és az aranyozott kötésű sorozatokat nézegetem, olyan érzés fog el, mintha egy színházi előadás díszlete előtt állnék. Szinte félek megérinteni a könyveket, nehogy kiderüljön, hogy mögöttük a kötésen kívül nincs semmi! Engem mindig a könyv tartalma érdekelt és érdekel ma is. Legyen az silány papírkötésben vagy diszkiadásban. Ilyenkor Babits Mihály jut az eszembe, aki a Nyugat folyóiratban pár soros kritikát írt egy gazdag, előkelő úriember verseskötetéröl. A kritikát a könyv külsejének dicséretével kezdte. Micsoda szép selyemkötés, aranyozott külső, patinás betűk, lila színű keretek stb. Sóhajtva jegyezte meg, hogy neki sajnos sohase jelennek meg ilyen külsővel a versei. A könyv részletes leírása után a kritikát szarkasztikus humorral fejezi be. No és persze itt vannak benne a versek. A versekről, sajnos, semmit sem tudok mondani! Mindig a legegyszerűbb dolgok a valódi csodák — írja Kosztolányi. A könyv is ilyen mindennapi csoda. A gyerekeket már kis korukban rá kell szoktatni a csoda élvezésére, befogadására. És mindig a szülő a példa. Neki kell megtanítani a gyerekét arra, hogy szeresse és becsülje a könyvet. Ha a szülő nem olvas, eltűri, hogy a gyerek összefirkálja a karácsonyra kapott mesekönyvét, akkor elöbb-utóbb elmarad a csoda, a könyv csak megtűrt kacattá válik. Gyakran elfog az indulat, a szégyenérzet, ha kitépett lapok, kivágott képek éktelenjük el a könyveket. Szégyenlem magam a könyv előtt mások barbársága miatt. A könyv megbecsülése. magunk becsülése is. Műveltségünk tükre. Hű társ. Nemcsak az öregkor magányát oldja fel, de fiatalságunk, szellemi frisseségünk megőrzője is. Hallgassuk meg Petrarca vallomását könyvtáráról: „A könyvek a barátaim, társaságuk végtelenül kellemes... Könnyű hozzájuk férnem, mert mindig készek szolgálatomra s akkor engedem őket társaságomba, akkor bocsátom el őket társaságomból, amikor kedvem tartja. Sohasem esnek terhemre, ellenben készségesen felvilágosítanak, ha kérdezem őket." Én minden rossz példa ellenére bizakodó vagyok, mert utazásaim alkalmával számos jó példát is láttam. Egyre gyarapodó, gazdagodó házi könyvtárakat, melyekben a könyv nem dísztárgy csupán. Értő kezekkel lapoznak benne, lelkesen beszélgetnek róla. És a család minden tagjának megvan a maga kis polca, ahová a kedvelt, sokszori használattól kissé kopott könyveit elhelyezi. Egyre több fiatalt látni a könyvesboltokban is. És ez biztató a jövő szempontjából.
