A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 4. szám
JJUmjjjlL. Spanyol földön ». Dolores Ibárruri a polgárháború idején Alig ismertük fel azt a helyet, ahol 1937. február elején harcoltunk; a terep teljesen megváltozott. A keskeny út helyébe új széles út épült, és éppen csak a mi géppuskás századunk által védett vashíd maradt meg épségben (állítólag azért, mert a közeli kisváros baloldali vezetősége emlékműként gondozza). Erre a vashídra helyeztük el aztán koszorúinkat. A koszorúzás után a városka lakói rengeteg virággal fogadtak és amikor megmutattam nekik, hogy pontosan ezen a helyen voltak elhelyezve a mi géppuskáink. Száraz, Morvái, Nagy Pista, Kertész Jóska, Pepik Calas, Tonda Kobilasz és mások géppuskái, és azt is elmondtam, hogy mi csehszlovákok vagyunk, sírva ölelgettek, csókolgattak bennünket, főleg az idősebb asszonyok, kiknek férjét, testvéreit, apját kivégezték^ fasiszták. Gyermekeikkel és unokáikkal együtt sírva köszönték meg azt, hogy éppen a mi egységeink űzték el a fasiszta hordákat városukból és szabadították fel őket a fasiszták kegyetlenségei alól. Mi tagadás e megható jelenet láttán velük együtt sírtunk mi is ... Azt a gottwaldi fogadalmat, hogy Madrid falainál Prágát is védtük, ötven éve valóra váltottuk, hacsak pár évre is. Arganda felszabadításában én már nem vehettem részt, mert a harcok során megsebesültem. Most elmondtam a lakosoknak, hogy az egykori harcok színhelyén olajfák, egy kisebb mocsár és körülötte sűrű bokrok voltak. Az olajfákat kivágták, a bokrokat kiirtották, a környék teljesen megváltozott. Már az említett hidat sem használja senki, mivel egészen másfelé vezet az út Madridba, de a híd áll és ez azt igazolja, hogy örök emlék, ereklye marad. Meghívtak bennünket a Csehszlovák- Spanyol Társaság vezetőségéhez, melynek elnöke egy jónevü madridi orvos. Itt is nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. A fogadáson részt vett követségünk első titkára is. Beszámoltak tevékenységükről. Megtudtuk, hogy ez a társaság nagyon szép munkát végez annak érdekében, hogy hazánkat minél jobban megismerhessék á spanyol illetékes szervek, főleg kulturális, gazdasági, de mindenekelőtt kereskedelmi szempontból. Beszélgetésünk folyamán meggyőződhettünk arról is, hogy Csehszlovákiának Spanyolországban nagyon jó neve van. Úgy ismernek bennünket, mint fejlett kultúrájú ipari országot. A társaság negyedévenként kiadványokat jelentet meg, melyekben részletesen ismerteti elért eredményeinket, kimagasló politikai-kulturális eseményeinket. A kölcsönös üdvözlések és az apró emléktárgyak kicserélése után az elnök-orvos meghívott lakására, ahol családja körében a társaság több tagjával szívélyes eszmecserét folytattunk. Megtudtuk pl. azt is tőlük, hogy a falvak lakossága még mindig nagy szegénységben él, hogy a három és fél millió munkanélkülinek majd a fele olyan fiatal, akik iskolájuk elvégzése után még öt-hat év után sem tudnak elhelyezkedni, munkát találni. De ezeket a fiatalokat még munkanélküliek-Tipikus spanyol táj nek sem ismerik el, ezért nem kapnak munkanélküli segélyt sem. Munkanélküli segélyre csak annak van joga, akit már munkából bocsátottak el. Nem véletlen tehát, hogy éppen az ifjúság a legradikálisabb és az sem, hogy a spanyol népnek ez a része hajlamos a szélsőségekre is. Búcsúzóul az elnök-orvos megajándékozott egy olyan gramofonlemezzel, melyen a polgárháború idejéből származó legismertebb forradalmi dalok vannak. A lemezen a dalokat ismert francia énekesek éneklik hat nyelven. (Nekem a spanyol változatot adták). A lemezeket még Franko generális életében csempészték be Spanyolországba és terjesztették a népek között. Az utolsó nap kiemelkedő eseménye PCE — Partido Comunista Espaňola, azaz Dolores Ibárruri, meghívott bennünket „nemzetközieket" egy nagyon szívélyes találkozóra, Új épületek Guernica-ban. A várost a fasiszták 1937. április 27-én barbár módon bombázták. Az eseményt Picasso híres festménye is megörökítette 20
