A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-26 / 26. szám
landóan főfájás gyötri. 1936-ban agydaganatot állapítanak meg nála. Stockholmba megy, ahol megoperálják. Agyműtétjéről az egyik legsikerültebb könyvét írja: Utazás a koponyám körül. Nem véletlen, hogy a kitűnő megfigyelőképességgel megírt regényt a mítoszokon és legendákon túli tudománynak ajánlja. Annak a tudománynak, amely úrrá lesz a betegségeken. A valóságtisztelet, a természetet legyőző emberbe vetett hit a regény lényege, magva. Alig egy év telik el azonban a könyv megjelenése után, amikor a betegség újra letiporja és 1938-ban Siófokon egy esős nyári délután váratlanul agyszélhűdésben meghal. A halála előtti hónapokban még teli van tervekkel, ötletekkel. Naplójában így összegezi addigi pályafutását: „Közel 80 könyvem jelent meg eddig, csaknem minden műfajban. Voltam az úgynevezett „legnépszerűbb", aztán a „legérdekesebb", voltam híres és hírhedt, jártam az élen és sok mellékösvényen. Nevemet ismerik külföldön, nem mindenütt úgy, ahogy szeretném. Legjellemzőbb beállítottságomra a „várakozás", még az iskolai tankönyvekben is úgy szerepelek, mint „akitől még meglepetéseket... várnak stb." Karinthy a század gyermeke volt, káprázatos, virtuóz mutatványokat végzett, akárcsak a Cirkusz című novellájának hőse. A szüntelen belső feszültség, a kutató magatartás, a befogadásra való hajlam, a személyes hozzáállás a világ apró dolgaihoz teszi ma is izgalmassá müveit és személyiségét. Nem véletlen, hogy olvasóinak tábora egyre nő. nemcsak a szocialista országok táborában, nemcsak hazánk, városunk, szülőhelyünk közösségének, hanem elsősorban országunk nemzeteinek és nemzetiségeinek a keretein belül. Hogy hazánk toliforgatói között, a toll emberei között létrejöjjenek a közös munka alapvető feltételei, a bensőséges, töretlen elvhüségen alapuló irodalmi, fegyvertársi és baráti kapcsolatok. Nemzeti írószövetségeink képviseletében hetvenöt szlovák és hetvenöt cseh író döntött így a jövő céljairól, terveiről, közös munkájáról. S bizonyára nem véletlen jelképe és bizonyítéka a fenti célkitűzésnek, hogy míg az elmúlt időszakokban a nemzetiségek íróit, a magyar és az ukrán írókat a Csehszlovák írószövetség központi választmányában egy-egy ukrán, illetve magyar nemzetiségű választmányi póttag képviselte, a jövőben, az új választmányban egy-egy magyar, illetve ukrán nemzetiségű rendes választmányi tag, s egyegy ukrán, illetve magyar nemzetiségű választmányi tagjelölt kapott helyet. írók dolga: a társadalom dolga. Nem csak író—olvasó nélkül nem létezik irodalom. Kölcsön-könyvtárak, könyvesboltok adatait követve, méltán mondhatjuk, olvasóink ma már egyenrangú szinten felnövekedtek az irodalmi alkotásokhoz : megtanultak irodalmat olvasni. s tudják, hogy mit olvasnak. Megnő-KINCSÜNK A NYELV TANULJUK MEG AZ ANYANYELVŰNKET! Karinthy költészetében vall a legegyértelműbben önmaga és a külvilág kapcsolatáról, a korabeli társadalmi kérdésekről. Zsoltárszerű emelkedettség ötvöződik groteszk fordulatokkal. Egy-egy konvencionális jelenség pőrére vetköztetésével, az indítóokok kifürkészésével és bemutatásával éri el egyedülálló hatását. Fáradhatatlan kutatója, hajdani jó barátja Ascher Oszkár homo ludensnek (játékos embernek) nevezte. Talán Babits Mihály fogalmazta meg legtalálóbban Karinthy személyiségének és életének, munkásságának lényegét: „Igazában komolyan és felülről nézett a világra, mely furcsának, bohózatosnak és ostobának tűnt föl előtte. A világ viszont fölülről nézett őrá, sőt tekintette bohócnak és mulattatójának. Titokban azért mégis érezték, hogy annál sokkal több. Ez valami kétértelműséget adott népszerűségének, amellyel szemben neki nem volt semmi ellenállása. A kétértelműség az ö magatartásából sem hiányzott. Nem volt előtte semmi tekintélye az életnek. S mégis szenvedélyesen izgatta az élet. így vállalta is a bohócszerepet, s haragudott is érte. Sokat idézték mostanában azt a híres mondását is: Humorban tréfát nem ismerek! De volt egy másik mondása is: »Humorista az. akivel viccelnek.« Övele vicceltek, s az egész világ csak egy furcsa vicc volt. Az egész világ viccelt vele: de ö maga nem viccelt. Ö maga komoly volt, s megelégedett avval, hogy rámutatott a világ vicceire ... Talán ő volt a legkomolyabb írónk.” OZSVALD ÁRPÁD vekedtek olvasói igényeik, igényesebbé vált esztétikai ízlésük is. Időnk megérett. író és olvasó kapcsolatában okkal és joggal időszerűvé vált a madáchi tétel: „Együtt teremténk; osztályrészemet követelem!" Az élet tartalmáról, a teljes, kiteljesedett élet művészi, esztétikai, etikai töltetéről van szó: művész, író—olvasó és társadalom közös feladatairól. És az író elkötelezettségéről, kötelességeiről a társadalommal szemben, amelynek életéhez ma már szervesen hozzátartozik — hozzá kell tartoznia a művészetek élvezetének. Úgy, ahogyan Vörösmarty egykor megálmodta: A dolgainktól megmaradt időt Ó mely vidáman fogjuk tölteni! Együtt csevegvén: vagy hallván, ha lágy Hangokra ébredt hegedűd húrjain Szivszaggató nótáid zengenek. A dolgainktól megmaradt időt: pontos meghatározás. Együtt csevegvén — kötelező útmutatás. A meddő monológok ideje lejárt: nekünk ma teremtő, alkotó párbeszédekre van szükségünk. Párbeszédre a korral, a léttel, a lét alapjaival. És elsősorban egymással. Dobŕíš szeles, esős idővel várta a küldötteket. De a levegőben már érezni lehetett a tavasz üde, ígéretes leheletét és a gyümölcsérlelő nyár üzenetét. RÁCZ OLIVÉR Nagyon örvendetes, hogy a rádió foglalkozik az ifjúság gondjaival, örömeivel, egyszóval az ifjúsággal. Az is örvendetes, ha a budapesti rádió riportere szlovákiai magyar diáklányokkal beszélget. Az persze már kevésbé örvendetes, ha az egyébként talpraesetten, ügyesen felelgetö diáklányainktól ilyesmiket hallunk : nálunk az internátuson; ez már így szokás az internátuson stb. Nem az internátus szó helyességét akarom vitatni. A szlovákiai magyar nyelvhasználatban ez az idegen szó — nem utolsósorban a szlovák nyelvben használatos internát szó hatására — jobban megmaradt. mint a magyar nyelvterület más részein. Magyarországon azt a bentlakásos intézetet, ahol a közép- vagy főiskolás diákok teljes ellátásban és nevelői felügyeletben részesülnek, ma már inkább diákotthonnak, tanulóotthonnak, esetleg kollégiumnak hívják, mint intemátusnak. Az internátus szóról értelmező szótárunk megjegyzi, hogy elavulóban van. Mindez azonban nem ok arra, hogy az internátus szót önmagában véve helytelennek minősítsük. Diáklányaink nem azzal követtek el hibát, hogy az intézményt, amelyben laknak, intemátusnak nevezték, hanem azzal, hogy az internátus főnevet külviszonyraggal látták el, vagyis a szlovákban helyes na internáte helyhatározót „pontosan" lefordították így: az internátuson. Az internátus szóhoz, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy ott lakunk, tartózkodunk, belviszonyrag járul, tehát így kell helyesen mondanunk: az internátusbán lakom, megyek az internátusba, jövök az internátusból. Külviszonyragot akkor használunk, amikor az internátus külső részéről beszélünk, például: az internátusra kitűzték a zászlót, az internátuson zászló leng, levették a zászlót az internátusróI. Az persze igaz, hogy a kül- és belviszonyragok használatát nagyon nehéz feltétlenül érvényes, egyszerű szabályba foglalni. Hiszen tudjuk, hogy ha például alap- vagy középiskoláról van szó, akkor az iskolában, iskolába, iskolából — gimnáziumban, gimnáziumba, gimnáziumból — tehát a belviszonyragos formák a helyesek, de a főiskola és az egyetem főneveihez külviszonyragok járulnak: főiskolán, egyetemen tanul, főiskolára, egyetemre iratkozott be, elmegy a főiskoláról, egyetemről. És vannak olyan esetek is, amikor ugyanaz a szó belviszony- és külviszonyragot egyaránt felvehet a belső helyviszony meghatározásához, de ilyenkor belviszonyraggal ellátva egy kicsit mást jelent, mint külviszonyragos formában. Például: a konyhában dolgozik — ez azt jelenti, hogy most éppen a konyhában végez valamiféle munkát; a konyhán dolgozik — ez pedig azt jelenti, hogy az illetőnek a konyha az állandó munkahelye. Ezenkívül azt is tudnunk kell, hogy a -ban, -ben, -ba, -be, -bői, -bőt belviszonyragok jelenthetnek külső helyviszonyt is; például: kopott süveg van a fejében, fejébe vágta a kucsmáját, kiakasztotta a nyakából a bőrtáskát stb. Az említett rádióriportban ilyesmit is mondtak diáklányaink: amikor már fülig vagyunk a tanulással, akkor hülyéskedni kezdünk. Amint a továbbiakból kiderült, ezt úgy értették, hogy amikor elegük van a tanulásból, kitalálnak valamiféle szórakozást. Nos, nézzük meg egy kicsit jobban ezt a fülig vagyunk a tanulással szókapcsolatot! A fül főnévnek ez a ragozott alakja: fülig jelentheti azt, hogy a lehető vagy elképzelhető legnagyobb mértékben. Például: fülig szerelmes, fülig eladósodik, fülig van az adósságban, fülig benne van a slamasztikában stb. Ezek szerint az sem helytelen, ha azt mondjuk: fülig van a tanulásban. Azt is lehet persze mondani: a füle is alig látszik ki a munkából, vagy: fülig belemerült a tanulásba. A felsorolt kifejezések, melyekben a fülig van szókapcsolathoz -ban, -ben rágós határozó járul, valaminek — például az eladósodásnak, a slamasztikának vagy akár a munkának, tanulásnak — igen nagy mértékére utalnak. Azt azonban semmiképpen sem jelentik, hogy valakinek valamiből elege van, hogy valamit megelégelt. Ezt akkor sem jelentik, ha teljesen helytelenül -vaj -vei rágós határozót teszünk a fülig van szókapcsolat mellé. Ha valakinek valamiből elege van, akkor torkig van valamivel, nem pedig fülig. Tehát: torkig vagyok már az örökös magyarázkodással, torkig vagyunk a gyűlésezéssel és akár: torkig vagyunk a tanulással. Esetünkben nem idegen nyelvi hatás okozta a téves szóhasználatot, hanem az úgynevezett szólásvegyítés, amely manapság, sajnos, igen gyakori hiba. Tanuljuk meg, hogy állandó szókapcsolatainkat, szólásainkat, közmondásainkat nem szabad se összevegyitenünk, se önkényesen megváltoztatnunk. Minden változtatástól elvesztik eredeti képes értelmüket, zavarossá teszik beszédünket vagy írásunkat. MAYER JUDIT Meglehetősen gyakori nyelvhelyességi hiba a szótévesztés. A következő mondatba is ilyen hiba csúszott: Az év vége mérföldköves léptekkel közeledik. A szerző vajon melyik szót használta helytelenül? Hogyan kellett volna helyesen írnia? 11
