A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-26 / 26. szám
S traus z jmm éwtömt díjas klub. Ám erre a célra ott a lényegesen jobb állapotban lévő művelődési ház, amelyben alkalmi rendezvényeket tartanak. A Csemadok helyi szervezetének az elnöke Orosz Béláné. Tőle tudom, hogy egykor — jó tizenöt évvel ezelőtt — volt a faluban éneklőcsoport, s hogy olykor színdarabokat is játszottak az itteni műkedvelők. — Az a helyzet — mondja —, hogy a gyerekek és a fiatalok ma is szeretnének dolgozni, de nincs aki foglalkozna velük. — A helyi szervezetnek jelenleg kilencven tagja van. Szerveznek-e valamilyen rendezvényt vagy rendezvényeket a faluban? — Általában minden évben mi rendezzük a farsangi bált; volt egy íróolvasó találkozó is, ezenkívül évente egy két alkalommal átmegyünk Miskolcra színházba. A kulturális akciók szervezésével kapcsolatban korábban Strausz Ferenc a következőket mondta: — A Thália Színpad egykor jó partner volt, de az utóbbi időkben az előadásaikra ráfizettünk. — Mikor látták vendégül utoljára a Tháliát? — Tavaly voltak nálunk, de nem színdarabot mutattak be, hanem valami esztrádmüsort adtak. Az nem tudható, hogy erre ráfizettek-e. Nem is lényeges, hiszen a „hakni” nyilvánvalóan olcsóbb, mint a „hivatalos" szereplés. S az „olcsóságot" nem okvetlenül az anyagiakra értem. Ezzel együtt, vagy ezen túl a kultúra egyéb forrásai is apadoznak. — Itt nagyobbára már minden lakásban színes televízió van, s hat csatorna közül lehet választani. A mozi így fölöslegessé vált — mondja a hnb elnöke. — Évente mennyi pénzt fordítanak kulturális célokra? — Tavaly tizennégyezer koronánk volt rá — mondja Strausz Ferenc — s az idén hasonló összeget fordíthatunk ilyen célokra, de ezt az összeget nem is tudjuk mindig elkölteni. Nálunk a tömegszervezetek önállóan gazdálkodnak, nincsenek rászorulva a mi segítségünkre ... A kultúrára fordítható anyagiakat HELYZETKÉPEK ÖT JÁRÁSBÓL II. Az első település ahova ellátogat tam Ágcsernyő (Čierna) volt. Bodrog köz keleti csücskében, Tiszacsernyő (Čierna nad Tisou) szomszédságában terül el. S talán egy kicsit árnyéka is rávetődik. Ágcsernyő lakóinak lélekszáma alig több ötszáznál. Egykor főleg mezőgazdaságból éltek; volt szövetkezet is a faluban, de annak területét később a királyhelmeci állami gazdasághoz csatol ták. E gazdaságban jelenleg Ágcser nyő lakói közül hatan-nyolcan dolgoznak, töredéke az aktív, munkaképes lakosságnak. A zöm a szomszédba jár, a tiszacsernyöi átrakodó állomáson keresi meg a kenyerét. Mindebből az tűnik ki, hogy az elmúlt négy évtized alatt e település lakóinak túlnyomó többsége felhagyott a mezőgazdasági tevékenységgel, s fokozatosan ipari munkássá lett. Ám e váltásnak és változásnak alig vannak látható jelei e közösségen belül. E gazdasági és szociális átrétegződést követően mi jelenti ma itt a kultúrát, a közművelődést vagy annak lehetőségeit? — Három tanerős iskola volt nálunk — mondja Strausz Ferenc, a hnb elnöke. — Az iskolát jó tíz évvel ezelőtt zárták be. Jelenleg a gyerekek nagyobbik fele, körülbelül a hetven százalék Tiszacsernyöre jár. — Az iskolaépületben mi van? — Semmi. Tatarozni kellene, mert nagyon rossz állapotban van. Megnéztem ezt az egykori alma matert. Valóban nagyon rossz állapotban van. Ablakai összetörve, a tető beázik, a vakolat szakadozik ... Látszanak ugyan itt-ott a javítás nyomai is, de jelenlegi állapotában ez a három helyiségből álló épület semmire sem használható. Pedig lehetne belőle teszem azt ifjúsági klub, nyugpersze el lehetne költeni, csak éppen meg kéne találni a módját. De ahogy látom, elsősorban az, vagy azok hiányoznak, akik a falu közművelődését, kulturális életét felfrissíthetnék. A több mint tízesztendős pedagógushiány — egyebek között — érezhetően megmutatkozik. Főleg abban, hogy a kulturális tevékenységre fordítható szerény anyagiakat sem nagyon tudják fölhasználni. Holott akadna erre lehetőség. Csak a könyvtár állapotát említeném példaként. Miként vélekedik erről Makkai Éva, aki több, mint tíz éve a falu könyvtárosa? — Jelenleg a könyvtár állapota és elhelyezése eléggé kritikus. Az iskola megszűnte után a tanítói lakásba került... — Az az épület romos, se ajtaja, se ablaka, berendezése pedig teljesen tönkrement. — Nemrégiben a könyveket elszállították revízió végett. Amit visszahoztak, mintegy 1 800—2 000 kötet, jelenleg egy pincehelyiségben van elhelyezve, ahonnan a kölcsönzést lehetetlen megoldani. — A könyvtár gyarapítására van-e mód? Beleszólhat-e abba, hogy milyen könyveket küldjenek ide? — Két évvel ezelőtt a könyvtárakat is körzetesítették, s így lényegében a körzeti elosztásból juttatnak hozzánk is könyveket általában 400—500—600 korona értékben. Hogy milyen könyveket kapunk, abba nincs beleszólásom. Azzal kell beérni, amit küldenek. így aztán van egy csomó olyan könyv, amit soha senki kézbe nem vesz, soha senki nem olvas, gyakori, hogy az ilyen könyvekből két-három példányt is kapunk, ami pedig kellene, amit szívesen olvasnának az emberek, az hiányzik. Mert — teszi hozzá — mindent előre megszabott tervek, elsősorban üzletpolitikai szempontok szerint intéznek. A valós igények mellékessé váltak. Holott nálunk, amíg megvoltak rá a föltételek, évente 1 600—1 700 kötetet kölcsönöztek a könyvtárból... A leépülés fokozatai a kistelepülések viszonylatában mások és mások. Ágcsernyő, a felsorolt hiánylista ellenére is szerencsésebb helyzetben van, mint sok más hasonló helység. Mégpedig azért, mert a közeli Tiszacsernyő megfelelő munkalehetőséget biztosít a falu minden rétegének. Tulajdonképpen ennek a ténynek tudható be, hogy — ellentétben a többi hasonló településsel — itt a népesség helyzete viszonylag megállapodottnak mondható. Az elmúlt tíz esztendőben a hét főiskolát és egyetemet végzett fiatal ugyan elköltözött a faluból, ám az érettségizettek többsége odahaza maradt. A település jövője szempontjából ez az egyik legkedvezőbb jelenség. Kérdés, hogy lesz-e, aki ezt a réteget bekapcsolja a közösség vérkeringésébe. GÁL SÁNDOR A szerző felvételei 12
