A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-26 / 26. szám
■■■MŰ A buszmegállónál többen diskurálnak. — Lehetőségeink vannak — szól egyikük —, szabályoztuk a gyakorta rakoncátlankodó patakunkat, betonlapok közé szorítottuk a vizét. A körzetesítés óta gyermekeink Ságra vagy Ipolynyékre (Vinica) járnak iskolába, naponta zsúfolt autóbuszokon utaznak, holott helyben is van iskolaépület. Az óvodai oktatás egy öreg, romos házban folyik. Viszont a napokban új művelődési ház építésébe foghatunk ... Hát — tárja szét a karját —, így élünk mi, szécsénkeiek az egyik szemünk sir, a másik meg nevet. Nagyfalu: a központi község Jámbor Józseffel az emeletes művelődési ház előtt állunk. — Tudom, többen megorrolnak majd ' érte, de mégis kimondom: az épület j nincs jól kihasználva. Szécsénkén nincs hol összejönniük a lakosoknak, a tö- ! megszervezetek is jobbára a kocsmá- : ban tartják gyűléseiket, itt viszont adót- j tak a feltételek a tartalmasabb kulturá- j lis élethez, mégsem élnek a polgárok \ kellőképpen a lehetőséggel. Igaz, egykét lelkes fáklyavivö munkája mindenképpen dicséretet érdemel. Nagy Lász- j ló és Kukolík István az élénk tevékenységet kifejtő sportszervezetnek viseli j gondját, míg Bodonyi Jánosné az ének- i kórussal foglalkozik nagy körültekintés- í sei. Körbejárjuk a községet. A düledezö % Ipoly menti házak mellett takaros eme- j letes porták sorakoznak. — Persze azért az emberek „befelé : is építkeznek" — érvel séta közben az j elnök —, egyre többen látogatják a népkönyvtárat is. Legnagyobb örö- j mömre, megállt az elvándorlás is. Innen is, onnan is ránk köszönnek az i emberek. A főtéren pihenőt tartunk. — A bolt bővítésre szorul — jegyzem ; tovább Jóska szavait —, ha a szükség j úgy hozná, szolgáltató ház is épülhetne, j A hnb szolgáltató vállalata hamarosan ! sirkökészítö részleggel gyarapodik. ; Megállnak a községben a távolsági buszjáratok is. Nagyfalun körzeti orvosi j rendelő és fogászat, valamint postahi- í vatal is működik. Nincs viszont gyógy- | szertár és gyermekorvosi rendelő. A vegyesüzlet elé kenyérszállító furgon kanyarodik. Megélénkül egyszerre \ a tér, máris többen körülállják a járművet. Mi is közelebb húzódunk, magunkba szívjuk a friss kenyér illatát. — Megtörténhetett, hogy éppen a ] nálunk termett búzából sütötték — jegyzi meg valaki a sor derekán —, mert mi soha nem riadtunk vissza a legkeményebb munkától sem. A hnb-elnök dagadó mellel pillant rám. „Látod? A én népem már csak ilyen hangyaszorgalmú" mondja a te- j kintete... ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei ••• Amatör képzőművésznek lenni nem igazán hálás szerep. Mert lehet bármennyire tehetséges az ember s a kényszerűen elmaradt akadémiai képzést magas fokon pótolhatja, — de a titulus híján mindig is hátrányos marad a helyzete. Ha másért nem, hát azért, mert a köztudatunk igencsak éles határ meghúzására hajlamos, mely határ egyik oldalán állnak a képesített művészek, a másik oldalon pedig a képesítetlenek. Persze, tehetség ügyében egyik csapat sem igazán homogén, így szerencsére aztán az idők során mégis csak kiemelkednek mindkét oldalon az igazi tehetségek, — bár az adminisztratív besorolás rendjén ez a tény sem változtat egyértelműen. Tihanyi József és Petrla Ferenc neve összetartozik. Több mint egy évtizede immár, hogy igen komolyan gondolják: a művészi önmegvalósításnak mégsem lehet igazi gátja a diploma hiánya. Mert ha az emberben feltartóztathatatlanul dolgozik egy szenvedély, mely elsődleges meghatározójává válik az életednek, akkor ezt becsüld meg, aknázd ki, s kezeld is úgy, hogy saját személyeden kívül másokat is szolgáljon. Tihanyi és Petrla festészetét nem lehet elintézni olyan jelzőkkel, mint az ígéretes, a figyelemre méltó és hasonlók. Képeik nagyon meggyőzően reprezentálják azt, hogy alkotóik milyen gondolati indíték szerint, milyen formai Amatőrsorban — távlatokkal megoldások mellőzésével és alkalmazásával, s milyen esztétikai igény tisztázásának útján jöttek létre. A miért és a hogyan egyszerre van jelen e vásznakon a válaszokkal is: ezért és így s azért nem más módon, mert a föld forog, az élő embert pedig érzelmek tartják féken s ez érzelmeket feltárni öröm. Az utóbbi időben több közös kiállításukat láthattuk s szerezhettünk bizonyosságot arról, hogy ezentúl már nem csak nyilvántartani vagyunk kötelesek a nevüket, de számolni is kötelesek vagyunk velük, mert az, amit eddig megvalósítottak, izgalmas folytatást ígér, megbecsülést követel magának. Tihanyi és Petrla szelíd, szerény emberek, akiktől természetükből eredően távol áll mindenféle művészieskedő harsányság, távol áll tőlük a nagyképűség, ám feltűnő módon érzékelhető bennük az az alázat, ami nem csak rokonszenves vonás, de a művészi útkeresés egyik elemi eszköze is. Nem véletlen, hogy a nyárasdi alkotótábor törzsgárdájának e két hűséges tagját manapság egyre gyakrabban emlegetik, hiszen — a táboron belül és túl azon — kiemelkedően izgalmas képeket vonultatnak fel. Mindketten kétkezi munkából élnek, de a festészet immár kitörölhetetlen része az életüknek, mi több, meghatározó szerepet tölt be, ami érthető, hiszen e festészet számukra már régen több, mint örömforrás. Mert küzdelem is — egyre több győzelemmel. K. F. Petrla Ferenc: Táj Szűcs Jenő felvételei 5 Tihanyi József: Önarckép tükörre!
