A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-19 / 25. szám

Az ésszerűség elve alapján A Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé május végén Berlin­ben nagy és eredményes munkát végzett. Rögzítette a nukleáris leszerelés, az európai katonai enyhülés és bizalomerösítés gyakor­lati lépéseire vonatkozó közös álláspontot. A tanácskozás két dokumentumot fogadott el. A Közleményt és A Varsói Szerződés tagor­szágainak katonai doktrínájáról szóló ok­mányt. A világsajtó különösen a tagországok katonai doktrínájáról szóló dokumentummal foglalkozik. Ez építő hozzájárulás a nemzet­közi légkör javításához. Kidolgozását az tette szükségessé, hogy napjainkban mind fonto­sabbá válik az államok és katonai politikai szövetségek által követett célok és szándé­kok helyes megértése. Az erről szóló okmány kimunkálása annál is inkább időszerű volt, mert tételeitől szembeötlően eltér a NATO katonai koncepciója. A Varsói Szerződés tagállamai abból in­dulnak ki, hogy jövőnk, az emberiség jövője nem kapcsolható össze a nemzetközi prob­lémák katonai megoldásával. Nincs olyan politikai cél, amelynek megvalósításához ka­tonai eszközöket alkalmazni, értelmes és célszerű lehetne. Nem újdonság, mégis emlí­tésre érdemes tény, hogy a tanácskozás újból leszögezte, a Varsói Szerződés dokt­rínája védelmi jellegű. Nincs benne semmi takargatnivaló, ezért a szervezet kész azt a NATO-val összevetni. Ez is tanúsítja, nincs szándékunk támadást indítani bárki ellen, hacsak nem válunk támadás célpontjává. Valljuk, hogy egyetlen országot és népet sem tekintünk ellenségnek, közöttünk senkinek nincsenek területi követelései. Békés szán­dékai a Varsói Szerződés és annak egyetlen atomhatalma a Szovjetunió már többször is igazolta. Egyebek között azzal, hogy lemon­dott az atomfegyver elsőként történő alkal­mazásáról. A Varsói Szerződés katonai dokt­rínája leszögezi: „A jelenleg fennálló kato­nai-stratégiai erőegyensúly a háború mega­kadályozásának döntő tényezője marad. Az egyensúly szintjének a növelése nem ered­ményez nagyobb biztonságot." E témakörről szólva Mihail Gorbacsov már prágai beszé­dében is hangsúlyozta, hogy az ismert törté­nelmi és földrajzi okoknál fogva kialakultak bizonyos aszimmetriák és azokat meg kell szüntetni. Csakhogy a szimmetriát nem a hátrányban levő fél erőinek fejlesztése, ha­nem az előnyben lévő erőinek a leépítése útján kell helyreállítani. A tagállamok legfel­sőbb vezetőinek véleménye szerint erről és más kérdésekről a konzultációk már az idén megkezdődhetnének Varsóban vagy Brüsz­­szelben, vagyis a katonai szövetségek szék­helyein, esetleg, váltakozó helyszínnel. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársaságunk elnöke a Rudé právoban Kö­zölt interjúban hangoztatta, hogy érvényesí­teni kell az ésszerűség elvét és a katonai egyensúlyt a lehető legalacsonyabb szinten kell megőrizni. A Varsói Szerződés mostani felhívásában megfogalmazott elképzelések olyan progra­mot kínálnak, amely kézzel fogható bizonyí­tékokkal szolgál arra nézve, hogy a mi szö­vetségrendszerünk új módon közelíti meg a biztonság kérdését. Több vonatkozásban ezúttal is elébe mennek a másik félnek. A kölcsönös biztonsághoz vezető út azonban nem lesz rövidebb, sem járhatóbb, ha a másik fél makacsul ragaszkodik idejétmúlt doktrínákhoz és előfeltételekhez.-st-Az NDK fővárosában, Berlinben május 28-án és 29-én tartotta meg a Varsói szerződés tagországai Politikai Tanácskozó Testületé tanácskozását. A záróülésen, amelyen Kádár János, az MSZMP főtitkára elnökölt, dokumentumot írtak alá af Varsói Szerződés tagországainak katonai doktrínájáról. Az okmányt a hét tagország - legfelsőbb vezetői írták alá. Felvételünkön: Gustáv Husák, Todor Zsivkov, Erich'! Honecker, Mihail Gorbacsov, Nicolae Ceausescu, Wojciech Jaruzelski és Kádár János. "VISSZAPIIIANTO :: MÁJUS-JÚNIUS r ! Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnöksé- SZERDA ;; gének tagja, az SZLKP KB első tit­­_■ kára Bratislavában fogadta Vo ""9 v. Tran Hit, a Vetnami Kommunista m '87 J| Párt tagját, Ho Si Minh-város párttá bizottságának vezető titkárát, város küldöttségének vezetőjét!/! Megtartotta 6. ülését Bratislavá­ban az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága Milan Go­­lmáénak, a bizottság alelnökének ,y. vezetésével. Megtárgyalták, ho­­gyan viszonyulnak a Szlovák v» Egészségügyi Minisztérium és az CSÜTÖRTÖK 28 általa irányított szervezetek veze­tői és pártszervezetei a CSKP XVIL/ ľ és az SZLKP legutóbbi kongresz-íi| szusán a gyógyszergyártás ésí| -elosztás fejlesztésével kapcso-;// latban hozott határozatok végre-:p| hajtásához. :-0Í í Moszkvában, a nemzetközi keres- Skedelmi központban megkezdő­­;t dött a nukleáris háború elhárítá­sáért küzdő nemzetközi orvos­ol; mozgalom 7. kongresszusa. Több mint 60 országból közel 3 000 PÉNTEK 29 küldött és vendég gyűlt össze až/f négynapos tanácskozásra, mely- '/ nek középpontjában a háború és á// béke kulcsfontosságú kérdését T állnak, valamint az orvosok rész-// vétele ezek megoldásában. BľfÄz SZKP KB Politikai Bizottsága f-megvitatta a Szovjetunió Honvé­di delmi Minisztériumának jelenté­sét a Szovjetunió légtere megsér­tésének körülményeiről azon re­pülőgép által, amelyet Mathias Rust, az NSZK állampolgára veze-SZOMBAT 30 tett. A politikai bizottság a légei'/, hárító csapatok tevékenységének elégtelen ellenőrzése miatt fék / mentette tisztségéből Alekszandr .. Koldunovot, a légelhárító egysé­gek főparancsnokát. v V-:' A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­­csának Elnöksége Dmitrij Jazov -. hadseregtábornokot nevezte ki a í Szovjetunió honvédelmi miniszte­­. révé. Szergej Szokolovot, a Szov-VASÁRNAP 31 jetunió marsallját a testület fel-... mentette honvédelmi minisztert./, tisztségéből, mivel nyugállo/ mányba vonult. Rasid Karami libanoni kormányfő ( belehalt azokba a sérülésekbe, 0 amelyeket a helikopterén elhelye-HÉTFŐ 1 zett pokolgép robbanása kövek --' keztében szenvedett el. / Dante Mário Caputo, az Argentin Köztársaság külügyminisztere be- i fejezte hazánkban tett hivatalos KEDD 2 háromnapos látogatását és fele- - ségével együtt Franciaországba utazott. ír-'. ■-//' -HÉTVÉGI LEVÉL Előttünk a nyár. Minden gondjával és minden örömével. A rideg és hosszú tél után, amely többször próbára tette valahányunkat, az „aranyat érő" májusi esők úgy-ahogy visszaadták a re­ményt: lehet jó termés a földeken, valamint visszaadhat a természet abból, amit elvett. A gazdaság s a gazdálkodás kétségtelenül társadal­munk figyelmének középpontjában áll. Mellette azonban, így tavasz közepén, arra is érdemes odafigyelni, hogy nemzetiségi kultúránk jelenében mi zajlik; hogy mit mutat az az összegző mérleg, amelyet az elmúlt őszi és téli időszak lezárásának is tekinthetünk. Lezajlottak a Jókai Napok; Az Országos Nép­művészeti Fesztiválon legjobb együtteseinkkel ta­lálkoztunk. A kicsiket ismét Dunaszerdahely látta vendégül a Duna Menti Tavaszon. S jön Gomba­szög ... A központi rendezvények mellett, vagy azokkal párhuzamosan, szinte egy időben zajlot­­tak-zaj/anak a különböző járási és körzeti rendez­vények, versenyek, vetélkedők. így egymás mellé sorolva nem találunk ebben semmi különöset, semmi szokatlant. Évek. évtize­dek óta igy követik egymást, s valahányunk számára az volna a furcsa, a szokatlan, az érthe­tetlen, ha közülük bármelyik is elmaradna egy­szer. Vagyis ezek a rendezvények, rendezvényso­rozatok életünk, kultúránk szerves részévé lettek, beléivódtak tudatunkba, erősítenek és emelnek létükkel. Jómagam abban a szerencsés helyzetben va­gyok. hogy immár évtizedek óta jelen lehetek ezeken a rendezvényeken, hogy láthatom, élvez­hetem mindazt, ami nemzetiségi kultúránk, ama­tőr művészeti mozgalmunk minden szakaszán a legtöbbet nyújtja — azáltal, hogy legjobb önmagát adja. De ugyanakkor azt is látom, mert nem lehet nem meglátni, hogy egy-egy rendezvény néhány órás műsorában több ezer önkéntes ember szor­galma, szakértelme, áldozatkészsége és elkötele­zettsége összegződik. Most. amikor a nyári rendezvényekről gondol­kodom, a pódiumra lépő előadók mögött azokat is látom, akik a megvalósulást idáig segítették. A szavalok és prózai előadók mögé odaképzelem azokat a pedagógusokat és népművelési dolgozó­kat, akik őket felkészítették, s azokat is, akik egy-egy gyermekcsapatot megtanítottak felszaba­dultan játszani, énekelni és táncolni, akik szabad estéiket gyakran az alig fűtött művelődési házak­ban töltötték, hogy egy színmű életre keljen. S amikor a versenyek ünneppé emelkedő perceiben a győzteseknek átadják a dijakat, látom arcukon a mosolyt szemükben a fényt: érdemes volt végig­csinálni! De ugyanakkor azt is látom, hogy az ő munkájukat mindmáig nem tudtuk, nem tudjuk megfelelő módon méltányolni és — jutalmazni. Bő két évvel ezelőtt a Csemadok Központi Bizott­ságának egyik ülésén már javasoltam, hogy az ő munkájukat is becsüljük meg, s nyilvánosan. Mert nemcsak azok teremtenek kultúrát, akik a pódi­umon szerepelnek, hanem azok is. akik ifjúságun­kat elvezetik odáig. Persze, jó! tudom, hogy az egymást követő események zajlásában nem lehet mindenre odafi­gyelni, nem lehet az évtizedek óta meglévő szoká­sokat, beidegződéseket áthidalni és eloszlatni egyik percről a másikra. Ennek ellenére úgy érzem, hogy újra végig kell gondolnunk, s közö­sen, ezeket a kérdéseket hogy legalább a jó szó, a köszönet és a tisztességes tudomásulvétel szét­sugározhasson közöttünk. GÁL SÁNDOR 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom