A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-19 / 25. szám
Az ésszerűség elve alapján A Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé május végén Berlinben nagy és eredményes munkát végzett. Rögzítette a nukleáris leszerelés, az európai katonai enyhülés és bizalomerösítés gyakorlati lépéseire vonatkozó közös álláspontot. A tanácskozás két dokumentumot fogadott el. A Közleményt és A Varsói Szerződés tagországainak katonai doktrínájáról szóló okmányt. A világsajtó különösen a tagországok katonai doktrínájáról szóló dokumentummal foglalkozik. Ez építő hozzájárulás a nemzetközi légkör javításához. Kidolgozását az tette szükségessé, hogy napjainkban mind fontosabbá válik az államok és katonai politikai szövetségek által követett célok és szándékok helyes megértése. Az erről szóló okmány kimunkálása annál is inkább időszerű volt, mert tételeitől szembeötlően eltér a NATO katonai koncepciója. A Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy jövőnk, az emberiség jövője nem kapcsolható össze a nemzetközi problémák katonai megoldásával. Nincs olyan politikai cél, amelynek megvalósításához katonai eszközöket alkalmazni, értelmes és célszerű lehetne. Nem újdonság, mégis említésre érdemes tény, hogy a tanácskozás újból leszögezte, a Varsói Szerződés doktrínája védelmi jellegű. Nincs benne semmi takargatnivaló, ezért a szervezet kész azt a NATO-val összevetni. Ez is tanúsítja, nincs szándékunk támadást indítani bárki ellen, hacsak nem válunk támadás célpontjává. Valljuk, hogy egyetlen országot és népet sem tekintünk ellenségnek, közöttünk senkinek nincsenek területi követelései. Békés szándékai a Varsói Szerződés és annak egyetlen atomhatalma a Szovjetunió már többször is igazolta. Egyebek között azzal, hogy lemondott az atomfegyver elsőként történő alkalmazásáról. A Varsói Szerződés katonai doktrínája leszögezi: „A jelenleg fennálló katonai-stratégiai erőegyensúly a háború megakadályozásának döntő tényezője marad. Az egyensúly szintjének a növelése nem eredményez nagyobb biztonságot." E témakörről szólva Mihail Gorbacsov már prágai beszédében is hangsúlyozta, hogy az ismert történelmi és földrajzi okoknál fogva kialakultak bizonyos aszimmetriák és azokat meg kell szüntetni. Csakhogy a szimmetriát nem a hátrányban levő fél erőinek fejlesztése, hanem az előnyben lévő erőinek a leépítése útján kell helyreállítani. A tagállamok legfelsőbb vezetőinek véleménye szerint erről és más kérdésekről a konzultációk már az idén megkezdődhetnének Varsóban vagy Brüszszelben, vagyis a katonai szövetségek székhelyein, esetleg, váltakozó helyszínnel. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársaságunk elnöke a Rudé právoban Közölt interjúban hangoztatta, hogy érvényesíteni kell az ésszerűség elvét és a katonai egyensúlyt a lehető legalacsonyabb szinten kell megőrizni. A Varsói Szerződés mostani felhívásában megfogalmazott elképzelések olyan programot kínálnak, amely kézzel fogható bizonyítékokkal szolgál arra nézve, hogy a mi szövetségrendszerünk új módon közelíti meg a biztonság kérdését. Több vonatkozásban ezúttal is elébe mennek a másik félnek. A kölcsönös biztonsághoz vezető út azonban nem lesz rövidebb, sem járhatóbb, ha a másik fél makacsul ragaszkodik idejétmúlt doktrínákhoz és előfeltételekhez.-st-Az NDK fővárosában, Berlinben május 28-án és 29-én tartotta meg a Varsói szerződés tagországai Politikai Tanácskozó Testületé tanácskozását. A záróülésen, amelyen Kádár János, az MSZMP főtitkára elnökölt, dokumentumot írtak alá af Varsói Szerződés tagországainak katonai doktrínájáról. Az okmányt a hét tagország - legfelsőbb vezetői írták alá. Felvételünkön: Gustáv Husák, Todor Zsivkov, Erich'! Honecker, Mihail Gorbacsov, Nicolae Ceausescu, Wojciech Jaruzelski és Kádár János. "VISSZAPIIIANTO :: MÁJUS-JÚNIUS r ! Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnöksé- SZERDA ;; gének tagja, az SZLKP KB első tit_■ kára Bratislavában fogadta Vo ""9 v. Tran Hit, a Vetnami Kommunista m '87 J| Párt tagját, Ho Si Minh-város párttá bizottságának vezető titkárát, város küldöttségének vezetőjét!/! Megtartotta 6. ülését Bratislavában az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága Milan Golmáénak, a bizottság alelnökének ,y. vezetésével. Megtárgyalták, hogyan viszonyulnak a Szlovák v» Egészségügyi Minisztérium és az CSÜTÖRTÖK 28 általa irányított szervezetek vezetői és pártszervezetei a CSKP XVIL/ ľ és az SZLKP legutóbbi kongresz-íi| szusán a gyógyszergyártás ésí| -elosztás fejlesztésével kapcso-;// latban hozott határozatok végre-:p| hajtásához. :-0Í í Moszkvában, a nemzetközi keres- Skedelmi központban megkezdő;t dött a nukleáris háború elhárításáért küzdő nemzetközi orvosol; mozgalom 7. kongresszusa. Több mint 60 országból közel 3 000 PÉNTEK 29 küldött és vendég gyűlt össze až/f négynapos tanácskozásra, mely- '/ nek középpontjában a háború és á// béke kulcsfontosságú kérdését T állnak, valamint az orvosok rész-// vétele ezek megoldásában. BľfÄz SZKP KB Politikai Bizottsága f-megvitatta a Szovjetunió Honvédi delmi Minisztériumának jelentését a Szovjetunió légtere megsértésének körülményeiről azon repülőgép által, amelyet Mathias Rust, az NSZK állampolgára veze-SZOMBAT 30 tett. A politikai bizottság a légei'/, hárító csapatok tevékenységének elégtelen ellenőrzése miatt fék / mentette tisztségéből Alekszandr .. Koldunovot, a légelhárító egységek főparancsnokát. v V-:' A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Dmitrij Jazov -. hadseregtábornokot nevezte ki a í Szovjetunió honvédelmi miniszte. révé. Szergej Szokolovot, a Szov-VASÁRNAP 31 jetunió marsallját a testület fel-... mentette honvédelmi minisztert./, tisztségéből, mivel nyugállo/ mányba vonult. Rasid Karami libanoni kormányfő ( belehalt azokba a sérülésekbe, 0 amelyeket a helikopterén elhelye-HÉTFŐ 1 zett pokolgép robbanása kövek --' keztében szenvedett el. / Dante Mário Caputo, az Argentin Köztársaság külügyminisztere be- i fejezte hazánkban tett hivatalos KEDD 2 háromnapos látogatását és fele- - ségével együtt Franciaországba utazott. ír-'. ■-//' -HÉTVÉGI LEVÉL Előttünk a nyár. Minden gondjával és minden örömével. A rideg és hosszú tél után, amely többször próbára tette valahányunkat, az „aranyat érő" májusi esők úgy-ahogy visszaadták a reményt: lehet jó termés a földeken, valamint visszaadhat a természet abból, amit elvett. A gazdaság s a gazdálkodás kétségtelenül társadalmunk figyelmének középpontjában áll. Mellette azonban, így tavasz közepén, arra is érdemes odafigyelni, hogy nemzetiségi kultúránk jelenében mi zajlik; hogy mit mutat az az összegző mérleg, amelyet az elmúlt őszi és téli időszak lezárásának is tekinthetünk. Lezajlottak a Jókai Napok; Az Országos Népművészeti Fesztiválon legjobb együtteseinkkel találkoztunk. A kicsiket ismét Dunaszerdahely látta vendégül a Duna Menti Tavaszon. S jön Gombaszög ... A központi rendezvények mellett, vagy azokkal párhuzamosan, szinte egy időben zajlottak-zaj/anak a különböző járási és körzeti rendezvények, versenyek, vetélkedők. így egymás mellé sorolva nem találunk ebben semmi különöset, semmi szokatlant. Évek. évtizedek óta igy követik egymást, s valahányunk számára az volna a furcsa, a szokatlan, az érthetetlen, ha közülük bármelyik is elmaradna egyszer. Vagyis ezek a rendezvények, rendezvénysorozatok életünk, kultúránk szerves részévé lettek, beléivódtak tudatunkba, erősítenek és emelnek létükkel. Jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok. hogy immár évtizedek óta jelen lehetek ezeken a rendezvényeken, hogy láthatom, élvezhetem mindazt, ami nemzetiségi kultúránk, amatőr művészeti mozgalmunk minden szakaszán a legtöbbet nyújtja — azáltal, hogy legjobb önmagát adja. De ugyanakkor azt is látom, mert nem lehet nem meglátni, hogy egy-egy rendezvény néhány órás műsorában több ezer önkéntes ember szorgalma, szakértelme, áldozatkészsége és elkötelezettsége összegződik. Most. amikor a nyári rendezvényekről gondolkodom, a pódiumra lépő előadók mögött azokat is látom, akik a megvalósulást idáig segítették. A szavalok és prózai előadók mögé odaképzelem azokat a pedagógusokat és népművelési dolgozókat, akik őket felkészítették, s azokat is, akik egy-egy gyermekcsapatot megtanítottak felszabadultan játszani, énekelni és táncolni, akik szabad estéiket gyakran az alig fűtött művelődési házakban töltötték, hogy egy színmű életre keljen. S amikor a versenyek ünneppé emelkedő perceiben a győzteseknek átadják a dijakat, látom arcukon a mosolyt szemükben a fényt: érdemes volt végigcsinálni! De ugyanakkor azt is látom, hogy az ő munkájukat mindmáig nem tudtuk, nem tudjuk megfelelő módon méltányolni és — jutalmazni. Bő két évvel ezelőtt a Csemadok Központi Bizottságának egyik ülésén már javasoltam, hogy az ő munkájukat is becsüljük meg, s nyilvánosan. Mert nemcsak azok teremtenek kultúrát, akik a pódiumon szerepelnek, hanem azok is. akik ifjúságunkat elvezetik odáig. Persze, jó! tudom, hogy az egymást követő események zajlásában nem lehet mindenre odafigyelni, nem lehet az évtizedek óta meglévő szokásokat, beidegződéseket áthidalni és eloszlatni egyik percről a másikra. Ennek ellenére úgy érzem, hogy újra végig kell gondolnunk, s közösen, ezeket a kérdéseket hogy legalább a jó szó, a köszönet és a tisztességes tudomásulvétel szétsugározhasson közöttünk. GÁL SÁNDOR 3
