A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-05 / 23. szám
"v"' ■ im. l^lpanírozni, port törölni, mosogatni^ If^liemkevésbé szívesen barkácsolnál»^^ I apjukkal, nagyapjukkal a ház körül. A.®] Énindennapok gyakorlata azonba J&lőbb-utóbb elveszi a gyermekek téfjlfl •^%észetes kedvét az efféle tevékenyeid igaz: nem jó tanácsadó a bizalmatlan-"" A mama ugyanis állandóaó^ ezért türelmetlen, és mert Cílf is ingerült, hát kizavarják i$0 gyereket a műhelyből, a konyhából^ . Mpffégyszóval leszoktatják őket a muriig .. ... , mu f.ífl^Bkáról. Őszintén szólva sajátos ellentMi . am az U)abb visszaélésekre csábitófe ondást érzek abban hogy jobbársr|g felelőtlenség legalább ugyanennyi*^ milMm le csemetéinket *|| ■^jajt okozhat. -Sífhunkáról, mert sok a dolgunk éslf I A baj, úgy tun,k a szemleletbe^em érünk ^ e|f dnj kjssé lassúbb^ P®* Abban, hogy sokan nem tudjak*^ jü ^rgalmukat, segítségüket^ agy nem akarjak fölismerni a ^-^Munkahelyünkön, baráti körben »esség és a tiszteletlenség közti, ^aszo'lj Jk, és nem'is egyg ^gyon is jól látható választóvonaladéig jftflyilvánvaló ugyanis, hogy aligha hogy lusták a tizenévesek, hogyf* ^szolgáltatják magukat, hogy szinted] |^et célra ha valakinek állandóan feU^^,,^ munkát Az objektjvitäÄ *fimlnnn+il/ l/nrohhi ocolnl/n^ofűif f . Emlegetik korábbi cselekedeteit. KU*||rdekébcn azonban ráKértóg ®önösen akkor, ha fiatalkori botlásv-g^^. megtanftottuk.e mindnyá.-,* Skat vetnek a szemere. Termeszete-^ jukat d0|g02n| ? Adunk.e minden gye. * gsen, ugyanakkor az sem jo. ha cmkoggA^ 0,yan erkölcsi és etikaj világ® »«acsintassal túlságosán TMgyvonakg^gé ame| k munka a2 aiapja ?.. M *n szemet hunynak a történték fejpj Há és hányapajépbe esténKénÖÍ itt. Elvégre a tőrvenyszegest. a bunt,^ of1honába a2zal a kijeientésse® r minden becsületes ember elitet^ unja már a melót?< Hány éslt. I J*Minden formájában, egyszer es min-í^ an ja |e már a2 elős20bá«fl *enkorra. Nem úgy az elkövetőt.ab^n a bevásárlötáskáját azzal. hogt^. i^nek meg kell adni a v.sszateres lehelj, van már az észből! A gyerelt;f ^rjjtoseget a társadalomba Modjaval^g,öszar rá „ hederit minderre, ^ '■^megfontoltan, a lehető legkisebbig,^,, fi ,ni kezd később dj^ C; szorítva a v.sszaeses eselyeit. Sfi&g- okoskodja ki magának, hogy ha«? moshatatlan címkét. '!§£&' éV/if. r VV'v --V-.'/ jjß. ** Tűnődés ^mindenképpen anélkül, hogy homlc%Ädnnyire örömtelen do,og a munka, ^ ■Mán ragasztanánk a társadalmi, el sem kezdi És amikor kéf >Sfh*»rtarsi megbelyegzest jelentő, le*®£.»uu türelmetlenül £|?sőbb — épp emiatt p|ráripakodnak a szülei, ö csak unot-J|| .................. í.^tan, értetlenül maga elé mered, Áp., plpelnőttek zöme a kezelhetetlen ifjű-^IJ m Ságról beszél, de aligha jut eszébe^ •ľ. valakinek is beismerni, hogy ő taní^§ hl U ľ) ká ró I -fll^otta me9 csemetéjét a dolgok könyígj Picinyebbik végét keresni, avagy legyin-j® f .® Munkához látok, a munkáról írok. Á§£ft®n‘' ha a munka és a tanulás tiszte-^ ^munkáról, a társadalomra nézvrSg#*®'01 esik szó valahol... Jó lénnej ŕ|§haszňos emberi tevékenységről. Az élményem tengernyi. Csekélyképp beszélnénk, élnénk és cselekedj Bfantáziával dübögő cölöpverőgépetp#énk a 9Yerekek e,ött' ha munkahe^ '^összpontosító gépkezelőt, éjszaká-fJlV' kellemetlenségeink okozta átmé^ éaő szemű vasutasokat eleve^^*??®** bosszúságainkat nem a gyerek §p3 zástól égő szemű vasutasokat elever . mk meg előttem a képzelet; vagi»®«* előtt mondanánk ki. Már csak "-•-w '• -^feázért is, mert szükségszerűen örflf^ .«wár egy másfél évtizeddel ezelőttiS%gr - -*g Ämléket, amikor a fiam háromévesMSmünket » ie,»ük a munkában, ánfeS Mólt. Fogta a kis homokozó vödrét, é®»bbe valahogy elfelejtjük beavatni* LÍiá közelben épülő családi ház udvarái^^^**' ^**9 ez ,s.32 a»aPvetó szüli^j ^kavicsot hordott a betonozáshoz;^^löte*ess®9ek e9yike. * »iMinden forduló előtt megkérdezte:!|5ÍA k,tűnő tudós’ 8 Nobel-dUa|tó %ell még? Persze, hozzál csak! jfgjfrant-györgyi Albert mondta nyilat^ ►« mondták neki, és ő dolgozott. Nagyig,*“8»8' e9Vikében: -Mindnyájunk^, fftittel, örömmel, erőfeszítéssel. A vé^ár «9V helV. amely a m, helyünk. : «gén aztán kapott egy ezüstösen csil-í£^me|yben 0|Van feladatokat tudunlg *tgó fémpénzt: egy valódi ötkor0:|W''é9e2nb amelyet rajtunk kívül ^ sen-M m láiást! Boldogan loholt haza: anyuci,^|^‘ mas nem v^9ez el* Es az a i®' >énzt hoztam, nem kell már menned bold°9 “ ember. Az egyén, a környe-jf1 hivatalba! — mondta örömmel, a társadalom, a világ. f§| ;. Udvözült mosollyal nézett a felesé*^ ^ mér én fűzöm hozzá mindeh- ,-. iigemre. Úgy is mondhatnám: fillérráÄ»: aho1 a nevelésnek ez a szemléié^ -Vhazaadta élete első keresetét. j^8 érvényesül, ott a családon belül jm. Gondolom, bátran leszögezheten^^:9yetfk ls_ boldogabb. Es persze mi^ S^togy a gyermekek zöme ilyen, vagy |f|^’nottek ,s* ehhez hasonló boldogsággal ‘ Ikesedéssel ismerkedik a munkai őgalmával. A kisebb-nagyobb neb k szívesen segítenek a mamána MIKLÓSI PÉTER É Fotó: M. Borský0á w Liptói emlékek Köztudott, hogy köztársaságunk gazdag természeti kincsekben, s Liptó természeti egységeit tekintve talán egyike a leggazdagabb tájegységeinknek. Az idegenforgalom fellendülésével ez a vidék ma már a turisták paradicsomává vált. Tengerszint feletti magasságának köszönhetően alakult ki ez a sokak számára furcsa liptói mondás: „Nálunk 12 hónapig tart a tél! Ami pedig marad, az a nyár!" Itt található Szlovákia legnagyobb víztárolója a Liptovská Mara-i. Üdülésre kiválóan alkalmas terület. Erre a páratlan szépségű vidékre a természetbarátok, turisták, idegenek bármikor szívesen látogatnak el. Engem is erősen vonzott a vidék, többször is jártam itt. A legutolsó látogatáskor jutott eszembe Jókai Mór Páter Péter című regénye, mely az író liptói útjával függ össze. (Tudjuk, hogy az 1848-as szabadságharc forradalmi Jókaija az alkotmányos Magyarország képviselője lett. Jókai élete végéig a szabadelvű irányt képviselte a magyar képviselöházban. Itt ismerkedett meg Andaházy Pál képviselővel, akinek meghívására látogatott el Jókai Liptóba — Madaőinba!) Annak idején Laczkóné dr. Kiss Ibolya Liptovský Mikuláš-i orvosnőtől hallottam, hogy Jókainak a vendégségkor nem az evésen-iváson járt az esze. Figyelt, kérdezősködött és jegyzett! S ha valami esemény érdekelte, addig kutatott utána, míg ki nem bontakozott következő regényének a tárgya. — Liptó pedig bővelkedett olyan eseményekben, amik izgatták a nagy mesemondó képzeletét. Madačin is tele volt mondákkal, szájhagyományokkal. Itt állt a régi várrom, melyet földalatti folyosó kötött össze a nem messze fekvő Mitošinnal. Milyen célt szolgálhatott ez a föld alatti járat? Mikor és kik építették? Ez a titkos út Jókai fent nevezett regényének színteréül szolgált. De mint Laczkóné dr. Kiss Ibolyától hallottam — a regény megírásában az elmúlt idők megtörtént eseményei is közrejátszottak. Madačin és Mitošin között van Liptovská Teplá község. Itt élt Mária Terézia idejében egy Pinterich Péter nevű kalandos életű szerzetes, akibe — a szájhagyomány szerint — halálosan beleszeretett a mitošini földesúr szépséges leánya: Lazsinszky bárónő ... Mikor az apa tudomást szerzett leánya vonzalmáról, haragjában leányát egy tutajra kötöztette s a zúgó Vág hullámaiba dobatta ... A lányról soha senki nem hallott többé ... Ez a történet felkeltette Jókaiban az érdeklődést. Csupán a neveket kellett megváltoztatnia: Pinterich Péterből Páter Péter, Luzsinszky bárónőből Lihovay Magdolna lett. A földalatti folyosót Jókai megtette a regény tengelyévé, mely köré mesemondása szálait szőtte. így hallottam ezt Laczkóné dr. Kiss Ibolyától, a csehszlovákiai magyar irodalom kiváló regényírójától, aki többek közt Madách Imre feleségének a tragédiáját is megírta, aki életének nagy részét Liptóban töltötte. A kedves írónő, sajnos, már rég halott, így ezen kis idézetemmel rá is emlékezem ... Az egyik újabb kirándulásom alkalmából alkalmam nyílt újra megtekinteni Liptovský Mikulást. Ezúttal az első utam az új, híressé vált liptói galériába vezetett. S nem volt nehéz megállapítanom, hogy a város szívében fekvő elegáns, nagy épületével az ország igazi gyöngyszeme lett. Remek képzőművészeti anyaga is van, hazai és külföldi mesterektől egyaránt. Érdekes, hogy Szlovákia ezen festői tája mennyire összenőtt a századvég képzőművészetével. Elég végigjárnunk a mikuláši képtárat, amely nevét a híres liptói festőtől Peter M. Bohuňtól kapta. Elég ha átlátogatunk a szomszédos Kráľová Lehotára, a Strobl Zsigmond és Benczúr Gyulaféle mesteriskola tagjának, Július Štetka festőművésznek a szülőhelyére, elég ha megállunk Ružomberokban Ľudovít Fulla nemzeti művész otthonában és a róla elnevezett galériában s megértjük: nem lehet a véletlen műve, hogy itt kezdte művészi pályáját Palugyay, Csemniczky és Polónyi. Ottlétemkor a képtár nagytermében Európa XVI.—XVIII. századbeli művészetének legszebb alkotásaiban gyönyörködhettem. A kiállítás anyagát a prágai galéria gyűjteményéből válogatták össze, míg a galéria többi termében Liptó és környéke művészeinek hagyatékát csodálhattam meg. Ekkor volt alkalmam a XIX. századi szlovák festőművészet legjelentősebb egyéniségét Peter M. Bohúň festőművészt közelebbről és alaposabban megtekinteni. Néprajzi szempontból rendkívül nagy jelentőségűek Bohuň könyomatos népviseletét ábrázoló rajzai. Ezeken, a népviseletek mellett a szlovákokra akkor jellemző foglalkozási ágakat is hűen megörökítette. A képtárban hallottam, hogy a nevét viselő képtár úgy őrzi műveit, mint a szlovák képzőművészet múltjának klasszikus üzenetét: Peter M. Bohuň úttörő munkát végzett. Tevékenysége új utat nyitott a szlovák képzőművészet számára. SÓLYOM LÁSZLÓ Fotó: Bilský Vladimír 13