A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-05 / 23. szám
HAnX)TTUK-OLVASTUK-LATTUK i Bardócz Barna, győri iparművész^ különleges sakk-készletével lejétszani egy partit kész fényűzés. sötét figurák ugyanis arannyal, a világos figurák pedig ezüsttel bevont bronzból készültek. '# A csehszlovák turista még Párizs bán is minden eshetőségre felké szül W’ A Q7PPIE ESTERHAZY PÉTER: BEVEZETÉS A SZÉPIRODALOMBA Rekonstruáljuk a történteket: Az 1950-ben született, tehát még mindig csak 37 éves Esterházy Péter csodagyerekként robbant be a magyar irodalomba. Két sikeres novellás gyűjtemény után 1979-ben (huszonkilenc évesen) adta ki „Termelési regény" című „kisregényét", végleg elfoglalva helyét a mai magyar próza legjobb elbeszélői között. S ettől kezdve, évente adta ki a „Bevezetés a szépirodalomba" egy-egy darabját (Függő — Ki szavatol a lady biztonságáért — Fuharosok — Kis magyar pornográfia — A szív segédigéi). És most íme, kezünkben az egész sorozat. Mindaz, ami belőle már az évek során megjelent külön-külön, de nemcsak az, s még az sem abban a sorrendben, ahogy eredetileg megjelent. Mert az egész ciklust most például a könyvben még ki nem adott „A próza iszkolása" című írás vezeti be, a „Fuharosok" és „A szív segédigéi" mellett alighanem az egész mű legizgalmasabb szövege, s található továbbá a gyűjteményben operalibrettó (Daisy) és filmforgatókönyvvázlat (Idő van), novella és napló s minden, amit csak el tudunk képzelni egy ilyen kötetben. Mert a „Bevezetés a szépirodalomba" nem regény természetesen. De hát akkor micsoda? Bevezetés a szépirodalomba. így ahogy a szerző állítja. Nem a kész szépirodalom, nem a kész regény, nem a kész történet, hanem a készülő szépirodalom, regény, történet, vagy amit akartok. Egy bizonyos: ilyen könyv s ilyen próza még nem jelent meg Magyarországon. De magyar nyelven-t is mondhatnék, ha leszámítom a Magyar Műhely épp mostanság megjelent három kiadványát. De most Esterházyról beszélünk. S ö még irodalmat művel, s nemcsak műveli az avantgarde prózát, hanem még sikere is van, hiszen a szó legjobb értelmében bestseller író. Ami nem adatott meg se Szentkuthynak, se Hamvas Bélának, se Határ Győzőnek, nagyon kis számú magyar elődjének, de még Joyce-nak sem, minden avantgárdok pápájának. Örüljünk hát az Esterházy sikerének, örüljünk, hogy ötven évvel a Prae, s majd negyven évvel a Karnevál után ismét megszületett egy világirodalmi rangú avantgarde magyar „regény". (cselényi) — r ggr BF A NAGY BROWN ISTEN O'Neill előtt Amerikában nincs irodalmi értékű drámairás, vele viszont nemcsak egy nagy név, hanem utókorának egyik legmélyebb hatású drámaírója jelenik meg — írja Almási Miklós színházi tanulmányainak egyikében. És teljes mértékben igaza van, hiszen az ír származású, 1888-ban született O’Neill a huszadik századi amerikai dráma megteremtője. A színház, jobbára negativ élményként, szinte egész gyermekkorát végigkísérte. Apja neves színész, különböző utazó társulatok tagja, s hányatott, mozgalmas életüket nem nehéz felismerni például az Utazás az éjszakába című dráma családmodelljében. Mindezt csak azért említem, mert tematikailag rokonvonások fedezhetők fel az 1926-ban írt A nagy Brown isten című darabjában is, amelyben O'Neill az elidegenedett, önpusztító emberi szenvedélyek igazi mélységét ábrázolta lélektani pontossággal. A Szlovák Nemzeti Színház Kis Színpadának műsorát gazdagító előadás egyúttal azt is bizonyítja, hogy a finom művészi eszközökkel, precíz lélekrajzzal és formai újszerűséggel irt dráma — a szerző többi alkotásához hasonlóan —, művészt próbáló feladat. Bemutatására akkor érdemes vállalkozni, ha a rendező valamilyen okból fontosnak és aktuálisnak érzi e müvet, s ha a színháznak megfelelő színészei vannak a négy kulcsszerep mindegyikére. A bratislavai nemzeti színház prózai társulata mindkét feltétellel rendelkezik. Pavol Haspra rendezése ugyanis egyértelműen hangsúlyozni tudja, hogy O'Neill klasszikus veretű drámájának nem ártott az idő. Sőt! Talán inkább letisztult az évtizedek során, hiszen A nagy Brown istenben ma már nem az a fontos, ami a szerző vívódó lelkiállapotának közvetlen hatása, hanem az emberi szenvedélyek őszinte ábrázolása, a belső üzöttség kifejezésformája, amit épp O'Neill nevezett modernségünk jellemző kamatának. Pavol Haspra pontos darabértelmezése egyúttal azt is bizonyítja, hogy mindennek színpadra állítása napjainkban is izgalmas rendezői feladat. Parádésnak mondható a szereposztás is, hiszen William Brownt Martin Huba, Dion Anthonyt Mi/an Kňažko, a két női főszerepet pedig Soňa Va/entová (Margaret) és Anna Javorková (Cybel) játssza. Vladimír Suchánek ötletes színpadképe és Helena Bezáková karakterizáló jelmezei jól segítik a színészeket eme igényes dráma pontos értelmezésében. Miklósi Péter A fenti címmel jelent meg az Élet és Irodalomban B. Juhász Erzsébet recenziója, amelyet négy szlovákiai magyar író könyvének szentelt. (Kulcsár Tibor: Arcképünk tükörben; Soóky László: Pillanatfelvételek; Moyzes Ilona: Barnus bátyó; Gyüre Lajos: Kassai Napló 1918—1929). Az írás elején B. Juhász Erzsébet megállapítja: „Ha egy országnyi területen több nép kultúrája egymás mellett él, ugyanazon lehetőségek szolgálnak létük alapjául, csak egymásra figyelve teremthetik meg szellemi örökségüket.. Ezt a megállapítást úgy fűzi tovább, hogy nem lehet csodálkozni azon, hogy a Madách kiadó ennek következtében félszáz cseh és szlovák müvet ad ki magyar fordításban, és ugyanennyi szlovákiai magyar művet. Itt bizony téved a recenzens, mert fordításokkal együtt évente hozzávetőlegesen félszáznyi könyvet ad ki a Madách. Ebben az esztendőben például 31 hazai magyar és fordításban 22 szlovák és cseh, valamint egy orosz müvet jelentet meg. Kulcsár Tiborról írja, hogy halk költő és „megfosztja verseit az indulattól, a harsogó vagy követelődző kinyilatkozásoktól..." Ugyanakkor himnikus és patetikus költő, aki többszólamúan formálja-mondja etikai gondjainkat, és saját érzelmeit. „Az a személyiség, amely Kulcsár Tibor verssoraiból formálódik kiszolgáltatottan őszinte, szelíd és lemondó. Cserébe — kedvesen koravén pózzal — odaadja azt a vitalitást, amely valóságos életkora szerint jellemzi." Soóky Lászlót Kulcsár ellenpólusának látja B. Juhász Erzsébet. Friss, zabolátlan, nyers és őszinte ez a költészet, expresszív és kitárulkozó, ugyanakkor leleményes és megkapó. „Kedveli a fricskázóan nyers humort, a népies anekdotákra jellemző frivolságot, esetleg drasztikumot..." Moyzes Ilona: Barnus bátyó c. novelláskötetével kapcsolatban írja, hogy eklektikus mind a téma, mind a stílus, és az eredmény ennek következtében „szélsőséges esztétikai értéket mutat". Néhány szóval külön-külön értékeli a novellákat, különösen az A fűzfa halála és az Ahol meghaltak a fák c. elbeszéléseket dicséri, de a legharmonikusabbnak a Barnus Bátyó c. elbeszélést tartja. Gyüre Lajos Kassai Napló 1918—1929 c. könyvét irodalomtörténeti szempontból fontos munkának nevezi. nx... A GYERMEK A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN Különleges kiállítást tekinthetnek meg a látogatók a bratislavai Mirbach palotában levő Gyermekek Galériájában. A mindössze harminc képet bemutató tárlat minden darabja gyermekeket ábrázol. A különféle képzőművészeti technikákkal készült képek a XVII—XX. századból valók, s hű képet nyújtanak a gyermekek életéről, társadalmi helyzetéről. A régebbi képek nagy része valószínűleg megrendelésre, a szülök kívánságára készült, legtöbbjük erősen idealizáltan, a kor szellemének megfelelő miliőben mutatja be apró felnőtteknek tűnő megjelenítésben, virággirlandokkal körülövezve a kislányt illetve kisfiút. A megrendelésre készült portré tényét alátámasztja az is, hogy a legtöbb ilyen portré festője ismeretlen, nevük nem maradt fenn az utókor számára, hiszen a családokban a hangsúly a megörökítés tényén volt, nem pedig a festő személyén. Mindemellett láthatunk itt jónéhány valóban kedves, magas művészi színvonalon ábrázolt portrét; különösen bravúros alkotások a finom vonalú ceruzarajzok és az érzéki akvarellek. A későbbi időszakban, a XVIII. és XIX. században készült képek már természetesebb, élettelibb alkotások. Figyelemre érdemes a Palugyay-kertben 1886-ban megörökített életkép, Eduard Majsch alkotása, amely betekintést enged a gyermekek hétköznapi életébe, hű rajzát adva a kor polgársága szokásainak is. A kiállítás legérdekfeszítöbb része Mária Terézia fiatalkori portréjának analízise. A munkát Rudolf Fila tanár irányításával az iparművészeti szakközépiskola kirakat- és tárlatrendező szakának harmadikosai végezték. Az olajfestmény elemzésével bemutatják, hogyan, miként, milyen szempontok alapján dolgozott az alkotó, mit emelt ki színekkel, hogyan osztotta be a vászonfelületet. Ez az elemzés természetesen elsősorban a művészeti népiskolák tanulóinak szolgál hasznos szakmai ismeretekkel, de elgondolkodtatja a többi tárlatlátogatót is. Az újabb kori képzőművészetet Janko Alexy, Miloš Alexander Bazovský, Ludovit Fulla képei képviselik. Benyák Mária 9
