A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-22 / 21. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés JÓKAI MÁRIA tanítónővel Dr. Lukács Tibor: AZ ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL KÖSZÖNTÉSE Miklósi Péter: SCHUBERT NYOMÁBAN Mécs József: EGY VÁROS HÉTKÖZNAPJAI Vida Lajos: A TEJÚTRENDSZER KELETKEZÉSE Kurucz Nándor: ISZTAMBULTÓL ISZTAMBULIG Címlapunkon Rakovský Ferenc felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Péterné Terjeszti a Posta Híriapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie tel : 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Negyvenéves vagyok. Feleségem szak­orvos, ideggyógyász. Lányom oda jár magyar általános iskolába, ahová én is jártam vala­mikor. De hát kezdeném a világrajövetelem­mel. Rimaszombatban születtem, a Szíjjártó utcában. Édesapám kereskedő volt, édesa­nyám meg pénztámok a méter- és darabáru üzletben. Még él, nyugdíjas. Nevelésemben komoly szerepet játszott nagyanyám. Varga Istvánné, született Ferenczy Lídia, aki Fe­­renczy Istvánnak, az első magyar szobrász­nak volt távoli rokona. Ö ismertetett meg a város régmúltjával, szokásaival, jelentősebb eseményeivel, az érdekesebb emberek sor­sával stb. Édesapám korán meghalt. 1960- ban temettük el. Becsületességre és nemzeti hovatartozásra nevelt. Nevelésem időrendje: nagyszüleim a XIX. század végével, szüleim meg már e századdal, az első világháború és az első köztársaság éveivel ismertettek meg. A Szíjjártó ufcában (városközpont) tisztán magyar gyerekek között nőttem fel. Csupán egy család volt a kivétel. Szigorú nevelésem következménye volt, hogy mindig betartot­tam, amit a szüleim mondtak. Városom múltjára már- gyerekkoromban büszke' vol­tam. A század első évtizedeiben pezsgő élet folyt benne. Két újság jelent meg Bátyiban, a kassai színház egy egész téli évadot töltött városunkban. Iparoskor, polgári kör társadal­mi életet biztosított a lakosság számára. Gyermekkoromban tudtam a Ferenczy István és Blaha Lujza szoborról és a Petőfi-emlék­­tábláról. Tompa Mihály szülőháza is állt még akkor, de már romokban, a háború alatt végképp megpecsételődött a sorsa: bomba­találat érte. — Helyben jártam magyar általános isko­lába, ahogy a lányommal kapcsolatban már említettem. De az alapozás emlékei elmo­sódtak bennem. A gimnáziumhoz fűződnek a kellemesebb élményeim. Danis Tamásné, Kovács László, Bachnyákné készítettek fel az életre. Az egyetemi tanulmányokra. A gim­náziumi éveket tekintem a tulajdonképpeni alapozásnak. Elsősorban a humán tantár­gyak ragadták meg a figyelmemet: a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a földrajz, a biológia, stb. A gimnáziumi évek segítettek annak eldöntésében is, hogy milyen pályára lépjek. Általános iskolásként és gimnazista­ként Budapesten töltöttem a nyarakat. A nagyapám testvérénél, akivel bejártuk az egész várost. Számtalanszor megtekintettük a múzeumot és a Nemzeti Galériát. Neki köszönhetem, hogy kedvelem a művészetet, a festészetet. Jó alapokat kaptam a gimná­ziumban, és jó barátokat szereztem az alma mater falai között. Boros Lászlót Bátkáról (sörgyári igazgatóhelyettes), Horváth Istvánt Osgyánból. 1965-ben érettségiztem, és nem voltam egészen határozott a pályaválasztás­ban. Szerettem volna a Komenský Egyetem Bölcsészeti Karán magyar-történelem szakra jelentkezni, s vonzódtam a régészet iránt is, ezek azonban reménytelen álmoknak bizo­nyultak. Danisné javasolta, válasszam a Jogi Egyetemet. Hallgattam rá. Sikeresen és ma­gyarul felvételiztem. A felvételi bizottság el­nöke megkérdezte tőlem: akarok-e magyarul felvételizni? Azt válaszoltam, hogy igen. Nem tudom ki volt az illető, de még az ajtóig is elkísért. Az első hónapok szokatlanok voltak. Kiestem az otthoni megszokott környezet­ből, ismeretlen helyre kerültem, bár már jártam egyszer Bratislavában iskolai kirándu­lás során. Igyekeztem kapcsolatot teremteni magyar nemzetiségű főiskolai hallgatókkal, s amikor csak tehettem, a József Attila Ifjúsági Klubba jártam. De az első szemeszter \-------* Dr. NYITRAY LÁSZLÓ, a rimaszombati (Rim. Sobota) ügyvédi tanácsadó vezetője végén, félve a vizsgáktól, hazautaztam. Nem csinálom tovább, mondta csüggedten édes anyámnak, ő azonban erélyesen azt vála­szolta : Magad választottad az egyetemet, fiam! És felrakott a vonatra. Vissza kellett jönnöm. És le is tettem a vizsgákat. Könnyí­tett válságos helyzetemen, hogy az első vizsgám egyesre sikerült. Egyetemen az ál­lam- és jogtörténetet szerettem legjobban. A család-, polgár- és nemzetközi jog is nagyon érdekelt. Jól éreztem magam az egyetemen. Tetszett a rendszer, az évfolyamtársaimmal is jól kijöttem. Sok barátom volt. Magyarok, szlovákok vegyesen. Más tanszékről is. Ked­ves barátom volt Reiter István, a Szlovák Filharmónia hegedűse. Dr. Péchy Zsigmond, a kassai Műszaki Egyetem angol-német sza­kos tanára. Minden évben más-más diák­szálláson laktam. Kezdve a svéd házaktól (La­­franconi) a csalogányvölgyi internátusig. Na­gyon kellemesen él bennem a Duna-parti város. Egy-két évig vágytam is vissza! Úgy is vonzott a nagyváros, mint egyetemi éveim, s úgy is, mint kulturális események színhelye. Rendszeresen látogattam a színházakat, hangversenytermeket. S ez nagyon hiányzott otthon. Szerencsére pótolni tudtam pesti színházakkal, hangversenytermekkel. — 1970-ben fejeztem be egyetemi tanul­mányaimat. Választhattam volna munkahe­lyet akárhol, de Rimaszombaton kívül más nem fordult meg a fejemben. Ki a Rima vizét issza, vágyik annak szíve vissza, mondják errefelé. Az is közrejátszott a döntésemben, hogy édesapám már nem élt, édesanyám segítségre szorult, dr. Faykiss László volt akkor a szombati ügyvédi tanácsadó vezető­je, és mivel ismerte a szüléimét, tudta, hogy utolsó éves egyetemi hallgató vagyok, és felajánlotta a helyet az ügyvédi tanács­adóban. 1970. szeptember 1-től egy évig Zólyomban katonáskodtam, aztán hazake­rülve 1973-ig joggyakomok voltam (Mik­száth Kálmán szóhasználata szerint ügyvéd­bojtár) és mindennel foglalkoztam. Vagyon­jogi, családjogi és büntetőjogi problémákkal. És hát közben szívósan tanultam. 1973 őszén ügyvédi vizsgát tettem. 1974. január 1-től dolgozom ügyvédként Rimaszombat­ban. Saját nevem alatt folytatok tevékenysé­get. Tizenhat esztendeje annak, hogy eljöt-' tem a Duna-parti városból, s ennyi ideje dolgozom az ügyvédi tanácsadóban, amely­nek 1979 óta vagyok a vezetője. Két ügyvéd, egy joggyakornok és három hivatalnok mun­káját irányítom. Ügyvédként a joggyakorlat minden szakágazatával kapcsolatban állok. Gyakorlatom és tapasztalatom alapján a pol­gár- és családjogot érzem a hozzám legkö­zelebb álló területnek. Munkaköröm fárasz­tó, Ahány ügyfél, annyi jogi probléma. Tulaj­donképpen mindenki elvárja a teljes felvilá­gosítást, s ez munkaidőn túl is igénybe veszi az embert. Arról már nem is beszélek, hogy kétnyelvű a város és a járás, ebből követke­zően hol magyarul, hol szlovákul adom a felvilágosítást. A bírósági tárgyalások is a felek kívánta nyelven folynak. És hát szülővá­rosomtól távoleső helyeken is vannak a Szlo­vákiai Ügyvédi Közösség Központi Bizottságá­ba. Ez a szerv irányítja egész Szlovákiában az ügyvédi tanácsadók munkáját. S az ügyvéd­nek még a jogi nevelésből is részt kell vállalnia a különböző társadalmi szerveze­tekben. Mi a kollégámmal, dr. Csaba Már­tonnal a Csemadok helyi szervezeteiben fej­tünk ki jogi propagandát. Tizenhat év gya­­koriata áll mögöttem. Munkámat igyekszem a lehető leglelkiismeretesebben elvégezni, ügyfeleim problémáját, sorsát magamévá tenni. Ennek aztán az a következménye, hogy gyakran vívódom otthon is, mert a gondokat nem tudom az irodámban hagyni. Az ügy­védnek sokszor kell tudni uralkodnia az indu­latain, hiszen az ügyfél a saját szövegét mondja, nehéz őt rávezetni a „mit lehet, mit nem leheť'-re és ez sok időt elvesz az embertől. Mindez a szabadidő rovására megy. Gyakran kell utaznom Besztercebá­nyára is, az ottani börtönbe. Megbeszélni a védelem módját a letartóztatott személyek­kel. A Kerületi Bíróság másodfokú, illetve fellebbezési tárgyalásaira is oda járok. Az ügyvédi munkának is osztálytartalma van. Szem előtt kell tartanunk a társadalom érde­két, a szocialista törvényesség betartását, a párt politikájának érvényesítését a joggya­korlatban. — Szabadidő? Szeretem a társaságot, de mivel ideggyógyász feleségemmel együtt na­gyon elfoglalt emberek vagyunk, nincs széles baráti körünk. Évekkel ezelőtt még tevékeny voltam a Tompa Mihály Klubban, jelenleg viszont már csak klubelöadásokon veszek részt a feleségemmel. Nagyra értékelem a klub munkáját, egyetlen helye és lehetősége a város magyar kulturális életének. Elégedett vagyok színvonalával is. Hiányozna, ha nem lenne. Elsősorban művelődési szempontból, és hát az ember az ismerőseivel, barátaival is ott találkozik. Olvasni is szeretek, meg a természetbe is szívesen járok, s ami megkü­lönböztetett módon foglalkoztat, az a festé­szet. Gyerekkoromban kedveltették meg ve­lem. Szeretem városomat, lakhelyemet is, annak ellenére, hogy lényegesen megválto­zott az arculata. Saját családi házamban lakom. Anyám részéről régi rimaszombati vagyok. A Ferenczyek a XVIII. században Debrecenből kerültek Rimaszombatba. Nagy­apám részéről még régebbi gyökér va­gyok. Ők az 1660-as években költöztek a városba, azt hiszem, hogy Borsod-megyéből. Feleségem lánykori nevén Szokolay Klára, szintén régi rimaszombati családból való. Előnye és hátránya is van, hogy a szülőváro­somban ügyvédeskedem. Előnye ugyan csak annyi, hogy lakásgonddal nem kellett megis­merkednem, meg jó érzés az is, hogy sokan ismernek. Ami viszont hátrány .. . erről azon­ban inkább már nem is beszélek. MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom