A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-15 / 20. szám

TUDOMÁNY- TECHNIKA Elektronikus szemmel A Sony gyár SEG—2000 AP színes televíziós rendszere (Újdonságok a prágai Interkamerán) Az ipari forradalom egyik következménye az egyes termékek árának hirtelen zuhanása volt, ami egyúttal a céhrendszernek is meg­adta a kegyelemdöfést: bármennyire is igye­keztek tagjaik szakmai színvonalát növelni, érdekeiket képviselni, nem tudtak lépést tar­tani a tömegtermeléssel. A céhek megszű­nése azonban egy társasági létforma meg­szűnését is magával hozta, az egy szakmát űzök teljesen elszakadtak egymástól. Mig korábban egy utcában, negyedben laktak, addig a múlt század folyamán lakhelyük egyre távolabb kerülhetett egymástól. Ebben a tömegközlekedés elterjedése volt a ludas, hiszen lehetővé tette, hogy az egy munkahe­lyen dolgozók akár több tucat kilométernyi távolságból is naponta ingázhassanak. En­nek megfelelően a szakmabeliek munkaidőn kívül alig találkozhatnak egymással. Modern korunkban — amely elsősorban az ipari for­radalomnak köszönhetően vált olyanná, ami­lyen — a ritka találkák közé tartoznak a különféle nemzetközi kiállítások és vásárok. A Prágába induló hálókocsis szerelvény folyosóján csupa ismerős arccal találkozik az ember. Egyeseket barátként, kollégaként üd­vözöl, másoknak még csak most mutatkozik be, míg a frissebb „tagokat" fejbólintással köszönti. Szlovákia fővárosának műszaki új­donságokra éhes szakemberei pillanatokon belül élénk eszmecserébe kezdenek egy­mással a szűk folyosón. Ismeretterjesztő új­ságíró, tévés főmérnök, filmes operatőr, opti­kai gyár műszaki vezetője, színházak, kultu­rális intézmények és a legkülönfélébb — az optikával és az elektrooptikával szorosabb­­lazább kapcsolatban álló — vállalatok szak­emberei cserélnek eszmét, adnak egymás­nak tippeket, beszélnek gondjaikról, ötleteik­ről. Az alkalmi társaság természetesen nem véletlenül verődött össze: valamennyien a prágai Interkamerára utazunk. Az órákig tar­tó eszmecsere közben újabb szakmai isme­retségek születnek, régiek erősödnek meg, fontos tudnivalók, más országokban pénz­ben mért szellemi „termékek", azaz szakmai ismeretek cserélnek gazdát. Külföldi folyó­iratok, tájékoztatók alapján alig van valaki az éjszakai utasok között, aki ne tudná vagy sejtené legalább, mivel rukkolnak elő a legis­mertebb világcégek a dinamikusan fejlődő optoelektronika e legrangosabb hazai sereg­szemléjén. A prágai Július Fučík Park egykori Kong­resszusi Palotájának látogatóját nem is éri csalódás: a világ tizenhét országából százkét üzem képviselteti magát. A visszatérő ven­dég számára már alig tűnik fel: az Interka­­mera két évtizedes történetében egyre több az elektronika, az integrált áramkör, persze azért ez nem jelenti az optika háttérbe szorí­tását. Épp ellenkezőleg: lehetőségeink kiszé­lesítésével jár. Erre legjellemzőbb példa a fényképezőgépek „királyának", a Hassel­­bladnak az esete: fényképezőgépei mellett már kifejlesztette a fénykép telefonvonalon történő továbbítására szolgáló Dixel 2000 jelzésű digitális készülékét. Természetesen a fő helyet ma is a jól ismert kockatestű gépek foglalják el, amelyeknek csak egyik neveze­tessége, hogy a régi jó 500-as típussal készítették az emberek az első felvételeket a Holdon (többek között a látóhatár felett lebegő Földgolyóval), és ezek az egész vilá­got bejárták; a fotósok számára ennél sokkal fontosabb az, hogy az egy híján negyven évvel ezelőtt a Victor Hasselblad által meg­konstruált eredeti modellhez is csatlakoztat­ható minden ma gyártott, továbbfejlesztett tartozék. Ezzel nemcsak egyedülálló rekord­dal dicsekedhet ez a patinás gyár, de ki­­mondva-kimondatlanul is a néhány éve el­hunyt konstruktőr műszaki zsenijét dicséri, hiszen a gép úgy tökéletes, ahogy azt annak idején megalkotta. Persze különféle tartozé­kokkal kiegészítették, ilyen például a 2000 FCW kamera gyorstovábbítója (win­der), valamint a könnyen csatlakoztatható TTL kereső. A „régi" konstrukció legjellem­zőbb kiállított képviselője az 500 ELX kame­ra, amely, mint a betűjelzés első tagja is elárulja, villanymotoros (Electric) meghajtá­sú, kis karokkal két villanófény (vaku) is csatlakozik hozzá. A legnagyobb tömeg ezúttal is a japán kiállítók körül tolong. A csak fényképezőgé­peket, optikai eszközöket bemutató cégek (Canon, Nikon stb.) termékei iránt némileg kisebb az érdeklődés, az elektronikai gyárak termékeihez viszont csak kisebb „közelharc" árán lehet eljutni. Ez utóbbi kategória megle­hetősen eltérő jellegű; a kiállításon szereplő gyárak a Panasonic és a Sony. Az előbbi kifejezetten fogyasztói termékeket gyárt, en­nek megfelelően rendezte be kiállítását is: itt látható a családi gyufásdoboznál kisebb szí­nes tévékamera, a komód méretű „tévéstú­dió": a HAMA video mixing névvel ellátott tévélánc két színes monitort, négy kamerát, két VHS rendszerű képmagnót és egy képke­verő egységet tartalmaz. A kamerák termé­szetesen töltéscsatolt félvezető elemekkel (CCD) alakítják át az optikai képet villamos impulzusokká, amelyek ezúttal is lázba hoz­zák a közönséget azzal, hogy a gyér világítás ellenére is tökéletes színes képet adnak. Termelési szerkezetének megfelelően egé­szen más. hatásra törekedett a Sony. Ez a hatalmas vállalat a házi tévékészüléktől kezdve az amatőr és félhivatásos tévélánco­kon keresztül a legszigorúbb professzionális igényeket is kielégítő stúdióberendezésekig mindent gyárt. Az Interkamera jellegéből következően elsősorban félprofesszionális berendezéseket állított ki. Külön figyelmet érdemel a SEG-2000 AP jelű negykamerás kis tévéstúdiója, amely számos oktatási in­tézmény, kutatóintézet, különféle képmag­nófelvételeket készítő és forgalmazó vállalat érdeklődésére tarthat számot. Elsősorban azokéra, akik a tévéstúdiót megközelítő mi­nőséggel és trükklehetőségekkel kívánnak dolgozni, viszont jóval kisebb helyigény és beszerzési költségek mellett. A papirmaséból kivágott színes figurákat egyszerre több kamera elektronikus szeme „figyeli": valamennyi más-másfelvevöcsővel dolgozik, a sorba helyezett monitorokon a látogató meggyőződhet róla, milyen hűség­gel adja vissza a saticon, a plumbicon és a CCD elem a színeket. A tévéstúdiókban máig szinte egyeduralkodó plumbicon tökéletes képvisszaadása közismert. A töltéscsatolt elem (CCD) hátrányai is legalább ennyire azok voltak ezidáig. Hiszen a rendkívül bo­nyolult félvezető technológiával előállított fényérzékeny elemmel felszerelt kamerák felbontóképessége még a közelmúltban is 300 sor körül mozgott, ami bizony hivatáso­sok számára nem elegendő. A mostani kiállí­táson viszont már az 500 sor felbontóképes­ségű kamera is látható volt, amelynek képe már vetekszik a legjobb stúdiókamerákéval. Nem kell túl nagy jósnak lenni ahhoz, amikor a közeljövőre várjuk a tévéképet az eddigi felvevőcsöveknél tökéletesebben visszaadó CCD kamerák megjelenését. A minőség, a technológiai igényesség persze az árban is visszatükröződik: a kommersz és a legjobb minőségű CCD kamerák ára között tizenöt­szörös a különbség. Viszont élettartamuk többszöröse az elektroncsöves kameráké­nak. Ennek ellenére még a legdrágább töl­téscsatolt elemes kamera sem éri el a ha­gyományos stúdiókamerák árát. A korábbiakhoz képest ezúttal kisebb ér­deklődés nyilvánult meg a Grundig termékei iránt. Ez minden bizonnyal összefügg a hazai képmagnógyártás felfutásával és fejlődési irányával is. Eredetileg vagy fél évtizede épp a Philips-Grundig közös fejlesztésű Video 2000 típusú képmagnót kezdték hazánkban gyártani, ez idő tájt volt nálunk leginkább „szem előtt" ez a kétségkívül olcsó és jó , minőségű fogyasztói elektronikát gyártó vál­lalat. Viszont néhány éve a — japán fejlesz­tésű — VHS rendszerű képmagnók világmé­retű térhódításának idején képtelenek voltak a távol-keleti előretörésnek gátat vetni: át­vették a VHS-t, sőt a velük kooperáló üze­mek is erre álltak át, közöttük a Tesla fo­gyasztói elektronika gyára. Ezúttal a régebbi képmagnók és színes tévék továbbfejlesztett változatát mutatták be, így némileg érthető a gyérebb érdeklődés. Egymás rhellett a plumbicon, saticon fel­vevőcsöves és CCD elemmel felszerelt tévékamerák Természetesen a „hagyományos" optikai gyárak is kiállítottak: az Agnieux tévés stú­diókamerákra szerelhető, nagyméretű — „gumilencsés" (zoom-objektiv) — objektive­­ket, a Bolex 16 mm-es, rádióval távvezérel­hető filmkamerákat, a Rank Strand Electric a legkülönfélébb méretű és teljesítményű stú­dió- és stadionreflektorokat. Sokan megcsodálták a Kodak Mínilab 25 jelű, konyhaszekrény méretű automata fény­képmásoló berendezését, amely lehetővé te­szi az amatőr felvételek gyors kidolgozását, színes fényképek készítését. Ez elsősorban fényképészeti vállalatok, fotoszervizek szá­mára érdekes berendezés. Viszont keveseb­ben figyeltek fel a kiállított diavetítőkre. Eb­ben bizonyára az is szerepet játszott, hogy például az S/AV 2050 kisfilmes diavetítőt már vagy féltucat éve gyártják, viszont szere­peltetése a kiállításon teljesen indokolt, te­kintve, hogy rendkívül egyszerű, masszív, ötletes konstrukció és mindent tud. Mecha­nikus üzemmódra csakúgy képes, mint távi­rányítással működni, külső egység csatlakoz­tatásával pedig számítógépvezérlésű diapo­­ráma (multivíziós) műsor vetítésére is alkal­mas. A rendszerbe kapcsolt vetítők száma egyedül a vezérlő egységtől függ, számuk akár a százat is elérheti. Szerkesztési elvét — műszaki „filozófiáját" — tekintve a híres-ne­vezetes 500-as Hasselblad fényképezőgépre emlékeztet — legalább olyan tökéletes is —, így minden reménye megvan arra, hogy hasonló karriert fusson be. Az utóbbi időben hazai tömegtájékoztató eszközeinkben is egyre több szó esik a műholdas televíziózásról. Örvendetes, hogy végre megjelent az első, házi tévékészülék­hez csatlakoztatható antenna és dekóderes készülék: a magyarországi Computext válla­lat gyártja. A berendezés öt csatornás, min­den csatorna vételi hullámhossza állitógomb segítségével változtatható, így a vehető mű­sorok száma elvileg korlátlan. Egy-egy kiállítás, vásár, műszaki sereg­szemle valamennyi érdekes, figyelemreméltó termékét nemcsak terjedelmi, de személyi­érdeklődési, szakmai okokból is lehetetlen bemutatni. A délután ötkor induló belföldi gyorson utazott haza az eleŕtrooptikusok nem létező hazai „céhének" nagy része. A többiek, akik záróráig nem tudtak elszakadni a megcso­dált termékektől, az éjszakai gyorson talál­koztak. Mindkét társaság számára órákig tartó disputákra nyílt lehetőség, nemcsak az összezártság folytán, hanem amiatt is, hogy új ismeretekkel feltöltödve próbálták bemér­ni a további fejlődés várható útját, összhang­ba hozva munkaadójuk terveivel, műszaki­­anyagi lehetőségeivel és szakmai képessé­geivel. OZOGÁNY ERNŐ (Fotó: Méry Gábor) 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom