A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-15 / 20. szám
1. Lehár Ferenc egyik bécsi méltatója mondta: „A zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett — és Lehár!" Ez az osztrák fővárosból származó szellemesség arra utal, hogy a világhírű komponista életművét nehéz valamiféle esztétikai keretbe beleszorítani. Egyik-másik művét a világ legjelesebb színpadain szólaltatták meg, jónéhány dallama utcai melódiává népszerűsödött; néha a legnevesebb operaszerzők zenekari pompájával lep meg bennünket, máskor viszont egy tánczenekar egyszerűségével beszél. Pályafutását tekintve katonakarmester és a világ valamennyi sarkában ismert színpadi szerző. Kissé alaposabb elemzés után valóban kiderül, hogy munkássága nem szorítható szűkén szabott műfaji keretek közé. Elsősorban önmagával és önnön életművével jellemezhető egyedülálló jelenség. A szokványjelzők zöme lekopott róla, csupán a neve ragyog: Lehár Ferenc. Ezt a hagyományt hivatott öregbíteni a tavaly életre hívott nemzetközi Lehárfesztivál is. amelyet a tervek szerint évente, április és május fordulóján Komáromban, a 78 éves korában elhunyt mester szülővárosában kívánnak megrendezni. 2. Vajon Komárom képes lesz-e külhonban is ismert fesztiválvárossá fejlődni? Vajon az idén (április 28-a és május 11 -e között) másodízben sorra került Lehár-fesztivál következő évfolyamai megmaradnak-e egy vidéki járásszékhely vidékies tavaszi zenei „mutatványának", avagy e hagyományteremtő — s egyúttal hagyományőrző — rendezvény felnőhet-e akár európai rangú művészeti eseménnyé is? ... Ezekről és az ehhez kapcsolódó kérdésekről beszélgetek Baginné Beck Klárával, a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság újonnan kinevezett művelődésügyi osztályvezetőjével, dr. Bende Istvánnal, a Komáromi Városi Nemzeti Bizottság alelnökével és Harmat Rudolffal, a vadonatúj Városi Művelődési Központ ugyancsak frissen kinevezett igazgatójával. — Ha nem bíznánk abban, hogy társrendezőinkkel karöltve sikerül majd egy vérbeli zenefesztivál hagyományait megteremtenünk, akkor nyilván meg sem pályáztuk volna ennek lehetőségét — mondja a vnb alelnöke. — Az előkészítésben, a fesztivál alapszabályzatának kidolgozásában számos részletkérdést az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának illetékeseivel, a Szlovák Zenei Tanács munkatársaival. a Szlovák Filharmónia igazgatóságával és más rokonintézményekkel tárgyaltunk meg. Az pedig külön ösztönzést adott munkánkhoz, hogy eddig kapott értesüléseink szerint az operetteket és musicalokat játszó színházaknak sem Közép-Európában, de talán az egész öreg kontinensen sincs önálló, mondhatnám „szakosított" seregszemléjük. Számunkra ez kitűnő esélyt jelent, és már önmagában is megfelelő apropó ahhoz, hogy Komárom épp a Lehár Ferenc nevével fémjelzett zenefesztivál házigazdája legyen. — Mindehhez elsősorban sokoldalú szervezőmunka és kielégítő összegű költségvetés szükségeltetik — veszi át a szót Baginné Beck Klári. — Ez két olyan dolog, amivel a gazdaságilag szűkösebb időkben sem spórolhatunk különösebben, mert a negyven-ötven koronás helyárak mellett, a közönség valóban csak az értékesnek ígérkező produkciókra jön be. Az eddigi két évfolyam közös tanulsága, hogy a fölkapottabb nevű művészeket és a tényleg jóhírű társulatokat akár évekkel előre kell lekötni, amihez viszont több évre szóló műsorkoncepcióra van szükség. Ez utóbbi követelmény más okból is fontos. Távlati terveink egyike ugyanis, hogy a Lehár-fesztivál révén egyszer majd Komárom szintén tagja legyen az Európai Zenei Fesztiválok Szövetségének. Ahhoz, hogy Bayreuth, Bécs, Prága, Graz, Bratislava, Ljubljana, Salzburg, Wroclaw, Verona és számos más fesztiválváros társaságában mi is ott szerepeljünk a sorban, több éven át kellően vonzó s művészileg is igényes műsorokat kell felmutatnunk. Ennek érdekében, a hagyományos hangvételű operettek színrevitelén kívül, a musicalok programba iktatása szintén szükségesnek tűnik; de az sem titok, hogy megfelelő Hagyományteremtő tavaszi zenefesztivál Komáromban (Komárno) • Új lehetőségeket keresve • Leiárnál, szülővárosést«* hírveréssel háromévenként e műfajok fiatal énekeseinek nemzetközi versenyét akarnánk megrendezni. Természetesen, energiákat egyelőre a hagyományteremtéssel járó szervezés kisebb-nagyobb gondjai, illetve a hosszabb távú műsorkoncepció pontosítása köti le; de valóban nem tartjuk hiú ábrándnak azt sem, hogy a komáromi Lehár-fesztivál előbb-utóbb európai rangú esemény legyen. Azt viszont már a riporter fűzi hozzá mindehhez, hogy a kezdeti lépések biztatóak. Például a tavalyi évfolyam hat rendezvényén kereken hatezer érdeklődő volt jelen. Az idei fesztivál egyik különösen rangos eseménye pedig Peter Michalica hegedűművész és Elena Michalicová zongoraművésznő hangversenye volt május hetedikén a Duna Menti Múzeumban, ahol Lehár Ferenc Amerikában talált hagyatékából — európai ősbemutatóként! — a mester hegedűre és zongorára komponált concertinója hangzott el! Talán ez is jelzi, hogy körültekintő és ötletes szervezéssel, céltudatos műsorpolitikával Komárom az örökéletű operett, a sokkal dinamikusabb musical és az ennél is divatosabb rockopera, illetve az ezekben a műfajokban alkotó szerzők egyéb tevékenységének egyik nemzetközileg jegyzett célállomása lehetne. Fontosnak tartom rögtön hozzáfűzni: a kielégítő színvonal és a kasszasiker, az újabb stílusú zenei 4
