A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-15 / 20. szám
törekvések és a fesztivál névadója iránti tisztelet egyensúlyának megteremtésével. Lehár Ferencről egyébként a zeneszerző életét és munkásságának néhány mozzanatát szemléltető állandó emlékkiállításon lehet a legtöbbet megtudni Komáromban. 3. A tematikailag négy részre bontható tárlati anyag bevezető szakasza főképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy Lehár Ferenc szülővárosa Komárom, ahol 1870. április 30-án az egykori Nádor utca igénytelen, ma már nem is álló házacskáinak egyikében született. Apja katonai karmester volt, akit rövidesen elszólított innen a szolgálati parancs. Több lakhelyváltoztatás után a kis Lehár Budapesten járt gimnáziumba. de azután ismét költözött a család. így került Prágába, ahol a konzervatóriumon Fibich, Foerster és Dvofák voltak a tanárai. Az ifjú Lehár húszéves, amikor Bécsből Losoncra (Lučenec), a 25. gyalogezred zenekarának élére kerül. Itt már kitünően komponál is, amit a Vásárhelyi induló, a Szegedi induló, a Magyar egyveleg, a Magyar dalok s egyéb szerzemények bizonyítanak ... Természetesen, a zeneszerző születésének 110. évfordulója alkalmából létesített és állandó tárlatként fenntartott emlékkiállítás is a Lehár-operettekre összpontosítja a legtöbb figyelmet. Ezt a célt a Víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem, a Drótostót, A mosoly országa, a Guiditta és más művek színpadi életének mozzanatait dokumentáló plakátok, fotók eredeti kottaanyagokat bemutató fénymásolatok szolgálják. Az évente közel tízezer látogatót fogadó kiállítás befejező részének képei a zeneszerző életének alkonyával foglalkoznak, s egyben a szülővárosnak a jeles komponista iránti megbecsülését érzékeltetik. Gondolom, aligha kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy megjövendöljem: a Lahár-emlékkiállítást — a nemzetközi Lehár-fesztiválok egyes évfolyamainak kiemelkedő eseményeit s egyéb szempontból emlékezetes mozzanatait bemutatva — folyamatosan bővíteni fog kelleni. 4. A Lehár-hagyomány — akárcsak maga az operett — örökéletünek mutatkozik. A közönség rokonszenve is ezt bizonyítja. Nevezetesen azt, hogy az operett továbbra sincs válságban, a valóban jó előadásokon „legföljebb" csak új és új arcot ölt. És az sem baj, ha mosolyra készteti a színpadon pergő cselekményt figyelő nézőt, elvégre mosolyogni, önfeledten tapsolni csak az elégedett ember tud. A Lehár-napok első sikerei és újonnan teremtett hagyománya szintén arra ösztönöz bennünket, hogy bízzunk az operettben. Mondhatnám úgy is: aki a mesét szereti, az a művészileg igényesen előadott operettet sem rosszallhatja. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György ••• Újra Komáromba (Komárno) hívják az újságok, a rádió, a plakátok és a feliratok a színházszerető nézőt: május 18-tól a Szakszervezetek Művelődési Házának színpadán a drámai műfajok amatőr képviselői vetélkednek, majd a műfaj legjobb csoportjai vers- és prózamondói is ez egyhetes seregszemlén mutatkoznak be. Hívják, hívogatják a nézőt, pedig a régi mondás szerint: „jó bornak ..." Ma már azonban nem igaz ez, a mondás bebizonyosodott, hogy a legjobb terméknek, a legkiválóbb műsornak is kell a hírverés. A Jókai Napoknak is kell, még akkor is, ha az elmúlt években alig volt nem teltházas előadás (még a labdarúgó VB idején is). Amint kialakult és egyre szilárdult a Jókai Napok szerkezete, úgy toborzódott egy állandó, nagy létszámú nézősereg is. Jó bornak nem kell cégér. Néző pedig van. Akkor hát olyan jó a kínálat? Kár lenne saját szemünkbe port hinteni. Még központi versenyünkön is akadnak értéktelen, álmodernkedő előadások, még inkább giccsesen szép, maradi szövegfelmondások. De az is az igazsághoz tartozik, hogy láthatott a Jókai Napok közönsége már számos nemzetközi mércével mérhető előadást is. Elégedettek lehetünk-e hát? Nem, semmiképpen sem! S ezt nem az mondatja velem, hogy manapság egyre a gyors minőségi javulásról beszélünk, sokkal inkább az, hogy alig tudunk felmutatni olyan együttest, amely évekig egységes egészet alkot, olyan alkotó közösséggé formálódott, amely évről évre tudatosan vállalkozik a mindig nehezebb feladatok megoldására, s a tagok állandó önművelésén keresztül képes is megvalósítani a közösen kialakított elképzeléseket stílustiszta formanyelwel. Pedig az amatőr művészeti mozgalmak egyik fő feladata éppen az, hogy az azonos érdeklődésű és igényű egyedeket olyan csoporttá formálja, amely képes közösen keresni a miértekre a választ, gondolatokat befogadni és kisközösségekre érvényessé formálni. Képes a gondolatból gondolathalmazt formálni, ami mindenekelőtt a csoport igényességét növeli, a csoport egyedeit teszi érzékennyé az értékes iránt. Csak az ilyen kompakt alkotó közösség tud eleget tenni a közönség igényeinek úgy, hogy a csoport tagjai által már elfogadott gondolatokat igényt formáló erővel, közérthetően tolmácsolja. Dőreség lenne azt várni, hogy a kisebb-nagyobb rendszerességgel dolgozó 79 szinját szó együttesünk és 40 kisszinpadi csoportunk, valamennyi együttesünk ilyen közösséggé tud fejlődni rövid időn belül. Célunk mégis csak az lehet, hogy egyre több ilyen kollektívánk alakuljon és dolgozzon; célunk csak az lehet, hogy az amatör művészeti mozgalmak a közművelődést is szolgálják — méghozzá hatékonyan, látványosságukon, sokrétűségükön és változatosságukon keresztül. Célunk nem lehet más azért sem, mert csak az ilyen alkotó közösségek tudnak hozzájárulni egy-egy műfaj fejlődéséhez — ez esetben a drámai műfajokéhoz —, hiszen csak az ilyen közösség tud sikeres kísérletező munkát végezni, ami az amatőr művészeti mozgalmak velejárója, sőt egyik további alapkövetelménye. Hány olyan csoportot látunk majd az idei, immár XXIV. Jókai Napokon? Nehéz rá válaszolni, annál is inkább, mert az Írás születésekor még a kerületi versenyek sem értek véget. Abban azonban biztos vagyok, hogy több olyan szakember és sok olyan csoport lesz Komáromban, akik illetve amelyek az említett alapkövetelményeknek tudatában vannak, munkájukat az említett célok vezérelték. Talán ezt a szándékot érezte ki a nemzetiségi kultúránkat féltö-örző Komárom és környékének lakossága, a Jókai Napok közönsége, s ha a munka eredménye nem is elégíti ki minden esetben, eljön tapssal jutalmazni a nemes vállalkozást, eljön tapssal biztatni csoportjainkat a további munkálkodásra, nemzetiségi kultúránk gyarapítására. A Csemadok Központi Bizottsága, valamint a különböző társrendező szervek és intézmények hivatásos dolgozóinak a feladata pedig nem lehet más, mint hogy megfelelő körülményeket teremtsenek a versenyző együtteseknek és egyéneknek, olyan feltételeket alakítsanak ki, melyek lehetővé teszik a kiteljesedést, a sikeres szereplést. Úgy alakítsák a Jókai Napok menetét, hogy minden szereplő és vendég elégedetten, emlékekben és élményekben gazdagon térhessen haza, feltöltödve a jövő igényes feladatainak elvégzéséhez szükséges energiával. Ezért kell látványossá, színvonalassá és változatossá tenni a versenyen kívüli műsorokat is. Ezért lesz újra fesztivál-klub, az eddigieknél átgondoltabb műsorokkal; lesz fesztiválhíradó,- a Visszhang, amely nélkül már szinte elképzelhetetlen a Jókai Napok. Könyvkiállítást és -árusítást, dedikációs esteket is szerveznek a rendezők. Állandó szórakozást nyújt majd a Jókai Napok tiszteletére megnyitandó két kiállítás, és minden bizonnyal kellemes színfoltja lesz a Jókai Napoknak a Lehár-libreszszó verses-zenés műsora, amely naponta más-más tartalommal jelentkezik. Énekkarok és népművészeti csoportok bemutatkozására is sor kerül majd, de szerepelnek a járás kiváló gyermekszínjátszói és -bábosai is. Nem tagadják a szervezők: ez utóbbival a kontinuitást akarják jelképezni. A szervezők célja az is, hogy új műfajok, új irányzatok bemutatáséval formálják a közízlést és nemzetiségünk színjátszó mozgalmát. Három-négy évvel ezelőtt néhány ígéretes, egyszemélyes színházi próbálkozást láthatott a Jókai Napok közönsége, s megismerkedett néhány igazán tehetséges felnőtt bábozóval, bábcsoporttal. Sajnos, az idén a versenyműsorból ezek a műfajok hiányoznak. Talán a korábbi próbálkozók bátorítását — s persze az újakét is — szolgálja majd két szólista, előadóművész bemutatkozása is. -S bízunk abban is, hogy a magyarországi vendégegyüttes szereplése, valamint a kiváló zeleneöi csoport vendégjátéka sem csupán a művészetek internacionalista jellegét domborítja ki, s a népek, nemzetek békés együttélését szorgalmazó szándékunkat húzza alá, hanem műfaji gazdagodást és alkotói inspirációt is jelent majd. Olyan alkotói ösztönzést, amely a legszélesebb rétegeket is cselekvésre készteti. Olyan alkotói aktivitást vált ki, amelynek kiteljesedéséhez teret csak a szocializmus tud biztosítani; sok egyéb mellett azzal, hogy a leszerelés harcosa, a béke tántoríthatatlan őrzője. S ha sikerül kiváltani ezt az alkotói aktivitást, a XXIV. Jókai Napok már teljesítette is célját: hiszen az idei seregszemlét a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója jegyében rendezzük, arra a forradalomra emlékezve, amely az egyenjogúság elve alapján teremtett alkotási lehetőséget a széles tömegek számára, s az internacionalizmus szellemében hirdette meg békeóhajtását, a haladás programját. NESZMÉRI SÁNDOR, a Csemadok KB titkára Fotó: PrandI Sándor 5
